Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-04 / 18. szám
t N«fykálió és Vidéke inájus 4. Ékszerek, órák, arany és ezüst neműek, alkalmi ajándéktárgyak nagy választékban,legolcsóbban Sándor R©ZSŐ elsőrangú ékszerésznél NílREGíHÁZA, YíimUhl 3: sz. TsUfon be, 252. Óra- és ékszer javítások, vésések. Telefon sz. 252. monyt bevallani. A vallomás a községi elöljáróságnál adandó be. IV. osztályú kereseti adó alá az állandó fizetést, nyug-, kegy, vagy tiszteletdijat huzó állami, megyei, községi, intézeti s magánhivatalnok, segédek, lelkészek, tanitók ■tb. tartoznak, amennyiben havi ftzotésük 80 koronát meghalad, s kötelesek jövedelmüket községi elöljáróságnál bevallani. Kivételt képeznek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tisztviselői, kiknek illetményeit a vállalat jelenti be s szedi be a kivetett kereseti adót. Tőkekamat és járadókadó alá tartozó jövedelmekről a vallomás szintén bejelenten- dők be. Akik azonban tőkekamat és járadékadó alá eső jövedelmükről 1912. év végén már adtak vallomást, újabb vallomást adni nem kötelesek. Általános jövedelmi pótadó fejében fizetendő föld és házbér alá eső házbirtok után a kivetett évi adónak 30 százaléka ; házosztály alá eső házbirtok után 40 százalék; ideiglenes adómentes föld és házbirtok után 20 százalék. E pótadóból levonandó a tulajdonost zálogjogi bekebelezéssel is terhelő kölcsön után az adóévet megelőző év végéig tényleg le nem • rovott tőkemara-. dék egy évi kamatainak 10 százaléka.Vagyis a kinek állami földadója 100 korona, ezután járna 30 korona jövedelmi pótadó ; de ha a birtokot 5000 korona adósság terheli, mely után 400 koronát fizet, ennek 10 százaléka, azaz 40 korona levonható s igy általános jövedelmi pótadó reá ki nem vethető. A ki e kedvezményben részesedni akar, köteles a jelzálogi terheket bevallani s pedig rendszerint január havában. 1913. évben e vallomás április 1-től 31-ikéig adandó be a községi elöljáróságnál. Hadmentességi díj alá esők kötelesek 1913. március hó 15-ig a községi elöljáróságnál bejelenteni : polgári állását, lakását, a sorozó járást, a katonai szolgálat alól felmentés évét, a reá, ha pedig családtag, a családfőre 1912. évben kivetett egyenes állami adók összegét; végül munkaadója nevét és lakását. A bejelentés elmulasztása a kirovandó hadmentességi dij három egész hatszoros összegének megfelelő pénzbírságot von maga után. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alá tartozó jövedelmek 1913. évi május 15-ig jelentendök be a községi elöljáróságnál. Fegyveradót fizet mindenki a saját vagy családtagjai (cselédei) birtokában levő vadászatra használható lőfegyverek után, melyek bejelentendők. A bejelentés a községi elöljáróságnál 1913. évi junius hónapban történik. A ki évközben lép adóköteles fegyver birtokába, ezt nyolcz nap alatt bejelenteni köteles. A ki adóköteles fegyverét az adó alól elvonja, 20-tól—40 koronáig terjedhető bírságot tartozik fizetni. Az adóvallomások pontos időben s szabályszerű módon leendő megtételére a közönséget ezúton is felhívjuk, mert annak elmulasztása jelentékeny anyagi kárt okozhat. A bejelentéshez szükséges nyomtatott iveket a köszégi elöljáróság ingyen köteles a feleknek átadni, hasonlóan díjmentesen köteles feleknek a nyomtatványok kiállításánál segédkezni, a kellő felvilágosítást megadni. Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykálló város képviselőtestülete április hó 30-án délután Béres Ferencz főbíró elnöklete alatt gyűlést tartott. Az előadói tisztet részben Seres József főjegyző, részben Sántha Béla adóügyi jegyző töltötte be. Jegyzőkönyvhitelesitőkül Dr. Kovács Jenő és Dr. Sőrés János képv. tagok kérettek fel. Képviselőtestületi gyűlés tudomásul vette Szabolcsvármegye törvényhatóságának azon határozatát, melylyel a Várady Andor városi írnok részére megszavazott fizetési elő-leget helyben hagyta. — Szabolcsvármegye alispánjának szolgabiróság közbejöttével tett azon értesítését, hogy Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek, valóságos belső titkos tanácsos f. hó 27-én városunkba érkezik, hogy itt a római katholikus egyházban a bérmálást eszközölje, képviselőtestület örömmel vette tudomásul, s kebeléből a városi elöljáróság mellé egy küldöttséget szervezett, azon utasítással, hogy a város közönsége nevében méltóan fogadja s üdvözölje az érkező főlelkipásztort. — Elöljáróság felkéretett, hogy a főgimnáa kút mellett a Teca utcája felé. A saroktól látta már a zöldre meszelt házat a szürke kerítéssel, a kerítés fölött egy piros folttal- Ez a Teca kendője volt. De folt előtt ott illenget lábról-lábra egy kékes ruha, jó kemény csizmaszárba szorított nadrággal. A kalapbokrétáról megismerte : a Hóka Ferkó volt, a kocsmafagallér. Csípejére tette két kezét, oszt úgy nevetett tátott szájjal a Te- cára, piros orcáira, még pirosabb ajkára, fehér fogaira, csillogó fekete szemeire. Péter úgy érzett, mintha melle körül valami a cséplődobba került volna, oszt úgy morzsol- gatnák pozdorjává. »A gazember« mondta» de azzal húzott is egy napot a friss estei' levegőből, aztán megemberelte magát és amire oda ért, újra ember volt, legény, erős, keményfejü, kissé komor — ha ur lett volna, talán még nevetni is tudott volna — és oda állt a Ferkó mellé a Teca elibe, oszt úgy kérdezte tőlük : »No mit tudtok nevetősét, hadd nevetek én is.« »Hát csak vágott borjú bőgéséU mondta Hóka Ferkó, »tudsz olyat te is, csinálj azt nevess neki!« »No Teca lelkem, mondta erre Ferkó, hát csak mulattasd itt magad tovább, aztán mondd meg az idesapadnak, hogy ne vár» jatok holnap este, mert nem jöhetek, dolgom van.« „Hát má mi dolgod lenne ? Tán biró lettél?“ kérdezte Teca. Az nem, felelte Péter, ahoz keveset járok a korcsmába ... az előbb leszel ugye, Hóka Ferkó ?« »Máj le. szék« — mondta Ferkó, megrázta válla t azt eloldalgott. »No Teca, mondta Ferkó, hát dalárdába megyek. Oszt Isten veled, majd elmondom, mit láttam ott.« És azzal tovább ment, haza, lefeküdni. Nem várta a lány köszönését. Másnap este lett. Péter felvette a köd- mönyt, a nadrágot, a csizmát és elment az iskola felé. Három legénynyel találkozott. Inkább szélűben lépték az utcát, mint hosz- szában. »Tán dedóba mégysz ?« kérdezték Pétertől. Megmondta. »Te is mindig kitalálsz valami furcsát, Pétiké !« Oszt mit csinálsz ott? „Amit a többi! felelte« és tovább ment. »No, nagyur lettél« volt a válasz. Péter úgy érezte, hogy amint távolodnak, elválasztja valami őket egymástól, el a gazdájától, a kocsistól, Hóka Ferkétől, még Tecától is, nem tudta, hogy mi, de nem sajnálta, sőt örült neki és ment az iskola felé. Egy saroknál egy máléképü legény került mellé. Az egyik nagygazda fia volt. »Megyek a dalárdába . . .« és morgott valamit utána. „Hát miért morogsz, Laji , kérdezte Péter«. »Én is oda iparkodom, oszt lásd szívesen«. »Hát az a, hogy te szívesen ... de én nem szeretem a kornyiká- lást, oszt apám mindenképen akarja. »No hát gyerünk együtt — ha bajod lesz be' lőle.lesz nekem is«' — vigasztalta Péter, oszt befordultak az iskola kis ajtóján. Az udvaron túl, szemben volt a terem, ahonnan harmóniumszó hallott ki, Péternek megdobogott a szive és megállt, hagyta Lajit kissé előre. Várt. Hátha még se neki való ? Oszt hogy megy haza? A gazda, a legények, Teca elébe ? Már eljött tőlük, nemcsak igazában, hanem még azonfelül is valahogy. Szakadt, nemcsak jött. Csak szépen mehet visza, szégyenszemre nem.Tán vissza kék’for- dülni ?! De nem. Előre! Benyitott.’Ahogy be- nyit, egy rekedten nyivákoló hang, azután nagy, nagy kacagás. Körben székeken kövér gazdák, hízott barna képpel, tiszta fehér inggallérral, a harmonium előtt a tanító ur, keze a billengypkön és az is kaczag, düledezik. Mi ez? Őt kacagják? Hát miért? De akkor hallatszik a rektor hangja : »Na Éaji te se leszel operaénekes, legjobb lesz,
