Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-26 / 34. szám
Censurat: Br eb an. XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. augusztus 26. 34. szám. Ilii TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagy bányavidék! osztályának Hivatalos Közlönye. fcdőflzetésl ára ;: Egész évre 24 korona, félévre 12 korona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben Felelős szerkesztő: Br. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Sierkesítő.éa:: Deák-tér 2. szám. hová a lapközlemények küldendrk. Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán Dégei.feld- iiázban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik, A haladás szelleme. Változás a világ forgásának örök törvénye. A természetben nincsen megállás, nincs nyugalom. Minden mozog, halad. Lesz, elmúlik, mikor céljához érkezett, de belőle más, uj étet támad. Ami volt, újra kezdődik. Folytonos a jövés-menés, állandó a járás-kelés. akárcsak a színpadon. Hisz a világ is egy óriási színház. Most még egyelőre látható valami, majd eltűnik szem elől, mintha nem léteznék. Ma él, holnap az enyészet karjai közé dől, látszólag a pusztulás törvényének fogad szót, de csupán azért, hogy alakot cseréljen, helyét, alakját változtassa. Lét és nemlét, keletkezés meg az enyészet, természetesen mindkét tünemény csakis a változás formájában alkotják az anyag történetét, mely a fejlődés megszabott utján halad. Szerves és szervetlen élet között számos különbség. Az anyag mindig és mindenütt ugyanaz, csupán látszat okozza a tévedést, á csalódást a kétféle élet külön elnevezésében. A szerves lények is a szervetlen világ anyagából kerülnek elő, azt szívják magukba, abból táplálkoznak és oda térnek vissza mint temetőbe, tulajdonkép azonban egy uj életkörbe. A fejlődésnek, az úgynevezett evolúciónak törvénye a szerves világba szembe- szökőbb módon érvényesül, kézzel foghatóbb, jobban érzékeink körébe esik, megszokottabb. Pedig a természeti tünemények menynyivel nagyobb szabásuak, megjelenésük, határuk mennyivel döbbenetesebb, magasz- tosabb. Az égi testek mozgása, a napsugár, a világoság és sötétség, a világűr, az eső, a szél, a tenger, a földrengés, a magasság és mélység szinte fölülmúlja képzelőerőnket és más külön világnak tekintjük őket, elválasztván a mi kicsiny szerves életünktől, kesébbet foglalkozunk velők. Az élőnek és érzőnek mondott világban a fejlődés elve abban a változásban is megnyilatkozik, hogy az erősebb, a szebb, a jobb, az erkölcsileg igazabb egyén választódik ki, az jut érvényre, ő diadalmaskodik. A selekcio idézi elő a tökéletesedést az organikus életben. A szellemvilág szintén a természeti törvények útját követi. Más és más lesz, haiad, tökéletessé válik, A szellemi és erkölcsi élet tehát egybevág az anyag életének rendjével. A szellem élete csupán egyik-egyik megnyilvánulási formája annak a működésnek, melyet az anyag erői ki tudnak fejteni. A lelki világ jelenségei, feltűnő mozzanatai is a kiválasztódás, a szelekció elvének hódolnak. Amelyik eszme szép, igaz és jó, hasznos és szükséges, ez köztetszést arat, általánossá válik, diadalra jut, még küzdelem árán is uralomra vergődik. A gondolkodó anyag irányítja az emberiség fejlődését és vezéreli sorsát a saját legjobb, leghatásosabb eszméi szerint. Ez a szellem a haladás szelleme, az ujitás-vágynak, modernségnek vezérlő gondolata. Az örökké mozgó, az örökké nyugtalankodó szellem, mely az anyag működésének legfinomabb megnyilvánulása, termeli az uj eszméket, terveket sző, kovácsol, hogy jobbá, szebbé, igazabbá legyen. Van leleménye- sége, van ötlete. Igazi őserővel rendelkezik, melyből táplálkozni képes. Meg bírja látni a jót, a szépet, a helyest, föl tudja ismerni a fejlődő élet követelményeit, a jövendőbe tekint. Világit másoknak, fényt szór a haladás ösvényére. Nyugtalan molekula : ez a forradalmi természet, az újítás, a változás után vágyódó lélek, melynek világ boldogító hivatása, célja van. A haladás szellemének szikráit, sőt lobogó lángját hordja magában minden feltaláló, minden művész, eredeti gondolkodó, költő, vallás ujiló, uj evangélium hirdetője, a munka hősei. Valamennyien az emberiség apostolai ők, megváltók, messiások. Rájok szükség van a világ fejlődésének okából. A fölvilágosodott és világosságot terjesztő szellemeit a haladásnak nem köti a múlt, nem korlátozza a jelen, nem tőrödnek dogmákkal. Ők a jövő emberei, azt készítik elő. A jövendő az ő nap- jok, az ő cselekvéáük ideje. Annak élnek, dolgoznak, annak számára gondolkoznak. A haladó szellemek szabják meg az élet uj irányát, az uj világrendet, Ők nem állnak meg, nem maradnak le. Tuiemelkednek előítéleteken, az avult szokásokon. Röghöz nem tapadnak, mint maradiak, a sötéíség alakjai, hanem előlhaladnak és átalakítják, megújítják, a világot, más rendet teremtenek. B „Nagybányai Hírlap" Eredeti tárcája. Takács Ilus költeményeiből. Plein air. Bércek alján, • Lejtős Zöld mezőn, Áll a művész Némán, Merengőn. Áll magában, Mélán, Hallgatag; El telíti Meleg Hangulat. A látképen A mint Elmerül, Pillantása Mélyül, Melegül. Tele issza Lelkét A képpel Elkülönül Egész Lényével Közelében Minden Elmerül, Csak a távlat Vonzza Egyedül. Csak a vonalt Látja, S csak a szint... Egységesség finom Szálait. Fény s árnyjáték, Forma S szinhatás, Lelke mélyén Örök Hitvallás I Leghőbb üdvöt Csakis Ott érez, Hol megérzés Simul Leikéhez. Misztérium, Melyről Erezi: A természet Megnyílt Most neki. Boldog lázban Szive Megremeg, Most valami Titkot Felfedett 1 Szivét, lelkét, Egész Valóját Alkotásvágy Láza Hatja át. II mély Misztikus, Benső Összhatás Törvényeit Váltja Ki e láz. Fölsziv szeme Milljo Szépséget, Avatatlan A mit Nem is sejt. S szeme tükrén A mint Él a táj. Tükröztetve Vásznán Látja már. Kérdések. Esetlen, kopott, Ifjú vándorlegény A mint előttem halad az utcába, Til-tul megszólít egy-egy szembejövőt, Zsidó családot merre, hol találna? Szelíden, szépen megköszöni aztán -Az utasítást és halad tovább Keresve, — hol talál hitsorsosára Ki egy éjre megossza otthonát? Kezében nincsen semmi battyu-féle, De gúnyája majdnem térdig sáros, Az arcán jámbor, bizó, egyszerűség S előtte egy merőn idegen város. Bolygó Ahasvér, honnan jössz? Mi űzött? S találsz-e majd barátságos fedélre ? Oly árvaságos az egész mívoltja. Nyugalom ül mégis tekintetébe. S bár arcvonásairól úgy lerí A gondtól nyomottság bús árnyalatja, Szemén ott az őstörvénybe vetett hit: „Hitfelét zsidó az utcán ne hagyja“. Gyermekes szemén némán valami Úgy tetszik, mély igazságot tanít: Gyönge sajkán erős kormány lehet A szilárd törvénytisztelet, s a hit! Nem látnám. — Részlet „Egó sum“ cimü ciklusból. — Ha majd a lángolással bételek, Jöhetnek akkor az elméletek. De mig megkap e földön a mi szép, Innen nézem az ég azúr színét;
