Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-08-19 / 33. szám
Censurat: Breban. XII; évfolyam. Nagybánya, 1919. augusztus 19. 33. szám. pl • , • .... / Hí rlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Sgyesülot Nagybányavidéki osztályának Hivatalos Közlönye. &-SáíW3i«CT'2«rapa9E Hőfizetés! árai: Egész évre 24 korona, félévre 12 korona. negyedévre 6 korona; egy szám áia 50 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Oi>. SJTÄ! MAS«’ SÁOOR. ' Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztoséj:: Hnnyady János-u. 14. sz., hová a lapfcöalemfinyek kőiden ói k. Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán Dégenfeld- há?ban a cinterem felől, bel ar, előfizetéseket és hirdetéseket felveszik, Szent István. Szent István, az első magyar király Magyarországnak legnagyobb reformátora, a legnagyobb reformátorok közül való,- akiket a töiténelem ismer. Az ő újításait a rendelkezésünkre álló tér szűke miatt alig lehet még csak érinteni is. A IX. században, mikor a barbárkori népvándorlás már elült, a magyarok voltak ezen népvándorlásnak utólsó szereplői. A már állandóan megtelepedett Európai népek utolsó felzavarói és nyugtalanítói. Ezen ide-oda kalandozó, mozgó, portyázó népet, mely már már végéhez közeledett életmódja miatt, mit Európa közepén már tovább nem folytathatott, Szt. István telepitette le és kötötte helyhez. Olyan változás volt ez, melyet kevés nép volt képes túlélni. Ezentúl nem a zsákmány, hanem a békés foglalkozás, első sorban a földművelés lesz az a foglalkozás, mely az embereknek megélhetést ad. A sátrakat állandó lakásokkal kell felcserélni, a szűz földet nehez munkával kell feltörni. Hogy történik ez meg? Mestereket és tanítókat kell hijni, kik a munkára megtanítsák a szokatlanokat. Ilyen mesterek voltak főképen a bencés szerzetesek. Ők voltak hajdan a barbár Európa tanítómesterei, a műveltségnek egyedüli hordozói, kik nemcsak az akkori tudományt művelték, hanem földeket feltörtek, szántottak, vetettek, állatokat szelídítettek. Kívülük ott volt a keresztény papság, mint a legjártasabbak a kormányzásban, közigazgatásban. Végül a külföldről beözönlő idegen települők úgy harcosok, mint békés foglalkozásúak. Szent István alapiiotta az apálságokat, melyek a kultúra fokhelyei voltak és 10 püspökséget egy érsekség alatt. Az ő belépése épen a római katholikus egyházba ma már alig több legendánál. Tény az, hogy az u. n. Szjlveszter-bulla egy XVII. századbeli koholmány. Tény, hogy a magyar koronának csak fele római munka, alsó része bizanczi. Tény, hogy a kereszténység kettéválása keleti és nyugati egyházra még csak 1054-ben, Ceruiarius Mihály alatt történt, mikor már Szent István nem volt életben. Továbbá Magyarországon nemcsak római, hanem bizanczi téritők is működted és keleti szerzetesek és szerzetesnők is voltak. A legenda helyett elégedjünk meg azzal az igazsággal, hogy Szent István a keresztény hittel megalkotta az összetartozandóság kapcsát a magyar nemzet és Európa többi népei között. A nagy ujitások közé tartozik a királyságnak, mint olyan központi erőnek létesítése, mely az eleddig'törzsekre szétoszlott népét egy politikai egységgé tette. Természetes, hogy az az egyesítés nem történhetett egyszerre és nem is ellenállás nélkül. István az ellenállást erővel verte le, s az egész országot elborították a várispánságok, melyek a királyi hatalmat mindenütt érezhetővé tették és egy olyan központi kormányzatot alkottak, a milyen az akkori idők visszonyai közepette egyáltalában lehető volt, s mindenesetre egyetlen a hűbéri Európában. Püspökségek, várispánságok voltak az akkori időben párját ritkító királyi kormányzat és honvédelem közegei. Ez időben egyházi és világi kormányzat még egy volt és nem különült el, mint napjainkban. Annyira, hogy István király nemcsak politikai, hanem egyházi feje is volt Magyarországnak. Ennek jele mai napig is ott látható az ország czi- merében levő kettős keresztben, mi „apostoli“ hatalmat jelentett. Ezekhez a nagy reformokhoz járult végül, a mi talán a legnagyobb, hogy először adott magán tulajdont az egyeseknek, kik ezelőtt az egész nemzetség közös tulajdonán belül ilyent nem ismertek. A magán tulajdon vált alapjává a későbbi kultúrának. Természetes, hogy a most csak megérintett nagy reformok csak évszázadok múltán érlek meg, Nagy Lajos alatt váltak „ősi- séggé“ és csak 1848-ban szűntek meg. De nyomai még napjainkban is itt vannak a nagybirtokokban és hitbizományi és egyházi javakban. A dohányjegyek elkészültek és azok már átvehetők! BfctÄS^'aaaufc’MißSäta « A „ilaysünpi Hírlap“ eredeti tárcája. Jegyzetek. V. A városi és a falusi élet közt levő különbségnek íegszembeszököbb okát abban láttuk, hogy a városban aránylag kis területen sok ember él. De még közelebb is kerülhet ember az emberhez akkor, ha valami oknál fogva csoportba verődik össze és tömeggé lesz. Ennék oka lehet nagyon sok és különböző. Egy véletlen szerencsétlenség, egy utcai látványosság, valami tüntetés ép úgy tömegbe gytijtheti az embert, mint a templom, a színház, politikai szónoklatok, tömeg-mozgalmak. A tömegbe verődött ember nem az, a mi a magános ember, mert a csoportba verődés megváltoztatja az emberek gondolkozását, maguk- se veszik észre, milyen hirtelen és milyen hihetetlen változáson estek át. Egy különben^szelid fiú, ha a tö- ~meg sodorja, köveket szed a földről, beveri az ablakokat. Egy jámbor szabó, ki otthon dalolva, hétrétbe görbedve fűzi az öltözéket, most neki megy a lovasrendőrnek, hogy lábánál fogva rántsa le a lóról. A szende va- róleány kirakatokat, lámpákat tör, és mire az izgalomnak vége van, kis szobácskájába haza térve maga se ismer magára. Egy házi szónoklat, egy -tömeges templomi jelenet, közének, kivilágítás, tömjén füst a legkérgesebb szivü embert is meghatja és magábaszáiásra bírja. Egy emberekkel zsúfolt helyiségben valaki tüzet kiált, egy gyutacsot elsüt, vagy csak elkiáltja magát: „menekülni“ 1 és az emberek egymást ölik a tolongásban, eltaposva nőket, gyermekeket. Az öröm mámorban úszó tömeg ölelkezik, tombol stb. "Mindez azt mutatja, hogy a tömegbeverődés átalakítja az embereket, s az ember nem képes a tömeg hatása alól magát kivonni» Ezt nevezzük tömegjelenségnek. A tömeg a magános embertől nagyon különbözik minded nek elölt abban, hogy a tömegben nem az értelem, hanem az érzelem uralkodik. A hideg, észből származó beszéd a tömegre semmi hatást nem gyakorol, ha mindjárt a legzseniálisabb is, De egy kiáltás, egy színházi jelenet, egy elvonuló zenekar, egy földre rogyott ember, vagy állat képes nagy izgalmat okozni. A tömeg csak ösztönei után megy, nem pedig értelme és meggondolása után. Ösztönükben, szenvedélyükben az emberek sokkal egyezőbbek, mint értelmi képességeik tekintetében, Az értelem elveszti vezető képességét, és a tö‘ meg mindig alacsonyabb színvonalat tüntet fel, mint a minő értelmi színvonalon egyen- kint állanak a tömegben .-vergődő egyének. De az ösztönök és szenvedélyek annál erősebben uralkodnak. Valami külső ok pl. ujon- gás, ijedtség, egy hirtelen elpukkantott pa- pirzsacskó elég, hogy a tömeg egymást gázolja, Egy lelkesítő dal hőssé, nagy lelkűvé teszi, a kiontott vér fenevaddá. Az emberek egymás látásán megittasodnak, lappangó érzelmeik hirtelen fellobbanak és kitörnek. Sok embernek egyforma mozgása az egyéni kritikát lehetetlenné teszi, az egyént pedig akarat nélküli játékszerré változtatja. Az egyedül álló ember mindig érzi a maga felelőségét, mit embertársainak ellen- őrködése még súlyosbít; de ha valaki tömegbe kerül, vége minden egyéni felelősségnek. Környezete a helyett, hogy ellenőrködnék, még inkább bele sodorja olyanba is, amit különben nem cselekedne. Ezt még növeli az a tudat, hogy tettének következései őt nem érik. Erős izgalmában a tömeg a legkisebb ellenmondást se tűri. Bízva erejében a legnagyobb mértékben türelmetlen. Hangulata nem tartós, kitörései lelohadnak. A kitartás hiánya, az ingatagság, csapongó hangulatok miatt a tömeg az uralkodásra képtelen. Ha mégis uralkodni látszik egy —
