Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-06-03 / 22. szám
2. 1919. junius 3 A 25 és 203 koronások beváltási idejét meghosszabbították. Az osztrák-magyar bank bécsi főtanácsának április 11-én kelt hirdetménye szerint az 1918. október 27-iki kelettel kibocsátott 25 és 200 koronás bankjegyek beváltási határidejét 1925 április 30-ig meghosszabbította. Az okmány bélyegek és kincstári űrlapok bevonása elrendeltetvén, a felek tulajdonában re«'ők f. évi junius 10-éig annál a bélyegárusnál vál- tandók be. kinél a vétel történt, a bélyegáru ok pedig készletüket a helybeli állam pénztárnál f. évi junius 15-ig kettős jegyzék kíséretében kötelesek beszolgáltatni. Születtek: 94 máj, 22. dr. Gál Gyula kör- orvosnak Magdolna ; 95. máj. 24. Laurán György könnyesnek György ; 95. máj. 24. Sztrimbu Gergely theol. tanárnak Gergely. 97. máj. 27. Tóth József kereskedőnek Gabor, 98. máj. 24. Szegedy Imre parádés kocsisnak Margit nevű gyermeke. Házasságot kötöttek: 61. máj. 25. Petrilla Antal bányász és Máriás Etel helybeli lakosok. Elhaltak: 117. máj. 23. Ancsa József bányász gyermeke; g. k. 4 hó, tiidőgyuladás ; 118. máj. 24. Deák Mária napszámos, r. k. 33 év, városi kórház, elmezavar; 119. máj. 23. özv. Hol- ley Ferencné, főmérnök özvegye, r. k. 69 év, vég- elgyengülés. 120. máj. 26. Soltész Géza, városi kézhezadó, r. k. 33 év, tüdőgümő. 121. máj. 26. Somogyi Adám nv. csendőrőrmester r. k. 50 év, szerviszivbaj, 122. máj. 27. Cselerás Mihály bányász, g. k. 44. év, tüdőgümőkór. Szamosvölgyi Vasút Részvény Társaság. Sz. 4868—919/Cil. Hirdetmény. A szamosvölgyi vasúton és az általa kezelt Zsibó—nagybányai és Naszódvidéki helyiérdekű vasutakon érvényes helyi személy-, podgyász-, kutyadijszabás (II. rész) továbbá az ugyanezen vasutakon érvényes helyi áru- dijszabás (II. rész) felemelése 1919. év junius hó 1-étől kezdődőleg. Értesítjük a t. közönséget, hogy a nagyszebeni román kormányzó tanács hozzájárulásával a szamosvölgyi vasúton, valamint az általa kezelt Zsibó—nagybányai és Naszódvidéki helyiérdekű vasutakon 1910. évi május hó 1-én kiadott helyi személy-, podgyász- és kutya díjszabásokban (II. rész) foglalt, jelenleg érvényes menetdijakat és viteldijakat-, továbbá a szamosvölgyi vasúton 1910. évi január hó 1-én és az általa kezelt Zsibó— nagybányai- és Naszódvidéki vasutakon 1910. évi november hó 1-én kiadott helyi árudijszabások- ban (11. rész) foglalt és az időközben kiadott pótlékokkal és hirdetményileg felemelt jelenleg érvényes díjtételek és egyéb illetékeket a sza- mosvöigyi vasúton az 1. kivéfeles díjszabásba sorozott sóküldemények kivételével — folyó évi junius hó elsejétől kezdődőleg 60 %- al felemeljük, mi mellett a szorzatnál a legkissebb tört is egészre kerekitetik fel. Ezen kivül úgy a szamosvölgyi-, mint a Zsibó-nagybányai vasuion eddig érvényben volt Zsibó- és Nagybányai átmeneti díjtételeket ugyancsak 1919. évi junius hó 1-től kezdődőleg pótlás nélkül hatályon kívül helyezzük. A fentemlitett díjszabás emelésekről és mó- dósitásról papirhiány miatt pótlékot nem adunk ki. Úgyanezen ok miatt nem adunk ki uj menetjegyeket sem, hanem a mig a készlet tart, a régi menetjegyek adatnak ki az uj, felemelt menetdijak beszedése ellenében. Az uj menetdijakkal ellátott menetjegyek csak akkor fognak kiadatni, ha a régi készlet kifogyott. Az uj felemelt menetdijakat az állomásokon a jegypénztár — ablak közelében kifüggesztett meneidijtáblázatok tüntetik fel és jelzett naptól kezdve kizárólag ezen menetdijak lesznek érvényesek. Az árukra vonatkozó uj, felemelt díjtételek helyes megállapítására nézve állomásaink, valamint igazgatóságunk kereskedelmi osztálya készséggel nyújt felvilágosítást. Dós, 1919. május hó 21- én. Az igazgatóság megbízásából: Lehoczky felügyelő. __________Nagybányai Hiriap_________ Eg yről-másról. Többek között már a rongyos bankókat is meg kell, hogy énekeljem, mert a közönség — igazán nagyon tűrhetetlen — egy csöpp gondot sem fordít a bankókra, hanem csak gyűri, rongálja és tépi mint az olyan rongy és hasznavehetetlen papirost, amire már igazán senkinek semmi szüksége sem volna. Pedig ez nem így van! Tudhatja a nagy ij közönség, hogy az Osztrák Magyar Bank most I uj bankjegyeket nem gyártat, sőt a meglevőkből j sem tud hozzánk juttatni. Ezért a kezeinken forgó papir pénzeket megkellene nagyon becsülnünk, ha azt akarjuk, hogy azok a forgalomban megmarad- i hassanak. A bankókat tartsa tehát mindenki megfelelő bankótárcában, nőiesben, vagy ezek hiányában valami keményebb papíros között, de semmi esetre sem összegyűmürve aprópénz tárcában, vagy pláne zsebekben, fémpénzekkel összekeverte!!, mert ilyen kezelési mód mellett a papírpénz undorító piszkossá válik, megőrlődik és széjjelszakadozik. 992/919 szám. FeMs az összes lyÉaadcÉez! Felhívjuk a t. Munkaadó urakat, hogy az ottani kirendeltségnél a be- és kijelen- | téseket 8 napon belül eszközöljék, mivel ellen esetben a mulasztók ellen kihágási eljárás lesz folyamatba téve. Ugyancsak fel hivatnak a t. Munkaadó urak, hogy járulékhátralékaikat a kibo- csátott fizetési meghagyás értelmében, 8 napon belül az ottani kirendeltséghez fizes- [I sék be, mivel elleneseiben a hátralékosok ellen az 1907 évi XIX t. c. 46 §-a és a I 4790/917 M. E. számú rendelet értelmében ii a végrehajtás folyamatba lesz téve. A fizetési jegyzék a kirendeltségi irodában áíve- i hető. Nagybánya, 1919. május 22. \ CSARNOK. Két szál virág. Hősszivü Rajmund fehér paripáján beszáguldozza egy nap a környéket és kalandot keres. Tetőtől talpig vasba volt öltözve és sisaktaréja hosszan lobogott utána. Mögötte kocogott káplánja, tisztes férfiú biborszinü, jóságos ábrázoltai. Szépen egyensúlyozta magát öszvére hátán. Azután négy fegyveres ember következett, kik daróc ruhát viseltek és sovány igáslovakon ügettek, mert gazdájuk, a derék lovag gazdagabb volt erényben mint földi javakban. Mikor az úr fölemelkedett kengyelében, hogy a látóhatárt kikémlelje, a távolban porfelhőt pillantott meg. A felhő növekedett, közeledett. Őrült vágtatás zaja hallatszott belőle. A forgószél Raj- nund közelében haladt el. A csapat élén magas termetű, egészen fekete fegyverzetű lovagot látott, utána olyan külsejű hadinépet vett észre, mintha pogányok volnának. Közöttük csodás szépségű, fehér ruhás nő volt egy lóhátára kötve derekánál fogva, lábai a ló sörényét érték, feje a ló tomporán lógott. Hosszú arany haját a szél a paripa hosszú farkával összeelegyitve lobogtatta. — Segítség uram, kiáltá, az Isten és a bol- dogságos Szűz nevében kérem, segilsen ! Hősszivü Mundi, miután két gerelyt röpiíefi utána, sarkantyúba kapta lovát, de a lovashad már messze járt és nem lehetett utolérni. Rákiáltott a fekete lovagra. — Állj meg, állj meg nőrabló, szörnyetege istentagadó. — >\ másik nem hallotta és folyton vágtatott. De kevesebb idő alatt, mintsem egy áment lehetne mondani, Mundi a földön termett, nagy követ ragadt fel, visszapattant lovára és oly ügyesen röpítette a követ, hogy az mindjárt betörte a fekete lovag sisakját. A gonosz férfi pogányul káromkodott és. babaarcot parancsolt csapatának, röhögött, mikor kehts lován meglátta Mundit és négy csatlósának, savanyú ábrázatát. Arra nem gondolt, hogy az Isten van Mundival. A küzdelemét hosszú volna elbeszélni. A vége az lett, hogy Mundi hatalmas, csapással kelté vágta a másik lovagot. A négy csatlós megölte vagy megfutamította a hatalmas kíséretet. A káplán azalatt távol tartotta magát; egy galagonyabokor mögött imádkozott; iegyen az Isten segítségére a nemes hölgy vitézeinek. Mikor az ügy elintéződött, Hőssziv megtörülve fiivöii véres kardját, szétvágta a csomókat, melyek a szép foglyot odakötötték és vaskestyűs kezével támogatta, hogy a lóról leszálljon. A nő fához támaszkodott, hogy lélekzethez jusson. A kötelek és a nyargalás megropogtatlák csontjait. Mundi levette sisakját és a földre helyezte. Az úri nő meglepetve látta, hogy a lovagnak, aki az imént olyan nyers erővel harcolt, üde, fiatal arca van, alig kevés barna pehely ajka fölött, szemei oly szelídek, mint egy leányé. Ö meg csodába a hölgy szépségét, selyem haját, búzavirág;, kék szemé!, epetajkát, arcának szelíd, szende báját. Szebbnek találta mint az angyalokat és szenteket a templomok üvegfesiményein. És elnézegetvén az idegent, hamarosan belészereíett. Letérdelt elődé és így szólt: '
