Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-06-03 / 22. szám

— Nerrjes asszonyon], vagy kisasszony, hálát adok Istennek, akj engem az ön útjába vezetett, ezen órától kezdve teljesen az ön szolgálatára állok. Ha megengedi, hogy az ön színeit viseljem, méltó leszek reá és aljas cselekedettel nem fogom beszenyezni azokat. Én kóbor lovag vagyok, Hős- szivü Rajmund a nevem.

— Keljén fel, csak a templomban illik térdepelni. Az én nevem Fehérliliom Enikő, nem asszony vagyok, hanem kisasszony. Anyám meghalt, atyám az utolsó keresztes hadjárat óta még nem tért vissza. Magánosai] éitem öreg kastélyomban, a Vöröstoronyban, két mérföldre innen, Gu- dul asszonyság felügyelete alatt. Velünk élt az öreg lovász, Rigobert és nehány szolga. Miután elértem tizenhatodik évemet, gonosz szomszédom Kaján Ábel, rosszat forralt ellenem és a múlt éjjel fegyveres erővet behatolt kastélyomba. Rigobert és hü cselédeim a védelem közben elestek. Mi sors érié Gudult, nem tudom. Az életemet, becsületemet ön mentette meg. Rája örök hálával fogok emlékezni. Megengedem, hogy színeimet viselje. Ezek a fehér és égszínkék. Hogy bevégezze jóságos cselekedetét, vezessen váramba. Azon a dombsoron íul vau, tornya vörös kövekből épült, teteje olyan mint a borstartóé. Hajh ! Ottan fogom megtalálni hü béreseimet a kövezeten vérbefagyva, még jobban egyedül leszek mint ezelőtt. De mégsem érzem magam Isten által egészen elhagyatva, mert erényes, vitéz lovagot támasztott oltalmamra.

Így beszélt Enikő édes zenei hangon, mely a beszélgetés vége felé künyektől még jobban ellágyult. Mundi a kisasszony kezére alázatos csókot nyomott, saját lovára segilé fel, maga pedig kantárszáron vezette gyalog.

Két órai lépegetés után haza érkeztek. Gu- dul segélykiáltását hallották, aki a néhai uraság tölgyfa karosszékéhez volt odakötözve.

Hősszivii Mundiék pár hetet töltöttek a Vöröstorony kastélyban. Rajnund napközben vadászott, esténkint részt vett Enikővel a Káplánnal világi és vallási dolgokról való beszélgetésekben, mikor Gúdúl is jelen szokott lenni. A fiatalok megszerették egymást, de az ifjú meg akarván érdemelni a kisaszony kezét, keresztes hadjáratra indult előbb, mint magának a leányt eljegyezné. Szabadságot kért tőle, hogy mehessen. Enikő igy szólt:

— Derék lovag, durva agyagból lennék alkotva, ha nem volna bátorságom, azt mondjam : Menjen ! de szivem vas lenne vagy gránit, ha nem kivánám: Térjen haza nem sokára és ha nem érezném, hogy szivem elágyul abban a pillanatban, mikor elhagy. Fehér és kékszinü selyem köpenyéget adott neki ajándékba. Felöltötte a lovag oldalára a kardot, feltette fejére a sisakot, egy szál margarétát szakított az udvar virágos kertjéből, mondván:

— Fogadja el ezt a virágszálat és őrizze meg reám gondolva. Ha épen és üdén hozza visz- sza a szent helyekről, tudni fogom, hogy hűséges veit és önnek nyújtom kezemet hazatértekor.

— Kisasszony, nem hiszem, hogy meg taríja üdeségét e virág sokáig de elhiszem, mert ön sohasem hazudik. Tiz évig is hü leszek és ha meg nem halok, épségben hozom haza.

Enikő a margarétát a sisak egyik nyílásába tüzie és a sisak rostély mind két oldalát az ifjú arca felett megcsókolja. ,

*

Rajmurid a káplánnyal és csatlósaival elment a keresztesekhez. A hosszú utazás alatt a margarétát minden este megnézte sisakja mellett, nem volt elhervadva. Ha éjjel szabad ég alatt hált teljes fegyverzetben, regeire egy harmaícsep ragyogott a virágszál sárga szivén.

1919. junius 3. _____

Na

gybányai Hírlap

Mikor egy-egy várost kellett elfoglalni a szentföldön a szaracenektől, Hőssziv járt elől és első volt a falakon, melyekre fölmászott, bár a törésekből a nyilzápor és kénköves, tüzes, hig szurok özönnel áradt a támadók fejére és testére. Ő sértetlen maradt, valamint a virágszál is friss volt, mikor a diadal után megnézte. Mindjárt gondolta, hogy azért történik, mert a viadal hevében is sokszor jutott eszébe Enikő. Máskor egy óriás po- gányiszonyu erővel sújtott Mundi fejére kardjával. A csapás derekáig hasította volna ketté a lovagot, de íme a pallos a sisakon darabokra törött. Egy Ízben éppen Jeruzsálem ostrománál a magas várfal párkányáról lefelé gurult be a városba, a védők mind elfutottak, neki semmi baja sem történt és a virág is üde volt.

A győzők szétszóródtak a városban, raboltak, pusztítottak és dorbézoini kezdtek. Mundi ingyen szolgálta a szent ügyet és amint szive hölgyének megigerte, nem kaparjtott zsákmányt. Legelőször a szent sirhoz ment káplányával és imádkoztak, aztán páncélját levetette, fehér és kékezinü selyem köpenyegét borította magára, sisakját pedig, melyen a virágszái volt, kezében vitte. Nézegették a város nevezetességeit. Beléptek egy szép palotába, mely szaracén főnöké lehetett. Mór stilü oszlopcsarnokos u, vara volt, közepén szökőkút, j Tömjén illat terjengett a levegőben. Benyitottak egy ajtón, éles sikitás hangzott, női lakásba léptek. Vastag szőnyegeken, párnák közt, fátyolruhás fiatal nők heverésztek és ugráltak fel. Színes ablakok világították meg a kárhozat helyét. A legszebb j hölgy esdekiőleg járult a lovag elé, beszélt hozzá, j azután megölette. Mundi emlékéből hirtelen kiiör- ! iődőtt Enikő képe, a fekete szemű, hoszu szempii- lás, csábitó földi szépség hatása alatt. Másik pogány nő a káplán lábai elé vetette magát.

— Tyüh de meleg van itt, nrondá emez és kimenekült, hogy friss levegőt szippantson.

Egy pár másodperc múlva Hőssziv bűnt érzett leikében.

Ebben a pillanatban ezer mérföldre. Fehérliliom Enikő imatermében Istenhez imádkozott lovagjáért. Ezért történt, hogy Mundi erőszakos lendülettel kiszakitá magát a csábiíó karok közül, aki szőnyegen tovább gurult, ő meg nagy léptekkel elszaladt és nem is nézett vissza. Távozása alatt pillantása sisakjára esett, melyet kezében tartott és ime a virágszál egészen íonyadi volt. Nem hitt szerencsétlenségének, tüstént fegyverkezett, Jeruzsálem környékén harcba bocsátkozott. Egy sza- jj rácén kardcsapása összetörte sisakját és ropant se- í bet ejtett homlokán. A sisak darabjai közt megta- ! lálía a margaréta hervadt szárát, a virág kis arany | szive szinte megfeketült.

— Olyan bünbánatot fogok tartani mondá j a derék lovag, hogy újra ki keil virágzania.

| Mikor begyógyult sebe, kereste az újabb ! harcokat, melyekben mint oroszlán küzdött, nem , féltette életét. Viaskodott rablókkal, mikor az ellenség elfogyott. A virágszál. nem éledt fel.

Végül káplánya azt mondá, térjenek már - haza Franciaországba, akad útközben elég kaland, i melyekkel vezekelhet. Eltávoztak Jeruzsálemből a j négy csatlós kíséretében. Néhány óra múlva nyö- géseket hallottak egy árokból. Bélpoklos feküdt a fűben. Mundi oda lépett is pár csepp sziverősitőt öntött a szerencsétlen torkába. Ez áldotta a lovagot érte, elmondta, hogy Franciaországból jött, hogy a Sziloe tavába megfürödjék, amely betegségét meggyógyítaná. Még tizenkét mérföld van odáig,

'! a Jeruzsálem meletti Cedron völgyébe. Már nagyon fáradt, azt hiszi tüstént meghal.

Akkor Hőssziv karjain vitte lováig a beteget, ráfektette és Szilóí taváig kíséretétől követve maga kantáron vezette vissza az állatot. A tónál gyöngéden a fűre helyezte a bélpoklost, aki egy kis

vörös virágot szakított és átalnyujtá hálája jeléül Mundinak e szavakkal :

— Lovag úr, az Isten sugallja, hogy önnek adjam e virágszálat. Őrizze majd később emlékét, hogy az erősítse önt a szükség óráiban.

— Elfogadom testvér, kérem az istent; gyógyítsa meg magát. — Mundi sisakja résébe dugta a bíborvörös virág szárát. Akkor látta, hogy a régi virágszál már nincsen ottan. Akkor elváltak- Másnap, mikor már Damaskus felé közeledtek, viv- niok kellett szaracénokkal. Hőssziv kardesapást kapott sisakjára, de ez is meg a virágszál is sérj teilen maradt, épugy nem hervadt el az egész utón sem hazáig.

Mikor a Vöröstoronyhoz közeledtek, eléjök jött Fehérliliom Enikő ! Meglátta a vörös virágot j és igy szólt:

— Különös a távoli ország napja, megváltoztatta a margaréta színeit.

Mundi megzavarodva dadogott valamit, de látta, hogy a hölgy nem haragszik. A káplán köz- I beszólt :

— Kisasszony, a szentségtörő pogányok el- I ragadták a virágszálat, mely egészen odáig nem

fonyadt el. Az Isten ezt a másikat küldte még a , szentföldön.

— Tudtam, viszonzá Enikő, az Isten kegyes volt álmomban engem értesíteni róla. — És hófehér kezét odanyujtá a lovagnak. A káplán igy szólt:

— Ez a történet mutatja, hogy isten szemében a kegyes cselekedet annyit ér, mint a lelki

I tisztaság. Legjobb, ha valaki mindkét erénnyel bir. j De aki nem rendelkezik az utóbbival, hasztalanul ! törekszik az előre. Ámen !

Állási keres Intelligens, szerény igényű exüsztviseíő. üíunkáiatoknáJ, gazdaságban sib. ;j felügyelői vagy irodai alkalmazást elvállal. A munkától nem fél. Bővebbet a Hermes nyomdában. ____________________^

Ár

verési hirdetmény.

*

Néh. Rényi Árpád Postarét- uícai tanyáján ez évi junius hó 10=én, kedden d. e. 11 óra- j kor, 6 drb. Symenthali fejőstehén, 1 db. ökör, 1 db. tenyészbika, és 1 bikaborju szabadkézből, nyilvános árverésen el fog adatni.

Az átadás tárgyát képező ál- j latok junius 7-étől kezdve, a tenyészbika junius 10-én reggeltől kezdve az árverés helyén meg- ; tekinthetők.

Nagybánya, 1919. május 30.

fiiiii szernssss PÉPÉ«

kapható

a „Hermes“ paplFtasSíedíséiiBn MopMnpa,

(a Deáktéren.)

T