Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-03-11 / 10. szám

10. szám. XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. március 11. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Az Idő v hatalmas kereke rendületlenül forog, egyet­len percet sem szünetel. Valamikor igy forgott az emberiség lüktető erejének is hatalmas korongja. Ám de az utóbbi a világot öt év óta rengető erupcio folytán meghibázott, azóta forog is, nem is. Mindenki csak vár és vár, tervez és számitgat de nem cselekszik mert a pers­pektívák vajmi keveset biztatnak. Íme, itt van már március hava is és nagyon kellene, hogy kezdődjék a lüktető élet. . Szünetel a posta, vasút, melyeknek révén feldolgozandó a- nyaghoz juthatnának. Ezt a szomorú állapotot sulyosbbitja a munkaadók habozása is mert nem tud­ni, hogy a szerfelett titkos jövő mit rejte­get számunkra és hogy mikor, merre for­dul szilaj sorsunk szekerének lassan nyi­korgó kereke. Általában tehát csak tengődünk, len- gődünk és csak reménykedünk mivel a mithológia szerinti Pandóra szelencéjében csupán a reménység tudott megmaradni számunkra. Egy szóval most nagyon beigazalódik az a jó angol közmondás, hogy : az idő pénz és a munka áldás. Silúdi szemcsés gumiapabicnm kapható a „Hermes“ ppiriieresftedésébEn Nagybányán, (a cinteremben.) Városunk gazdálkodásához. ' Lapunk múlt számában olvastam azt a fi­gyelemre méltó cikket, mely a városi lakosság ré­szére intenzív munkaalkalmak biztosításával és ezzel kapcsolatosan a város némely vagyonának bérletileg való kezelésével foglalkozott. Az eszme szép és nemes, főleg pedig életet­adó. Ha a felvetett eszmét a hivatalos város tény­leg magáévá tenné, szives figyelmébe ajánlom a hivatalos városnak, hogy az eszme megvalósítása esetében a város érdekének megóvása és a várost fenntartó polgárok teherviselő képességének fi­gyelembevétele a jövőben most már valóban megtörténjék, mert sajnos a múltban ezt az inten­ciót mindenben figyelmen kivíil hagyottnak találom. Ne történhessék tehát az meg, hogy bizonyos transaktioból csak egyesek vagy csak bizonyos klikk húzzák a hasznot, hanem, hogy annak hasznát vagy jövedelmét a várost fenntartó polgárság is I érezhesse. Mert hiszen ha a jövőben is a múltak­hoz hasonló gazdálkodás megy, akkor már a ma is rettenetes pótadó csak emelkedni fog a fenntartó polgárság terhére, ellenben egyesek hatalmasan és dussan megtollasodnak. Nem nagy előnynek mutatkozik például, ha illő tempore Idköttetett volna az erdő eladásánál, hogy a kitermelés ideje alatt a városi polgárok kerü- árban juthassanak tűzifához de azért még is lett volna valami mert visszatérülne a leendő 207 %-os pótadóból nehány korona, amelyet a kitermelő sehogy sem érezne meg úgy, mint a városi pol­gár a 207 °/o-os pótadót. Ilyen és ehhez hasonló körülmények tehát minden transactionál a jövőben lelkiismeretes mér­legelés tárgyává teendők. A magam részéről különben az erdőkkel való elbánást egészen más utón és módon for­szíroznám vagyis olyan módon, amely által a vá­ros is jól jövedelmező forráshoz jutna, másod­sorban számos munkás kéz nyerne állandó fog­lalkozást. Az erdei termékeken kívül mindenféle mellék és segítő eszközökkel rendelkezünk. Vannak megfelelően képzett iparosaink, va­súti állomásunk, villanyerőnk, melyeknek alkalma­zása és közreműködése révén igen könnyen fel­állítható és állandóan üzemben tartható lenne egy fafeldolgozó gyár. Ebben a gyárban előállítani lehetne bútor­darabokat, székeket, iskolai és kerti padokat, székeket, kisebb házakra való ablakokat, zsindelyt; a hulladékokból szerszám nyeleket, játékokat stb. stb. * Szerintem ezt a problémát könnyen lehetne megoldani, mert a feldolgozandó anyag nagy mennyiségben áll rendelkezésünkre, sőt rendelke­zünk villamos erővel is, tehát csak a megfelelő helyiségekről, gépekről és a munkaerőkről kellene gondoskodni. Ennek a fafeldolgozó gyárnak mindenfélekép­pen jövője lenne, mert ami a legfőbb a feldolgo­zandó nyers anyag biztosítva van. Számtalan hasonló gyár van ilyen, melyek kitünően prosperálnak, dacára annak, hogy a fel­dolgozás alá kerülő famennyiséget innen-onnan a termelőktől szerzik be óriási közvetítési és szál­lítási költségek viselése mellett. Városunk tehát, mivel mindezek elesnek, igen kellemes helyzetben van és hatalmas jöve­delmező forráshoz jutna, amelylyel egyszersmind tekintélyes számú alkalmazottat és munkást tudna állandóan foglalkoztatni. Sz—e. H I R E K. Felhőfoszlány. Irta: Oaál József. Sóvárgom a tavaszt, Enyhe szellők ringó, édes-lágy zenéjét, hivó kacagását napsütéses tájnak, ha csobogó patak futkosó habjai muzsikálva várnak. Plim piám. Ritkahaju fáknak lombosodó ága, tarkuló bérce az égigérő hegynek engemet keresnek. A világos égben úszó fecskesereg is hozzám csicsereg. Plim, piám, Belum est aeternum. Irta: Gaál József. Harang ne zúgj 1 Folyó megállj: Véres vassal a kezemben végigszántom a világot 1 Most tiprom a boldogságot! Siró anyák reményeit összetöröm, szétégetem 1 Huscafatos csontvázaknak s feldúlt szivek zokogását hallom mindenütt megettem. Útra keltem. Lángpallossal, vérszomjasán s a haláldalt eldalolva, nincs hatalom, amely engem 0 STERNBERG HANGSZERGYÁR 0 Rákóczi-ut 60. szám „Zenepalotájának“ Harmonium-termeiben pedálos és Z meaudiés pemekdanaboktúl tadse a miniatűr Itarmaniumokiy minden fajta amerikai és európai modell raktáron. Pontos szállítás vidékre. Pontos szállítás vidékre. PlSfizetésI árak: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2.50 korona; egy szám ára 30 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. &JTÄI ÜSGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. mmamsöi iesxenü&biü Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközleraények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes* könyvnyomda Nagybányán Dégerfeld-házban, a cinterem felől, hol az előfizetéseket éa hirdetéseket fel veszik, Nagybányai Hirlap TÁRSADALMI, SZÉFIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

Next

/
Thumbnails
Contents