Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-02-25 / 8. szám
2. De egy nap, — kettő, — és ismét halványan ragyogó, csillagos ég alatt sétálunk — es- ténkint a Rákóczi-tér csendes hangulatában. Szabadabban pihentetjük fáradt idegeinket. És elhangzik egy-egy kacagás is. A Téllel birkózik, Velünk pedig kacérkodik a még gyenge Tavasz ... Tél után tavasz mindig jött. így most is, ezidén is — talán nemsoká, — végleg megtörnek a Felhők és szerteoszló napsugárban ragyogni fog a szemünk. Mosolygó arccal, megértő szavakkal üdvözöljük majd akkor a győzedelmes Tavaszt és kacagni fogunk a mezitlábos gyermekekkel.. . (kpp.) Értesítés. Szives tudomására hozzuk igen tisztelt olvasóközönségünknek, hogy lapunk árát — mivel a békeidőbeli árakkal tovább dolgozni és lapunkat kiadni nem tudjuk — 6 koronáról 10 koronára, az egyesszámok 24 fillérnyi árát pedig 30 fillérre emeltük. Tisztelettel a Nagybányai Hírlap kiadóhivatalaDohányosztás lesz a jövőhéteu. A dohányjegyek kiállítása négy napon át fog tartani a városi közélelmezési hivatalban a következő sorrendben : Március 4-én 1—900, márc. 5-én 901—1800 március 6-án 1801—2400 és márc. 7-én 2401 — tői végig. Sajnálattal hozzuk tudomására a közönségnek, hogy ezúttal szivar és cigaretta nem jegyezhető mivel jelenleg csak pipa és cigaretta dohány áll rendelkezésre, továbbá, hogy aki jegyével a fenti négy napon át nem jelentkezik az március hónapra dohánynemüt nem kap, mert csak e négy napon át állítanak ki dohányjegyet. A dohányjegy kiállítási illeték 40 fillér lesz. A veresvizi bányászárvák felsegitésére szolgáló jótékonysági alapot tekintélyesen növelte Dr. Zoltán László 200 koronás adománya, melyet a „Nagybánya és Vidéke" szerkesztősége f. hó 19- én az alap pénztárosához juttatott. A kezelőség ezúton is hálás köszönetét tolmácsolja a jótékonyságáról is széles kőiben ismert adakozónak. Fenti összeggel az alap rövid idő alatt 250 K.-ra emelkedett. Az ügy pénztárnoka tevékenysége mellett tűnődő ember is lévén, mikor a 200 koronát megkapta igy sóhajtott fel: — Hej I ha valaki még 50 koronát küldene, akkor igazán! 300 kor. lenne stbbi... Az arany és az ezüst árak, miként ezt a nagyobb lapokból olvassuk emelkedtek, még pedig az aranyé 22000 koronára, az ezüsté pedig 760 koronára. Ez az áremelkedés nem sok zavart csinál a szegény emberiség pénzügyeinek elintézésében, annál inkább konplikálja a helyzetet azonban az, hogy a piaci árak 2—3 hét óta rettenetesen emelkedtek. A tejnek litere már 3 K-ra, a tojás darabja pedig 60 fillérre emelkedett. Születtek: 26. febr. 12 ifj. Kosztin Demeter palafedőnek Etel, 27. febr. 11. Illés István ny. tanítónak Erzsébet, 28. febr. 15. Kerezsi Gábor bányásznak János, 29. febr. 15. Rajz István villamos alkalmazottnak József, 30. febr. 15. néh. Ancsa János, bányásznak József nevű gyermeke. Házasságott kötöttek. 30. febr. 15. Pong- rácz Zoltán tanító és Janovszky Ilona helybeli; 31. febr. 18. Lupse Pál erdőmunkás és Somkutyán Irén szilastelepi lakosok. Nagybányai Hírlap 1919. február 25. Elhaltak 36. febr. 14. özv. Pap Gáborné: napszámos g. k. 75 év, spanyol betegség. 40. febr. 15. özv. Tömlő Jánosné tisztviselő özvegye, r. k. 76 év,, agyhüdés. 41. febr. 15. Kerezsi János bányásznak gyermeke, g. k. 1 napos, gyengeség. 42. febr. 17 Stoff János napszámos, g.k. 21 év, vesebaj. 43 febr. 18. Fóris Dániel napszámos, ref. 65 év, tii- dőgümő, 44. febr. Búd Aranka bányász gyermeke, g. k. 4 hetes gyengeség. 45. febr. 18. Jónás Gábor kohóaltiszt, r. k. 63 év, tüdőtágulás. 46. febr. 19. Marosán György g. k. 55 év, tüdögümő. 47. febr. 20. Bindis István menhelyi gondozott r. k. 4 év, roncsoló toroklob. Tisztelgéseit ez új búipgazgatúnúl. ... Nem voltak ünnepnapok, nem volt fáklyásmenet. Veresvizi, kereszthegyi kicsi utcáinkat sötét alkonyaikor nem világifották meg üdére - fényként a főnökeikkel négyessorokban felvonuló jó bányászaink mécsesei. Nem szólt a büszke bányász-zenekar, nem viszhangzolt. Városunk, öreg Nagybányánk : — Asszonypataka. Nem voltak nyilvános üdvözlések, nem volt harsogó „éljen.“ Nem szólt a bányászdal ezrek ajkán,... mint máskor, mint régen, — ilyenkor... Csak az ódon, csendes Münz nyílt kőfolyósója adla vissza a nehéz lépéseket: kipp, kopp, kipp- kopp. Aztán zárt ajtók, négy fal, halk beszédek, üdvözlések, válasz és vége ... A múlt alszik .. . Csak a lelkek mélyén-,és ott lent a hegyek gyomrában sir a nóta: Szerencse föl, szerencse le. Ilyen a bányász élete ... Tisztelgések: A helybeli régi és új főbányatanácsosok, — tanácsosok, — főmérnökök és mérnökök, továbbá a bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőség tisztviselői és alkalmazottjai f. évi február hó 16-án vasárnap d. e. tiszteleglek be- renczei Kováts Géza min. tanácsos, újonnan kinevezett kerületi bányaigazgatónál. Az üdvözlő beszédet Hullán János min. tanácsos, kohóügyi előadó tartotta, aki kiemelen- dően meleg, őszinte, az ilyenkor szokásos hivatalos stílustól eltérő szavakkal üdvözölte az uj bányaigazgatót. B. Kovács Géza bányaigazgató a közvetlen tisztelgéstől láthatóan meghatva mondott köszönetét, kifejezve válaszában azt az erős bizalmat, miszerint a jelenlegi tapasztalt, a viszonyokat ismerő tisztikar segítségével le fogja küzdeni azokat az akadályokat, melyek a viszonyokban rejlenek, és közös munkával teljesíthetni fogja majd a reá bízott kötelességeket. * * . * A bánya-zuzó — és kohómüvezetők, — intézők és felvigyázók testületé pedig f. évi február hó 18-án, kedden délben járult a bányaigazgató elé. Az üdvözlést itt karfásai nevében Nyikita János kereszthegyi bányaintéző, a „Bány. és kohászati alt. orsz. egyesülete“ nagybányai osztályának elnöke teljesítette. Az új magyar éra fiatalos, tevékeny, erős energiájú szakemberét üdvözölte az új bányaigazgatóban és kérte annak szives jóindulatát, megértő gondoskodását a súlyos viszonyok között élő altiszti kar ügyei és élete iránt. B. Kováts jóindulatáról, mindenkori támogatásáról biztosította válaszában a bányász üzemek mostoha körülmények között lévő alkalmazottjait. Kifejtette beszédében, hogy mint a nagybányai kerület bányatisztviselői karának régi idő óta tagja, alkalma volt megismerni az altiszti kar fontos szerepét a bányászat ügyeiben. Éppen ezért kérte a testületet, hogy ismert szorgalmukkal, tapintatos eljárásukkal végezzék az ő vezetése alatt is híven a reájuk bízott teendőket, miáltal a jelenlegi nehéz körülmények között az ő munkáját is támogatják. Búcsú a nyugalmazott bányaigazgatótól. A nagybányai kerület helybeli tisztjei febr. hó 16-án, altisztjei pedig 18-án d. e. tették meg bu- csutisztelgéseiket Veress József c. min. tanácsos, nyugalomba helyezett bányaigazgatónál. Előbbiek Hullán János min. tanácsos által, utóbbiak pedig Nyikita intéző, osztályelnök utján tolmácsolták búcsúszavaikat. Veress min. tanácsos rendkívül jóleső érzéssel mondott köszönetét a bucsulátogatásért, mely- lyel Őt is, ki csendesen, egyszerűen vonul vissza, volt munkatársai megörvendeztették. kpp.— Egyről-másról. A február bizony egyhangú volt. Napjainkban kezd csak egy kissé forgalmasabb lenni, j amennyiben az enyhe napsugaras délután az emberiséget kicsalogatja. Ezt valószínűleg a kalandári- ; um szerint is híres jégtörő Mátyásnak köszönhetjük. A március már bizonyára melegebb és mozgalmasabb lesz. Mozgalmas lesz különösen pénz- i ügyi körökben, mivel ép márciusra (3.-ikára a helybeli-, 9.-ikére a felsőbányái részv.-takaréknál) lettek j kitűzve a takarékok évet záró közgyűlései. A meg* ! hívók kirepültek, meghirdették s ezekből tudom, hogy nagy osztalék osztogatások lesznek. Én innen is kiesem, mert sajnos a takarékoknak csak amolyan érdekeltje vagyok, kinek számára mások lesznek be, ilyeneknek pedig a fentálló szabályok szerint osztalék nem jár. A közgyűlések alkalmából indítványozom, hogy tétessék a jelenlegi viszonyok nyomása alatt egy olyan indítvány is, amely szerint ne csak a betevők, de a kivevők is kapjanak valamilyen ösztöndíjat, mert ha eféle valamit életbe nem léptetnek, adósnak senki se fog pályázni és ha adósok nem lesznek, megszűnik a takaréki élet; megavasodnak a sok zsíros bankók stb. Nem úgy azonban a hidutcai adóhivatalban, ott már egy kis folytonossági hiány mutatkozik a mull elseje óta, amikor is koponyánkint 300, mond háromszáz koroncsit fel kellett Írnunk. Most pedig egyikünk az ujjain, másikunk a lájbii gombjain számolgatja: Kapunk, nem kapunk. . . Nagyon vegyesen üt a számolás ; ez is kijön, az is kiön. Rajtunk különben mi sem múlik, drukkolunk, mint a jó kucséberes, sőt már a nyugtácskákat is megcsináltuk még pedig'béiyeg nélkül, mivel a bélyeg kifogyott. Ennek egyik társam örül is, mert legalább most nem kell a bélyegre valót innen onnan kölcsönözni. * Azt mondják a hozzáértők, hogy a holseviz- mus mindazt, amit az emberiség évezredeken át
