Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-02-25 / 8. szám
1919. február 25. Nagybányai Hírlap 3 felépített, kiküzdött és megteremtett, a legrövidebb idő alatt lerombolja, megsemmisíti stb. síb. Ezt a körülményt azonban én nem látom minden vonalon sőt — mivel egyik újságot az apróhirdetéseivel együtt kiolvastam, az látom bei- gazoltnak, hogy árakat olyanokat tudnak csinálni, aminőre nincs példa széles e világon; ha az ember olvassa nem csak a hajaszálai merednek az ég felé, de még a bicska is kinyílik a zsebében. hne egy árlap : Egy tojás 10 K. Egy pohár kávé 25 K. Egy legolcsóbb húsétel 80 K. Egy fatányéros 130 K. Egy szoba a szállodában 100 K. Egy gallér 30 K. Egy férfiing 500 K. Egy férfiöltöny 6000 K. Egy jobb cigaretta 5 K. Nem sorolom tovább, mert úgy érzem, hogy a bicska már tényleg nyílik is kifelé a zsebemben. CSARNOK. Lakodalom és sport. (Kitépett napló — lapok) — Humoreszk. — Nb. 1919. II. 14 Falusi, demokratikus lakodáréban voltam. Cifra szánkóval csúsztam végig a kinövéses testű Hid-utcán, lovaink fiilei mellett sokszínű sallangok lógtak a csiklandósan csípős téli levegőben. „Vilma“ és „Sári“ kancáink minden csittitá- sunk dacára kolerikusan kánkánoztak a konzervatív kövezeten. Üdvözlésünkre Buchtnan borbély-mesterem üzlete előtti réztányérok önként össze-összeverődtek, tapsolni kezdtek, vígan, nagy hangon cintányéroztak. A ref. templom toronyórájának rugója bámulatában hirtelen elpattant, akkorát csattanva, mint egy kiskaliberű ágyú. Ettől a csikók ijjedtük- ben lecsücsültek és idegcsillapitóul a kocsissal egy-egy pohár snapszot hozattak maguknak a központi vendéglőből. A toronyóra azóta is áll-,áll. Az egyik mészáros-cég félkezü segédje meg nagy csodálkozásában — csak úgy véletlenül, — egy óriási csontvágó bárddal levágta a másik karját is és gyorsan kimérte 11 koronájával a nagyon ideges szakácsnéknak. Hogy ez az operáció kar nélkül miképpen sikerült neki, azt már nem volt időm megfigyelni, mert — közben — a szerelmes és félvilági lovak vissza taszították tőlem a várost. Künn a szénatérren a vasúti sorompók felkiáltójelként jelezték mindenkinek, hogy lakodalomba megyünk. Nagy csilingelésünktől a fák minden hajszála — vagyis vékony ága, — az égnek meredt, a Villanytelep pihenő gépje magától megindult, a bagolytermészetü villanylámpák abbahagyták szundikálásaikat, hirtelen kigyüladtak és nappal is éjjeli világosság támadt. A tőkési dombon ródlizó nagyérdemű közönség sárkányainktól való félelmében belekormányozta magát az ásító árokba és inig mi tizennégy kézláb felcsigáztunk a tetőre, addig ők —ott a sáncban, — egy parázs huszonegyes pártit rendeztek. A falu határában minden mezei nyúl hap- tákba vágta magát és jobb első lábával szalutált nekünk. A sanda rókák pedig feltartott farkaikat törökös zászlóként lobogtatták felénk. Az apró falusi kölykök bundáink zsebeibe helyezkedtek és onnan nótázták az ünnepi rigmust A lakodalom is csecse volt. Ettünk, ittunk táncoltunk és menyasszonyt loptunk. A néhai tyúkok lábai lassankint kapirgálni kezdtek fejünkben^ mig egy pár szereplő a libahústól gágogni is kezdett. Ők persze azt hitték, hogy dalolnak. Az ünnepi beszédet én tartottam. Sok szi- nézkedő ember volt azonban a társaságban. Egyik részük ugyanis — beszédem alatt — tolakodóan tapsolt, mások ellenben lefordultak a székről. Szodavizes üvegből kellett őket ismét fellázítani. Reggel aztán vendégszereplő társaimat hord- ágysegitségével befektették a szánkóba. Én azonban sportember lévén, — a nagy szánhoz kötött lenker nevű kis szánkómra feküdtem. — Csing csiling — rázták meg fejüket a kipihent csikók és kirepültünk a faluból. Az országút hatodik hidjánál azonban — ma is érzem, — hátra- ötött ródlim velem együtt felborult. Lábam beleakadt a kötélbe és én csúszni kezdtem a fagyott göröngyökön, mint akit ideálisan lófarkhoz kötöttek. Erre persze illően felébredem szendergésem- ből és kapálódzva ordításba fogtan. — Hó, hahó 1 — suttogtam, akárcsak akit skalpoinak. Semmi! Elől, a szánon aludtak rendületlenül. Az utszélen silbakkoió kilóméterkö ugyan nagyot kacagott rajtam, de a lovak csak rohantak, száguldoztak, csillingelíek. Én meg csúsztam, zökkentem, ugrattam, nyögtem változatlanul tovább-tovább. Aztán berekedtem és önkéntelenül ugyan, de belezsibadtam helyzetembe. Elővettem tehát tükrömet, megpödörtem bajuszkámat, rágyújtottam egy helyben készült egyiptomi cigaret!e-re és csúsztam mindig tovább. Végre — rövid tiz perc... — a kötél engedett s hirtelen elszakadt tőlem ló, szán, ember, ródli. Végignyulva maradtam a kicsiszolt havon. Az Eget sokáig mozivászonnak láttam, melyen rémes mesék, macskák, sárkányok, boszorkányok, asszonyok, seprűk, papucsok, és más bájlények vonultak végig összekeveredve az Űrben. Úgy este 5 óra tájt aztán jól megsportolt testemet tütyörészve beszállítottam a városba. Egészen jól éreztem magamat. Csak a szél fújt, fújt különösen, áthatóan . . . Mikor a főtérre értem találtam meg ennek okát. Drága jó szalon nadrágom — a rendkívüli sportolástól, — hátul végighasadva lógott, lógott, lengette a szél . . . Ezt is csak úgy vettem észre, hogy a Hará- csek-tizlet cégére, a fekete pléh-kulya ijedtében szörnyen megugatott ..." Krizsán P. Pál Szerkeztői üzenet. Istók, de nem Bolond: Levelére — Szerkesztő en- gedelmével, — itt adom meg a kivánt tanácsokat. 1., Ha tényleg olyan kalandos természetű, menjen lelkem a kolozsvári nagy Kalandos-utcába, ott kalandokra is bukkanhat. Vagy vágasson eret magán. 2., Szinészterveire csak ennyit: ne próbáljon sötét este a Kossuíh-utcán járni, mert egyszer nagy Lendvaink szobra bizony isten leüti a fejét, kpp.— A nagybányai Izr. szt. Egylet (Chewrah-Kadisah) elöljáróságától. Hirdetménf, Egyletünk minden szavazati joggal biró tagját f. é. március hó 9.-én d. e. 10 órakor, az izr. hitközség tanácstermében megtartandó közgyűlésre ezennel meghívjuk. Tárgy: 1. Az elmúlt évi zárszámadás tudomásul vétele. 2. Tisztujitás. Alapszabályaink 29. §-a értelmében szava- zati joggal csak azok birnak, kik hátralékban nincsenek, a miért is egyletünk minden tagját felhívjuk, hogy tartozásukat március 2-ig egyenlítsék ki. Az adósok névsora a templom előcsarnokában mai napon kifügesztetett és netaláni sérelmek a gondnokoknál bejelentendők. • Nagybánya, 1919. Adár-Ríson 23. Horovitz Simon, Izsák Sámuel, Lővinger Illés, jegyző. főgondnok. gondnok. 851/919 sz.- Hirdetmény. Nagybánya sz. kir. r. t. város a tulajdonát képező kőbányatelepi Borzkő-vágásban, a Borpa- takra dűlő részeken található faállományból termelhető k. b. 25.000 ürm. hasáb és dorong tűzifa termelését, közelítését, csúsztatását és az iparvasuti vágány mellé sarangolását vállalatba adja. A midőn a város tanácsa ezt közhírré teszi, felhívja érdeklődőket, hogy a kérdéses vágást a helyszínen megtekintvén az árlejtési és szerződési feltételek iránt a városi erdőhivatalnál érdeklődjenek, ahol mindenre nézve kimerítő tájékoztatást nyerhetnek. Az árlejtés határideje 1919. március 11-ének d. e. 10 órája a városháza tanácstermében, mely határidőig a zárt írásbeli ajánlatok ivenkint egy koronás bélyeggel ellátva az árverés megkezdése előtt 25.000 K. azaz huszonötezer korona bánatpénznek, vagy óvadékképes értékpapírnak, végül Nagybánya város takarékpénztára álfái/^kiállított, betétkönyvnek előzetesen a város közgazdasági letételét igazoló nyugta csatolása mellett a város polgármesterénél nyújtandók be az árlejtési és szerződési feltételek előírása szerint. Nagybánya, 1919. február 22. A VÁROS TANÁCSA. dr. Nagy Gábor s. k., h. polgármester. Megvételre keresek Gim a kiadóhivatalban. TÁNCTANÍTÁS. A Polgári Olvasókörben 1919. március 1-én zártkörű, hat hetes tánctanfolyamot nyitok. Tanítom a régi táncokon kivül a Fox-trott és Oen- Step nevű táncokat. A tanítás két csoportban történik: 7 éves kortól 15 éves korig d. u. fél 6-tól 7 óráig. Felnőtteknek fél 8-tól 9 óráig. Tandíj a kezdőknek 60 K. Haladóknak 50 K. Magán órák dija 20 kor. Beiratkozni lehet lakásomon, Bercsényi Mikiós-u. 28. (Széna-tér.) RÁD RUBEN, oki. tánctanitó. ■VIZSGÁKRA a polgári-és középiskola minden osztályé bői, érettségire, felvételi vizsgákra stb. gyorsan, osztály- összevonással, felelősség mellett készít elő a Budapefe^eton 32-^L I
