Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-09-30 / 39. szám
Censurat: Breban. XII. évfolyam. ___________Nagybánya, 1919. szeptember 30.____________39. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. áz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülőt Nagybányavidéki osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetési ára i: Egész évre 24 korona, félévre 12 korona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: O«*. AJTA1 NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. SíwkeAxt&géff t Deák-tér 2. szára, hová * lapkósleménjrok küldendők. Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán Dégerfeid- házban a cinterein felöl, hol •> elílizetdiekei t* hirdeti« kot felv«»»tfc, Oleszov Veronika. Gorkij regényének befejezése. Üde, verőfényes volt a levegő. Minden napsugár rózsaszín világítást árasztott. A seregélyhad élénken csevegett és csipkedte a cseresznye szemeket. A leveleken ott reszkettek az eső gyémánt csepjei és a ragyogó örömkönyek lehulltak a földre, mely mohón nyelte őket. A talaj nedves volt, minden vizet, mely az éjjel esett, felszívott. Sehol sem látni tócsát vagy sarat. Minden tisztának látszott, oly frissnek, oly fiatalnak,- mintha az éjjel született volna. Minden nyugodt vala és csendes, mintha még nem szokott volna belé a földi életbe és hangtalanul csodálná a napisten szépségét, akit ma pillantott meg első ízben. Szergejevics Hippolit körültekintett. Az iszap, mely elméjét és lelkét az elmúlt éjjeli szerelmes vágyakozásban ellepte, lassan- kint oszladozott az ujdonszületett nap tiszta leheletének hatása alatt. Hiszen a természet teli volt édes, üdítő illattal. Szergejevics kievi egyetemi tanár volt. Most a nyarat falusi birtokán töltötte. Éjjeli ábrándozása közben elszánta magát, hogy ji ábrándozásának álomképét a szomszéd bir- j tokos urilányt meglesi, mialatt reggeli für- ! dőzését végezi a folyóban. Ott locsogott a folyó, mely rózsás volt és aranyos fényben csillámlott a napsugártól. A parti fák zöldjét is visszatükröztette hullámaival. Valahol a közelben hal pacskolta a vizet. Ez a lubickolás meg a madarak éneke voltak az egyedüli hangok, melyek a reggeli csendet megtörték. Ha nem volna nedves a fü, a földre lehetne heveredni és itt a folyó partján a zöld lombsátor alatt ábrándozni, mig a lélek az elmúlt éj kiállott izgalmai után megnyugszik. Szergejevics Hippolit a part mentén haladt, melynek homokos földnyelvei és zölddel boritott öblei szeszélyes kanyarulatokat alkottak. Majdnem minden öt lépésre uj meg uj kép tárult elébe. Nesztelenül és lassan lépdelt pont a viz szélén. Tudta, hogy reá ! még ezentúl várakozik valami meglepő lát- ' vány. Jól szemügyre vette az öblöcskék ka- i nyarulatait, a fák festői alakját, melyek hoz- | zája lehajoltak lombjaikkal. Hirtelen megtoppant, mintha szemevi- |i lágát vesztette volna. Oleszov Veronika előtte Munkára! A mai rendkívüli időkben vannak társadalmunknak olyan rétegei, amelyek olyan jövedelemmel rendelkeznek, milyenről kevés idővel ezelőtt még álmodni se mertek volna. De viszont vannak olyanok, és pedig első sorban fix fizetéssel alkalmazottak, kikre a megváltozott viszonyok elviselhetlen sulylyal nehezednek. Az ő jövedelmük mereven marad a maga keretei között, nem hat rá a állt csípejéig a vízben. Fejét lehajtotta és kezével facsarta ki nedves haját. Bőre a friss levegőtől és a napsugártól rózsaszínű pirral tündöklött és a vizcseppek rajta úgy ragyogtak, mint az ezüst halpikelyefc. Lassan csorogtak le vállairót és kebeléről. De mielőtt egészen a vízbe merültek volna, még sokáig csillogott a napfényben mindegyik, mintha nem akarna a bájos testtől megválni, melyet épen az imént még áztatott. Hajáról a viz a leány rózsás ujjai közt folyt át gyöngéd, enyelgő locsogással le a folyóba. Gyönyörrel és áhítattal vette szemügyre a leányt a fiatal ember, mint valami szentséget, olyan tiszta és öszhangzatos volt a leány szépsége, ifjú erejének virágában. Hippolit nem érezett más kívánságot, minthogy folyvást nézze. Fölötte egy diófa ágai közt dalolt-csattogott a fülem ile. De az ő számára a természet minden szerzete, minden napsugár a leányban volt megtestesítve, aki előtte állt a hullámokban. Zajtalanul enye- legtek a habok a gyönyörűséges testtel, lágyan és gyöngéden ringatták a csendes folyamágyban. De épen olyan rövid ideig tart, ami jó, mint, ami szép. Amit megpillantott, C-ak y
