Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-09-30 / 39. szám
2. Nagybányai Hírlap környező élet, nem emelkedik a piacz drá- gulásával, nem lesz nagyobb, ha az alkalmazott agyon is dolgozza magát. A kereső' a maga megszaporodott kiadásait nem képes áthárítani se megrendelőkre, se fogyasztókra, se vevőkre, mert hisz a megrendelő, a fogyasztó, a vevő: — ő maga. Az ilyen ember sóhajtva néz családjára, mely már az Ínség határán is túl van. Az ilyenek aligha találnak más utat, mely őket szomorú helyzetükből kivezetné, mint azt, ha a család, mely eddig a kereső családfő jövedelmét nem gyarapította, ezentúl á- maga részéről szintén kereset után Iát és munkája jövedelmével iparkodik hozzájárulni a család fenntartásának költségeihez. Van a munkának nem egy neme, melyet otthon is lehet végezni. Az ilyen munkának kelléke, hogy nagy tőke befektetéssel ne járjon, hogy különös előtanulmányt és szakismereteket ne követeljen, hogy a munka maga kelendő legyen, hogy a gép versenyének ne legyen kitéve, vagy ha igen, hát a gép könnyen megszerezhető legyen, hogy az egyéni Ízlés és leleményesség abban lehetőleg térhez jns- son stb. stb. Ilyen munka például: a kifőzés, sütés, süteménykészités, ruhavarrás, szövés, kötés (géppel) mühimzés, paszomány készítés, gombkötő munka, különféle madzag gyártás, szalmafonás, csipkeverés, szőnyeg készítés, fafaragás, esztergályozás, gyermekjáték készítés, baba öltöztetés, könyvkölés, kefetok-, doboz készítés, kez- tyü varrás, vagy kötés. Azonkívül a legkülönbözőbb gyümölcskonzérv készítés, selyem termelés, méhészet. De folytathatnék még tovább is ezt a felsorolást, mit e helyen csak példaképen akartunk felemlíteni, hogy olvasóinkkal magunkat megértethessük. Ezekből a most felemlített foglalkozásokból kiki választhatna olyant, a milyen az ő egyéni hajlamainak leginkább megfelel és legyen meggyőződve, hogy szorgalommal, kitartás sál okvetlenül kell boldogulnia. Sőt lehet, hogy valaki a maga ízlését, ügyességét és rátermettségét egész a1 művészetig fokozhatja, például női kalapok díszítésében, férfi nyakkendők, pipere cikkek, a legkülönfélébb szalag díszek és összeállítások kitalálásában, mi esetleg még piaczot is teremthetne magának. Természetes, hogy itt is, mint mindenütt, a kezdetnek meg vannak a maga nehézségei. De nem fog hiányozni a jó akaratú támogatás sem, hogy az ilyen dicséretes törekvést célhoz segítse. Nem volna nehéz a mi derék pénzintézeteinket, a mi jótékony nőegyletünket, a mi kereskedőink legdere- kabbjait megnyerni, hogy a kezdő munkásokat, kik a piac fejlődésével. egyelőre még nem tudnak lépést tartani, ellássa nemcsak jó tanáccsal, hanem nyers anyaggal, munka eszközökkel, (ha kell) gépekkel. Az ilyen munkának a nőegylet raktár és eladó üzletet nyújthat, a kereskedő megrendelésekkel felkeresheti. Ma, amikor forgalmunk nincs, érintkezésünk még a legközelebbi környékekkel is ezer bajjal jár, a mi házi munkásaink védve volnának a gyárak versenye ellen. A helyi fogyasztás maga is képes volna a termelt árucikkek fogyasztását biztosítani. A munkásoknak nem volna szükséges otthonukat elhagyni és otthon is a szívesen vállalt munkát akár mellékfoglalkozás gyanánt űzhetnék. A vevőkkel közvetlenül nem érintkeznének, és. igy mentesek maradnának sok olyan beszédtől és kifogástól, melyben az erszénye hatalmában elbizakodolt vevő nem ritkán a maga képzelt fölényét érezteti a munkással. Van tehát kivezető ut, mi a mai viszonyok sulva alatt roskadozókaí felemelheti, erőhöz juttathatja Csak akarni kell. A panaszkodás és sóhajtozás ideje már lejárt. Most elérkezett a cselekvés ideje. Senki sincs nyomorúságra átkozva. Önmagától függ, hogy segítsen magán. Segítő kezekben nem lesz hiány, hogy nehéz helyzetéből szabaduljon. Ezekben a nehéz időkben tanácsért magához a természethez forduljunk, ahoz a természethez, mely a mindig változó körülményeknek megfelelően cselekszik. Ezt hívják „alkalmazkodás“-nak. Természettudósok meg egyeznek abban, hogy az alkalmazkodás képessége választja el és különbözteti meg az élet törvényét a halál törvényétől. Ami él: az alkalmazkodik, a mi nem képes alkalmazkodni ez : meghal, „Segíts magadon, az Isten is segít.“ as&aygtisrygrr: nehány másodpercig látta. A leány hirtelen felkapta fejét és haragos sikoltással merült alá a vízbe nyakáig. Ez a mozdulat maga után vonta a férfi szivének megremegését, megdobogtatta, hideg jégbe mentette, összeszoritolta. A leány szikrázó szemekkel tekintett reá. Homlokán haragos redő jelent meg, mely arcát átváltoztatta és az ijedség, a megvetés és a düh kifejezését szolgáltatta neki. Bosszú hangja csendült meg: — Tovább, menjen tovább! Mit keres itt? Nem szégyenli magát? De szavai mintha a távolból hangzottak volna, érthetetlenül és nem tiltottak volna meg semmit. Szergejevics a viz fölé hajolt és kinyújtotta karjait. Alig tudott megál- lani a lábán, reszkettek attól a megerőltetéstől, hogy fentartsák a természetellenes .módon előrehajlitott testét, melyet az égő szenvedély gyötört. Egész lelke, lényegének minden idegszála a leányt elérni törekedett. Utoljára térdre bukott, melyek majdnem elérték a vizet. A leány haragosan kiáltott. Eleinte úszáshoz fogott, de meggondolta magát, aztán tompán fölindultán szolt: Takarodjék el I Senkinek sem fogom elbeszélni. Nem bírok . . . ezt akarta válaszolni, de a szavak nem jöttek remegő ajkaira, nem bírlak volna megszólalni: — Vigyázz magadra, te! Takarodjál innen ! — Kiáltott a leány. Közönséges fráter, alávaló ! Mit értek a fiatal embernek ezek a harágos kifakadások? Száraz, égő szemekke] tekintett a leány arcába, térdenállva várt reá. Várja akkor is, ha tudja, hogy a felett valaki bárddal huzakodik neki s a koponyáját akarja széthasítani. — Oh te alávaló kutya. Hát én téged sziszegte a leány és a vízből hirtelenül oda ugrott. Nőtt a szemei előtt, nőtt ragyogó szépségében. Előtte állott meztelenül tetőtől talpig — csodálatos szép volt haragjában. A férfi nézte őt és váría szomjuhozó kívánsággal. Akkor a leány lehajolt hozzá. A férfi kitárta karjait. De a levegőt ölelte át. Abban a pillanatban ütés találta az arcán, valami nedves és nehéz tárggyal. Szémei kápráztak, maga hátrafelé szédelgett. 1919. szeptember 30. H I R E K. Régi dekrétumok. A város történetének ismerete hozzátartozik a város polgárainak műveltségéhez. Folytaljuk hát régi Írások ismertetését. 1645. május 27. A város fürdője a ve- resvizi patak mellékén volt vagy eme határrészen valahol. Qyógyhatásáért Szatmárról is felkeresték a bülegek. Így Debreceni György jött e napon a fürdőre, hol egyszersmind a város vendége volt. Ily idegen fürdőlátogató- ról több régi iratban történik említés. Ma is van fürdőépületünk, csak éppen fürödni nem lehet benne; közegészségügyi tekintetekből sürgős kötelessége volna a városnak helyreállítani. 1646. febr. 16. Az arany veréshez szükséges eszközök kiigazítása vagy egészen és újból készítése céljából Rákóczi György fejedelem innen (városunkból) rendelt küldetni ahhoz értő mesterembert Fejérvárra. 1646. febr. 19. A szatmári udvarbiró : Keczely János innen kért üvegeseket küldetni az ottani vár ablakainak kijavítására, úgy bádogosokat is (akkor tplcséreseknek hívták) ; valamint kemencékhez való hályhákat is az itteni fazekasmeslerek íél rendelt meg. 1646. márc. 11. A munkácsi vár sáncainak kivágásához, valamint ezen erősség falainak elkészítéséhez s kijavításához Rákóczi György fejedelem innen rendelt bányászokat s kőmiveseket küldeni. 1646. aug. 7. Beszterce város tudatja a tanáccsal, hogy olt a pestis igen nagyon kegyetlenkedik, e miatt a Bertalan napi so- kadalmat (országos vásárt) ez alkalommal sem künn, sem benn a városban meg nem tartandja. Ez a pestis városunkba is eljutott; ra városi tanács ezt nagy szomorúsággal közli a város pozsonyi követeivel. Nagy Albert pozsonyi követ igen sajnálkozik, hogy a városi commuuifás előkelő tágjai közül rövid idő alatt sokan elhaltak s a tanács tagjai közül is többen betegen fekiisznek. Örömmel jegyzi fei a krónikás, hogy senki se halt meg közülök. 1646. dec. 23. Rákóczi György fejedelem országos fanácskozmányi akarván tartani Gyorsan kitörölte szemét, nedves homok maradt ujjai közt. Fejére, arcába, váila- ira hullottak a csapások. De az ütések nem okoztak fájdalmat. Más egyébb érzést támasztottak benne. Fejét kezeivel óvta, de inkább ösztönszerüen, mint tudatosan. Majd haragos sírást hallott. Végül a melfgh erős ütéstől találva hátra hanyatlott a földre. Többé nem paskolták. A cserjésben lombsuso- gás hallatszott. Aztán csend lett. Végtelenségig tartatlak a komor hallgatás pillanatai, miután az előbbi zaj elnémult. Még folyton mozdulatlanul feküdt, lesújtva saját gyalázatától. Ösztönszerü igyekezet vezette, hogy a szégyen elől elbújjék és szorosan a földhöz lapult. Mikor a szemét kinyitotta, a kék eget látta és tűnt föl neki, mintha gyorsan mindig magasabbra emelkednék. Lélekzete akadozni kezdett úgy, hogy sóhajtania kellett. Végre olyan állapotba sülyedf, hogy már érzéke is. elhagyta. Lehunyta szemét. így feküdt, mig fázni kezdett. Mikor kinyitotta szemét, a felöltözött Veronika hajolt föiéje. Ujjai közül vizet csepegtetett arcába és igy szólott:
