Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-01-07 / 1. szám
2. télén lesz csődöt mondani és ez esetben esetleg az 1000 koronás hadikölcsönköt- vényre csak vagy 600 koronát fogok kapni. Már most mi a helyesebb eljárás ? Az államnak az ő hitelének, becsületének fen- tartása érdekében minden lehetőt el kell követnie, hogy adott Ígéretét beváltsa. Ezzel szemben meg van a joga és módja ahhoz, hogy polgáraitól annyi adót követeljen, amennyi ezen ígéretnek beváltásához szükséges. Ennélfogva kétségtelen, hogy minden kormány inkább fogja ezt az utat választani, semhogy a fizetés megtagadásával hitelét és becsületét örökre elveszítse, annál is inkább, mert bármilyen magas legyen is az adózás, mindenképpen igazságos lehet és egyformán, egyenlően, az e- gyes egyének teherviselhetéséhez képest sújtja a polgárokat, mig a hadikölcsönök kifizetésének megtagadása egyrészt az özvegyeket, árvákat, jótékony alapokat sújtaná, másrészt azokat a hazafiakat, akik az állam parancsoló szavára készséggel adták oda vagyonukat az állam szolgálatára. Ez esetben éppen azok húznának hasznot, a- kik hazafias kötelességük teljesítése alól kibújtak és hadikölcsönt nem jegyeztek. Ez pedig semmiféle igazsággal összeegyeztethető nem volna. Mindezekből az következik, hogy a hadikölcsön értéke teljesen egyenlő a pénz értékével s egy perezre sem kell a hadi- kölcsönbirtokosoknak félniök, hogy a hadikölcsön értékét vesztheti. • Valamennyi közigazgatási szervnek, hatóságnak erkölcsi kötelessége, hogy a lakosságnak mindezt megmagyarázza, és minden olyan agitácziónak útját szegje, mely alkalmas arra, hogy a népenk a ha- dikölcsönbe vetett bizalmát megingassa és támogasson minden olyan akcziót, amelynek czélja a hadikölcsönbe vetett bizalom megerősítése. Kanyarodás balfelé. Levitézlett osztrák generális uraiméknak háborúsdi-játéka végre is súlyos helyzetbe, végve- szedelembe sodorta az országot. A kocka utolsót perdült, minden tét elveszett, maga a királyi^tró- nus is. A régi államrendtől az uj népköztársaság csupa adósságokat, tömérdek erkölcsi és anyagi terheket kapott örökségül. Valóságos gazdasági és kül-, meg belpolitikai csődbe jutottunk. Katasztrofális életviszonyok közt tengetjük napjainkat. Az országnak minden létérdeke, fennállása halálosan van fenyegetve. Lelki szenvedéseink nagyobbak az anyagi romlás okozta fájdalmaknál, mikor a hazát ezer sebből látjuk vérezni és azt tapasztaljuk, hogy századok óta velünk harcközösségben együtt élő testvéreink hitehagyottak módjára fegyveres tér. Nagybányai Hírlap 1919. január 7. rorral rontanak mi reánk. Más csalódással okoz gyötrődést a népjogokat védő ántánt legújabb maffiája, aki megfeledkezett ünnepélyes fogadkozá- záról és ellenkezőjét hirdeti most már azoknak a magasztos elveknek, melyeket a porosz militáriz- mustól való félelmében zászlójára irt csalétek gyanánt : a népek szövetségét, az örök békét és e- gyéb földi és menybeli javakat. Náluk például most már a háborús pártok győznek a választások alkalmával, a francia külügyminiszter legutóbb is a demokrata Németország letörését emlegeti. A népköztársaság a végveszedelem viharai elől menekülve, a Kossuth Lajos-féle demokrácia kikötőjében próbálunk horgonyt vetni. A nyugvó pontra való jutás nem igen akar sikerülni, természetesen nem a mi hibánkból, mert mi meg vagyunk győződve, hogy bejutottunk a biztos révbe, hanem a vihart idegen szelek korbácsolják ellenünk. A mostani igaz magyar demokrácia eszméjével nem barátkoztak meg eddigelé igen-igen sokan honfitársaink közül, nem fogadják el mindnyájan polgártársaink, akik maradiak és szivök mélyén talán királypártiak. Legkevésbbé értik ö- szinte szándékainkat épen volt nemzetiségi testvéreink, akik az igazi demokráciát megtagadják és a hamis demokrácia vizein kívánnak haladni. Talán kevesen vannak megbízható demokraták közöttünk, valamennyiünknek tovább kell még balfelé kanyarodnunk, hogy a kellő célponthoz elérkezzünk. Csak akkor fogunk eljutni és rálépni a színtiszta demokrácia széles útjára, ahol majd találkozunk szocialista testvéreinkkel, akik őszinte demokraták és akikkel karöltve együtt folytathatjuk pályánkat. Ebben az esetben a magyar népköztársaság képviseli majd azt a népuralmat, melynek szabad- ga, egyenlősége, testvérisége az egyedüli alapja szokott lenni a wilsoni önrendelkezésnek, a népek szövetségének és a béke tartósságnak biztos záloga. » Ha bár az ántánt régi elveit cserben hagyta, nekünk szükséges kitartanunk Kossut Lajos zászlója alatt, mivel azoknak az eszményeknek a diadala fog rövidesen elkövetkezni a müveit világ leikeiben. A hazugság és álnokság és ezeknek szállásadó gazdái : az imperiálizmus és társai nem uralkodhatnak sokáig. A polgári pártiak ezt a balra való kanyarodást nyugodt lélekkel megcselekedhetik, tudtukon kívül, ha még fel nem eszméltek, bizonyára végre is hajtották. Mi most valamennyien szinte proletárok leltünk az ántánt kegyelméből, szomszédaink jóvoltából és a háborút követő nyomorúságunkból kifolyólag. Kicsoda biztos a felől, hogy pénzecskéje és kisded vagyona az övé még és el nem úszik, mihelyt a háború adósságait likvidálni kell. Marad e két fillér a zsebünkben, amikor mérhetetlen anyagi áldozatot leszünk kénytelenek hozni adóban és közteherviselésben. Még csak zúgolódnunk sem szabad, kiváltha arra gondolunk, hogy az ország leszabdalt karéjain maradt véreink, nagyur és koldus, akiket egyszerűen földön futók és hazátlan bitangokká tettek egyaránt az uj fajta hóditó mongolizmus betörései. Soha jobb idő és különb alkalom nem kínálkozott, mint mostan, hogy uj szociális életre térjen át az ország, ha maga is úgy határoz sor- I =a felett, ha a szükség kényszeríti hatalma elöl nem menekedhetik. Távol legyen azonban mindenkitől uj forradalom gondolata. Rohamos átalakulásra nincsen szükség. Inkább a szervezkedés és uj berendezés békés munkája van még hátra, miután szinte minden előkészület megtörtént, A jövő munkája pedig a kölcsönös megértésnek és a testvéri érzelmek közönségének legyen összetett eredő vonala. A megértés könnyű lesz. Különbség nincsen immár polgár és munkás vagy proletár közt. Az egyenlő sorscsapás is eltörölte a választó határok mesgyéit. Jogaink, melyeket a felszabadító nagy nemzetek jogfosztása számunkra meghagyott, azonosak egymáséival. Létfentartó becsületes napi munkánk egyforma. Miután az urak is koldusok lettek, a polgár is büszke legyen a munkás elnevezésre, a munkás pedig polgárnak nevezze magát, ha épen nagyságoltatni jól esik magát olykor-olykor. A román megszállás minden nap és miden órában várható Városunk közönségét nemzethez való hovátartozadóság nélkül nyomatékosan figyelmeztetjük, hogy a román királyi megszálló csapatok kolozsvári parancsnokának a helybeli román nemzeti tanács utján közvetített rendelete szerint senki vagyoni vagy személyi épségben csorbát ne szenvedjen, mert ha a város közönsége valamely meggondolatlan cselekedetre ragadná magát, avagy román testvéreink testi épségét és vagyonát a legcsekélyebb mértékben is veszélyeztetné vagy megtámadná, a város magyar lakosságának megtizedelését volna kénytelen elrendelni és végrehajtani. Maradjon mindenki helyén, végezze nyugodtan kötelességét, s mutassa meg a város közönsége, hogy e rendkívüli viszonyok közöti rendkívüli nyugalommal, bölcs mérséklettel és tapintatos tartózkodással a- kar és tud is viselkedni. Nagybánya, 1919. jan. 6. A Város Tanácsa. HÍREK. Kinevezés. S z a 1 a y Mária polgári iskolai tanítónő a helybeli polg, leányiskolához h. tanítónővé lett kinevezve. Kinevezés. K r i z s á n György veresvizi kincstári bányaintézőt 1919. január 1-i hatállyal áll. bányamüvezetővé nevezték ki. szül. Bernhard Vilözv. Flbsz Henrikné I ma itteni állami elemi iskolai tanítónő Kolozsvárt, a szülői háznál, ahová a szeretet ünnepére oly boldogan érkezett, rövid, de kinos szenvedés után 1918. december hó 29-én este 9 órakor, szeretettéinek mély fájdalmára bevégezte fiatal, még oly sok örömet ígérő életét. A megboldogultat haza szállították Nagybányára, a hol temetési szertartás január hó 2-ik napján délelőtt 11 órakor történt. A jeles tanítónő halálát őszinte részvéttel fájlaljuk s az iskolára veszteségnek tartjuk. Kedélyes, müveit, jól képzett, természetes észjárású, nemes gondolkodású úri nő V
