Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-06-18 / 25. szám

XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. junius 18. iTiím ma———m————————————^— 25. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetési árak: Egész évre G korona, negyedévre 1.50 korona ; egy szám /Megjelenik minden kedden 8 — iá oldal félévre 3 korona, ára 20 fillér, terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség;: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendck Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Ismét alkalom adatott azoknak, akiknek nem áll módjuk­ban testi erejükkel imádott hazánkért a frontokon küzdeni, hogy itthon a puha és meleg fészekből, a mi édes anyánknak é- rettünk dobigó kebeléről intézzenek roha­mot, a baráti szövetséget és hűséget álno- kul és rutul megszegő olaszok ellen. Itt az alkalom tehát újból! Kormá­nyunk e tárgybani felhívása, amelyet alább közlünk, harci riadóként hangzik és ezt meg kell hallani minden magyar embernek s azonnal rajvonalba állani. Nem szükséges bővebben részletezni, hogy ebből a nagy nemzeti munkából mi­nő haszon háramlik az egyes hadikölcsön- jegyzőkre, mert ezzel ma már mindenki tisz­tában van; ma már mindenki tudja azt, hogy bizonyos idő múlva befizetett pénze minden koczkázat, a legcsekélyebb utánjárás és fá­radság nélkül a duplájára emelkedik. Vitán felül áll, hogy hazánkat nekünk kell megvédelmeznünk s miként a katonák­tól kétségtelenül joga van megkövetelni védelmezését, úgy az itthon maradottaktól is kétségtelenül megköveteli, hogy szent ügyét minden fia és polgára nem- és kor kiilömbség nélkül azzal a tudással, azzal te­hetséggel szolgálja, amely rendelkezésé­re áll. Ehhez a hazának kétségtelenül joga van és ezt nekünk meg kell tennünk, ha j törik vagy szakad is. E kétségtelen kötelességünk ellenében mégis mit tesz a haza ? Teszi azt, mint a szerető anya : kéréssel fordul az ő fiaihoz, leányaihoz s nem csak szeretetével aján­dékozza meg az iránta való kedves köteles­séget, hanem szemmel látható és kézzel fogható olyan tekintélyes kamatot, előnyt és boldogitást nyújt, melyet soha és sen­kitől sem lehet kapni. Még a legridegebb kalmárszámitás | sem mondhat ellen, hanem igenis készség- 1 gél elismeri, hogy a hadikölcsön kötvényhez hasonló kamatozású vagy legalább is eh­hez hasonló hasznothozó értékpapiros nincs ! De félre a kishitűséggel, félre a kal­már számítással, itt erről nem lehet szó, ha­nem igen is arról van, hogy hazánkat, a mi édes anyánkat nekünk, az ő gyerme­keinek teljes erőnkből támogatnunk és védelmeznünk kell ! A jegyzés feltételei és az abból eredő kedvezmények a következők: 1. Az aláírás tartama és az aláírási helyek. Az aláírás időtartama 1918. junius 12-től jú­lius 11-ig bezárólag terjed. Aláírási helyekül fog­nak szerepelni az összes állami pénztárak és adó­hivatalok, a postatakarékpénztár és annak közveti- tőhelyeiül szolgáló összes postahivatalok, valamint az összes számottevő hazai pénzintézetek. 2. A címletek nagysága. A kibocsátásra kerülő 572%-kal kamatozó járadékkölcsön kötvényei 50, 100, 1000, 5000, és 10,000 koronás címletekben fognak kiállíttatni. 3. Az aláírási ár. Az 572%-kal kamatozó járadékkölcsön-köt- vény kibocsátási ára voltaképpen 92 K 50 f-rel van számítva. De arra való tekintettel, hogy a A süteményrecept. — Elmodja egy kis leány. — Az iskolából haza jövet, elcsalt egyszer a Zsó­fi — a barátnőm — magával, valami Lujza néni­hez, akinél úgymond, igen jó süteményeket és nya- lakodni valót lehet kapni. Nem tagadhattam meg a kérését, de meg a gyermektermészetemet sem, — a nyalángság kilá­tása vonzott — félve bár — mentem vele... Lujza néni a második emeleten lakott nem nagy, de szép szobákban és a min én szörnyen csodálkoz­tam ,csupa világos bútor, függöny, még mi volt a szobában. Nálunk teszem azt, minden olyan nagy és sötét volt ; sötét bútorok, sötét szőnyegek s a függönyök olyan tarkák. Bámulva a szemeimnek szokatlan világos dol­gokat, azt a magyarázatot kaptam, hogy nincs gye- f rek, a ki bepiszkolja. Különben igen jó benyomást tett rám ez a Lujza néni. Csak addig féltem lőle, inig nem szólt hozzám. Azután már, különösen egynéhány cukros sütemény elfogyasztása után, igen jó barátságba jöttünk egymással. Zsófi, a barátnőm, akivel együtt járunk a polgáriba (jövőre ha Isten éltet, már har­madik osztályba jövünk) már jó előre mondta ne­kem, hogy csak bátran viseljem magam, mert a Lujza néni, igen jó néni és nekik, tudniillik a Zsó­fiáknak igen közeli rokonuk. Nem is voltam félénk s nem szabadkoztam ügyetlenül, a mikor sütemény­nyel kínált, hanem bátran hozzáláttam az evéshez ... Zsófi megmondta ugyan nevem, mikoi bemutatott a Lujza néninek, de úgy látszik, nem jegyezte meg jól, mert újból megkérdezte : Hogyan hívják magát, k'S lányom ? A papa Mariskának hiv, a mama Marosának . .. Hány éves ? Tizenkettő leszek .. , Vannak többen testvérek ? Igen, a Jolánka, Margitka — feleltem illedel­mesen. Azután olyan furcsán nézett rám, mintha megijedt volna. És fiú nincs? — kérdezte újból. — Nincs, — feleltem én, de alig mertem rá nézni, mert ő nézett rám folyton. És — és... hogy hívják az édes apát ? Megmondtam. Talán kissé büszkén ejtettem ki nevét, deháí mi tagadás, szerettem én az édes apá­mat ; nagyon szeretem most is és büszke voltam rá mindég. Lujza néni elvörösödött nagyon és szaladt hamar vizet inni. Persze én azt hittem, hogy csak szomjas ... Kérdezte aztán még, hogy szeretjük-e a ma­mát ? és szerel-e minket ? — mert mostoha volt a ma­mánk — s hogy a papa nem beteg-e ? nincs-e sem mi bajunk? boldogak vagyunk é? stb. Alig győztem felelni a sok kérdésre és a foly­tonos beszélgetés miatt nem tudtam megenni azt a darab süteményt, a mit a kezemben tartottam. A Zsófi ezalatt sokat összemajszolt és úgy lát­tam félszemmel, nem nagyon bánta, hogy ő reá ügyet sem vetett a Lujza néni. Szabadon járt-kelt a szobában és mindent megnézett. Végre aztán e- szébe jutott, hogy az édes apa már talán haza is ment a hivatalból, nekem is sietnem kellene ... csak a sütemény ne volna meg a kezemben ! Vagy az a Lujza néni ne kérdezne annyit, hogy hama­rosan megehetném . .. Azt hiszem, hogy töprengésemet észre is vette, mert azt mondta: hogy ha már olyan nagyon si­etek, hát vigyem magammal a süteményt, ő majd becsomagolja kis papírba, megehetem otthon is .. . Be is csomagolta, de nem azt, amit a kezemben tartottam s amibe már bele is haraptam, hanem frisset, szépet, talán a legszebb darabot. És én elbucsusztam. Illedelmesen kezet csókoltam és meg­ígértem, hogy mielőbb eljövök ismét. Bucsuzáskor TERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ....... K 60.— Vonó . K 8,«., K 12—, K 15.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő

Next

/
Thumbnails
Contents