Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-06-04 / 23. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. junius 4. 23. szám. Az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre S korona, negyedévié I.5C koiona; egy szápi áia 20 fillér. IY.egjtT< cik minden kedden 8-12 oldal terjede'embeu Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTA1 NAGY GÁBOR. Lapkiadó : Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendek Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Divat és a takarékosság. Irta: Simonyi Zoltán. A háborús gazdaság takarékosságra szőrit bennünket. A nyersanyag és a munkaerő hiánya az áruk előállítására bénítóan hat, az óriási drágaság következtében pedig a beszerzésnél sokszor keli kívánságainkat mérsékelnünk. A pazarlás korlátozása hazafias kötelességünk, az anyagoknak (béke idején dívott) dőre tékozlása most bűn a nemzet érdekei ellen. A takarékosság elveinek felülkerekedé- sét elősegítjük, ha a divatot is megfékezzük, a gazdaságos és egyéb közérdekű céloknak megfelelően szabályozzuk, mert számtalan esetben ép a divat ösztönöz könnyelmű eltékozlásra. (Ratiecker Brunó dr. kiváló szakértelemmel mutatott rá a divat káros hatásaira szociálpolitikai téren. Természetesen a „divat“ rien csak a női ruházkodás iparára vonatkozik, hanem sokkal tágabb értelme van. A bútor, kárpitos, fényező, kőnyomdaipar, gyermekkocsik, bőráruk gyártása, az üvegipar stb. mind megszenvedi a divat szeszélyességét. A divat zsarnoki uralma megfosztja a munkást kenyerétől. „A divat megparancsolja, hogy ne öltözködjünk többé selyembe és Lyon lakossága kenyerét veszti; nem viselünk többé acélgombot és zavargások támadnak Birminghamban“ irta 100 évvel ezelőt egy újság és még a XX. században is hasonlókat közölhetne. A puha selyem divatja veszélyezteti a taft-ipart. A hosszú zubbony-ujak divatja elűzi a karkesz- tyüt stb. A divat változásai következtében számos iparágnál bizonytalanná válik a helyzet,'minthogy a ma divatos cikket a jövő hónapban vagy évben alig keresik, a gyáros sem hajlandó a munkaidőt szabályozni és a munkabért rendezni. Divatcikket nem lehet áHandóan raktár számára előállítani. Ha a divat fölkapja a cikket, akkor lázas sietséggel dolgoznak, hogy a divatkeresletet gyorsan kielégítsék, asszonyokat, gyermekeket is munkára fognak, a munkaidőt nagyon meghosszabbítják, ami a munkások egészségét is megtámadja. A munka gyorsítása sokszor az alaposság rovására van, általában a divat gátolja a jóminőségü, tartós áruk gyártását. „Minek a tartósság“ — véli némely gyáros — „ha holnap sutba dobják.“ A divat terjed, az alsóbbrendű társadalmi osztályok utánozni akarják a felsőbbeket, „divatosat, meg olcsót“ kérnek az üzletekben, ez a kivánság is az áru minőségének rosz- szabbodására hat vissza. Ámde erkölcsi szempontból sem lehet közömbös, hogy a munkások ezreit arra bírják, hogy az eddiginél rosszabb minőségű árut, néha teljesen silányat gyártsanak. Nemcsak a munkások egészségét, anyagi meg erkölcsi érdekeit tartjuk szem előtt. Éppen a kereskedői tisztesség védelme indít bennünket arra, hogy a kereskedelmet megtisztítsuk oly elemektől, akik csak bitorolják a kereskedő nevet, akik a divatból A vendetta. Szenvedélyes ritmusokban hömpölygőit a zene az aranyos fénytől csillogó teremben. Fehér márványoszlopok közt karcsú pálmák tropikus regéket suttogtak. Illatos szökőkutak andalitöa . csobogtak. Ügyfélszeit, mintha a Kelet egész tulfino- mult fényűzését eg) jó szellem összeszedte s ide hozta volna London szivébe. A levegő színekkel és illatokkal átszőltnelc látszott s az egész fölött ott lebegett a zene, el- kábitva az érzékeket, mint egy újszerű, idegen, bűbájos édes illalszer. S a zenében bele-belecsen- diilt sok boldog ember félhangos csevegése, szép asszonyok lurbékoló kacaja. Az egész terem olyan volt, mint egy álomkép, ragyogó bíborból és da- maszlból, enyhe, érzékcsiklandó pompából. A Castlebar-Restaurant csak gazdag szibaritákra horgászott ; soha senki másnak eszébe nem jutott volna termei küszöbét átlépni. Az asztalok művészies rendellenségben voltak fölállítva. Voltak itt két és húsz személyre terített asztalok s bármilyen számú vendégeknek terítettek kettő és húsz között. Mindegyik más színben és összeállításban, másmás virágdísszel ékeskedett s mégis összhangban volt a szomszéd asztallal. Közöttük nesztelenül suhantak a pincérek. Gyors fölfogásuk a csodával volt határos. A kristály, az arany, az ezüst versenyt csillogtak a hölgyek vagyontérő ékszereivel s öltözékeivel. Ide nem illett a tragikum könyörtelen torzképe. És mégis ... A vendégek közt volt egy férfi, aki egy ö- riási pálma alatt, egy kis asztalka melleit tilt, székén kényelmesen hátradőlve. Kitűnő élvággyal fogyasztott el egy remekül kigondolt ebédet és most éppen az elsőket szippantotta egy illatos havannából oly áhítattal, mintha áldozatot akarna bemutatni a jólélés Istenének. A rendkívüli műgonddal kiválogatott ételeken és borokon a pincérek rög ön fölismerték az ínyencet, a jó konyha régi borok és ritka szivarok alapos ismerőjét. Egy fél» pohárka finom likőr volt előtte. Szemeit félig lehunyta, érzékeit átengedte az álomba ringató zenének a bóditó illatnak, a szökőkutak csobogásának, az aranyos fénynek, a női hangok lágy susogásának. Határozottan föltűnő jelenség volt. A pincérek úgy hitták maguk közöt „ a korzikai“. Arcát a déli nap olajbarnára sütötte, sötétfekete haja sajátságos reflexben ragyogott. A szenvedélyes, könnyen izhuló olasz nép tüze villogott szemeiben, nyilvánult meg összes mozdulataiban. Minden vonás elárulta rajta a féktelen természetet, mely tele van ellentmondásokkal. Nagyon csinos volt, rátarti az egész megjelenése ; ajkai szegletéből makacsságot lehetett leolvasni. A pincéreken kivtil senki se vette és2re azt a nagy változást, mely föltűnő hirtelen ment végbe az idegen arcán. A pincér szemei követték a korzikai dühös pillantásait s egy urat vettek észre, aki éppen egy távoli asztalka mellé készült leülni. Csendes, sze- lidkedélyii embernek látszott — abból a jó társaságból való londoni, akikből tizenkettő ád egy tucatot. Mikor a pincér hátrafordult, látta, hogy a korzikai revolvert szorongat a kezében. Odalépett hozzá : Látja azt az urat, aki most jött a terembe ? — kérdezte tőle a korzikai. — Igenis uram. Tudja meg, hogy én vendetlát fogadtam. Megesküdtem, hogy ezt az embert megölöm ott, ahol legelősször a szemem elé kerül. Ő is vendettát esküdött ellenem. Halál fia lesz, ha ezer lelke van is. HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII , RÁKÓCZ1-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ...............................K 60.— Vo nó . K 8.—, K 12—, K 15.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁG I HETILAP.
