Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-01-15 / 3. szám
XL évfolyam. Nagybánya, 1918. január 15. 3. szám bányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. llp g Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesfiet Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos K5zl9nye. előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztős«!: Hunyady János-u. 14. az., hová. a UpkozlemSnyek küldendő Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-háabaa a cinterem felől, hol az előfizetőseket ős hirdetéseket fel vasaik. pesve várják az órát, a pillanatot, amelyen megláthatják a mennyei királyt. Azután, hogy elébe borulhattak, be- tölté szivüket egészen a szeretet s ajándékaikat a kisded elé öntve, örvendezve tértek vissza hazájukba ... Ámde a gyűlt világosság feletti örömbe bántó hang is vegyül. Még kételkednek, még nem mindenki érti a béke szavát, még nem áll bölcsője mellett az egész világ. A kisded lábainál még nincsenek ajándékok, a béke olajágát még nem cserélték ki egymás között a királyok. Tömjénfüst még nem szállt az égre, arany még nem varázsolta vissza az elpusztult falvakat, vigasztaló, minden sebet beheggesztő balzsam még nem ömlött ki a földre. Rác- hel szemében még ott ragyog a köny, ajkán mosoly még nem fakadt; a koldusként hazatért még most nem érti, miért volt mindez; a megszenvedett népek ajkán még mindig ott a néma kérdés: mi értelme volt ennek ? A királyok még nem tették le ajándékaikat ! Az egyszerű pásztorok szivét már rég betöité a mennyei hang, ott már közei érzik az uj világ kezdetét, tudják, hogy megszületett, de a királyok még csak jönnek, még csak messziről nézik a csillagot És mégis őröljünk, mert már közelednek ! Már elhatott hozzájuk is a sokat szenvedett földek békevágya, megértették ők is az idők szavát: Megszületett, meg kellett születnie 1 A béke itt van, a béke órája közeleg. A feltűnt csillag összevezérlé az idegenkedő népeket, az egyet keresők csoportja összeült és felcsendült ajkaikon a legszeb- bik ének: Testvérek, valóban testvérek legyünk és legyen békesség mi közöttünk t Bányay József. Mi lesz o Lapos-erdőnél és a zflldségteleppel ? ezt a kérdést vetette fel L. B a y Lajos országgyűlési képviselő ur a Nagybánya és Vidéke hasábjain. Eme kérdésre vonatkozó feleletre, különösen, hogy „mi lesz a Lapos-erdővel“ mi is aggodalommal várakozunk. De nem azért, mintha mi is megakarnánk válni a Lapos-erdőtől, hanem azért, hogy vájjon minden zökkenés nélkül fog-é átmenni ez az ügyünk is azokon a fórumokon, amelyek Vizkereszt. A béke házát mikor szentelhetjük már meg; a szeretet mikor vesz végleges hajlékot közöttünk ? Váró lelkünk már igen óhajtja, tépő- dő szivünk már nagyon áhitja, hogy fel- zendülhessen ajkainkon az angyali ének: alleluja! Mikor fogunk már mi is örvendezni, mikor fog az örökös panasz elhalni, mikor élhet ismét békén a sokat zaklatott ember ? Olyan kérdések ezek, melyekre kétkedve fogadjuk a választ. Mint akkor, amidőn három királyok siettek a fénylő csillag nyomán és mindenkitől kérdezgették: „hol van, aki született, a szeretet királya ?“ úgy rohant kutató elménk a felcsillanó fény felé s felizgatott idegeivei már-már hallani vélte a felhangzó örömkiáltást, de a felelet mindig ugyanaz maradt, ami a napkeleti királyok kérdésére volt: csodálkozás és váll- vonogatás. Es a támadt világosság fénye egyre erősbült, már megkapták a bölcsek a feleletet: „Juda Betlehemében“ s örömreA fáradság gyógyszere. Reszket a feszülő kazán, csattog; a kerék, villannak a szikrák, dübörög a gép, amely végzi ma már az ember munkájának legnagyobb részét. És mégis: az erőt megezerszeresitő, mindent vállaló és megkönnyítő gépek közül mindegyre fáradtabb lesz az ember. Fáradhatatlan a gép. Ha részei kopnak, újakkal cseréli őket fokozatosan a tervező agy. Mire végleg munkában fáradtak, valamennyi része, uj, munkabíró gép áll, addigra a kimerült, hasznavehetetlen régi helyén. Könnyen fáradó az ember. Ha egyes tagjai, vagy egész teste fáradt, pihen, felfrissülést keres, vagy erőszakkal frissíti uj munkával magát, idegeket korbácsoló izgató szerekkel. Ma már mindegyre gyakrabban az erőszakos eszközökhöz fordul. Mert rohan az élet, lázas a tempó, a munka nem vár, a munkát végezni kell. Minden erővel az erők legvégső megfeszítésével, sőt még azon túl is. És ha mindegyre hamarább fáradnak az izmok, gyorsabban merül ki az agyvelő, had jöjjön akkor a tea, a kávé, az alkohol, a nikotin, a kokain és valamennyi többi, napi táplálékunkká vált, rettenetes méreg. A régi, idilli világban, kezdetén a kulturélet fejlődésének, amikor saját zsírjában fulladt a termelő, nem volt probléma a megélhetés, nem volt probléma a rekord munka és így természetesen meggondolásra sem érdemes, egyszerű természeti jelenség volt a fáradság, a kimerülés, mint az evés, az álom vagy a test-masinának többi szükséglete. De ma egynéhány nyári hét pihenője alatt akarja teleszivni testét napfénnyel és energiával, egy egész hosszú esztendőre a napjában sokszor ellankadó, viselt szervezetű, szellemi munkát végző kulturproietár. De ma a kizsákmányolt, kifacsart erejű testű munkás embertelen sorsát csak az áhított szociális forradalom javíthatná meg hirtelen, vagy pedig az, ha az álmodott 8 óra helyett 16-ot tudna dolgozni fáradság és kimerülés nélkül a gyárban; — 12-öt dolgozik ugyanis, de halálra fáradtan és súlyos problémája ama életének az emberi masina kimerülése és a tirádáig gyógyszerének megtalálása. A modern élet felvetette a kérdést: hogyan jön létre a fáradság és mi az ? Amikor a biológusok kutatták a magános sejt élettanát, kémiai izgatószerekkel kényszeritettek mozgásra rejtelmes egysejtű lényeket. És látták, hogyha az izgatás, amely lehetett egyénenként merőben fizikai is, többször és gyors egymásutánban ismétlődő, lassúbbá lettek a sejt mozgásai és végre megszűntek egészen. Az izgató szerek nem hatottak — egy ideig. De rövid pihenés után hatásuk újra visszatért. A sejt ugyanis kifáradt, kimerült, azután pihent és felfrissült megint. Azt már tudták régen a biológusok, hogy a sejt erőkifejtéséhez protoplazmák égtek el, és az elégett protoplazmát táplálékkal pótolja. Az égési folyamat azonban nem vált erőre minden felhasznált anyagot, hanem égési salakok maradnak vissza, akár kályhában az elégett kőszén hamuja és salakja. Ezek a visszamaradó és felhalmozódó salakanyagok károsak sőt mérgesek és veszélyesek a sejtre. E salakos mérgek felhaiTERNBERG „HEQED° ________________________ hangja páratlan! BU DAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu K 60.— Vonó . K 8.—, K 12.-, K 15.— Rendelésnél a pénz elére beküldendő.
