Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-04-09 / 15. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. április 9. 15. szám. Az Országos BlagyarBányászatt és Kohászati Egyesülőt Nagybányavídéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Hőfkr.etésl srak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona ; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8~ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NSST GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szsrkosztó'ftétf: Hunyady Jánoa-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-háaban a cinterem felől, hol ez előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Nehéz a megélhetés minden vonalon. Ma már a napi árak olyan magasra emelkedtek, amilyenre egyáltalán nem is gondoltunk. Bármilyen dolgot akar az ember beszerezni, avagy készíttetni, minden horribi- ris költségbe kerül. Tej, tojás, hús és zsir megfizethetetlen, főzelék félék hasonlatos képen. Ruha- és cipő nemüekre pedig egyáltalában gondolni sem lehet. Egy öltözet ruhának az ára ma már 800 korona körül váltakozik, egy pár cipőé 300 korona körül. Maximális árak jegyzékére, a különféle ármegállapításokra ma már minden termelő és iparos fittyen hány ! Ki e félére az eladót vagy a vállalkozó iparost figyelmeztetni megpróbálja, azzal egyszerűen szóba nem állanak, vagy ha állanak, oda küldik, ahonnan maximális árakért lehet vásárolni, vagy ahol szabályozott árakért lehet dolgoztatni. Ezzel az országos nyomorúsággal, helyesebben csapással szemben a hatóságok tehetetlenek, egy részt azért, mert a közönség nem meri feljelenteni pióczáit, más részt azért, mert a kormány férfiak is nagyon elnézően viselkednek e tarthatatlan helyzettel szemben. A napokban rántották le a leplet a cipő uzsoráról. Ugyanis a Borközpont igazgatója a nagy nyilvánosság előtt tényként leszögezte, hogy egy pár cipőre való anyag összesen 28 — 30 koronába kerül és ennek dacára egy pár cipőért, amikor a kezeink közé, illetve a lábainkra kerül, már azért 300 koronát kell fizetni. Ezen a csapáson minden áron segíteni kell. Ennek a nyilvános rablásnak mielőbb végét kell vetni! Találni kell az illetékes férfiaknak olyan alkalmas megrendszabályozást, amely kizárja a már egészen szemtelenül és nyilvánosan folyó megzsarolást. És amennyiben a tapasztalat bizonyítja, hogy maga a közönség, a fogyasztó a bűnpártoló, a fogyasztó, a bűnpártoló ellen kell a legelső sorban fellépni még pedig a legerélyesebben. Rendeletileg kellene minden fogyasztónak meghagyni, hogy bár mit vesz, vagy készíttet, azt azonnal köteles bejelenteni tekintet nélkül arra, hogy a fizetett árakat magasaknak találja-é vagy sem, rendeletileg kellene továbbá minden eladónak meghagyni, hogy eladott áruit s annak vevőit naponként, 24 óra alatt jelentse be. Ezeknek a bejentéseknek alapján, az eme célra felállított bizottságnak állandóan módjában lenne megállapítani azokat a vételárakat és munkaárakat, melyeket a fogyasztóktól illetve a munkaadóktól szednek, önmagától értetődik, hogy a hamis és valótlan adatokat bemondókat, vagy az elhallgató vevőket drákói szigorral kellene büntetni, a pénzbüntetés feltétlenül mellőzendő, hanem csak elzárás büntetés lenne kiszabandó tekintet nélkül arra, hogy vevő, vagy eladóról van szó. Kérjük tehát kormányunknak illetékes férfiait, hogy ennek az országos csapásnak mielőbbi megszüntetése tárgyában a lehető lerövidebb idő alatt keressenek egy olyan megoldást, amely alkalmas lesz arra, hogy a fogyasztó, a megzsarolától mentesítve legyen. A kard. A történelem minden lapja azt bizonyítja, hogy az ember született hősimádó, aki, ha saját A vöröshaj u. Bocsásson meg, főápolóné, hogy idáig, az irodába kisértem, de komoly közleni valóm van. Csak engedje meg, hogy leüljek. Nem bírom tovább... — Igen, én vagyok a 29 es a Trousseau teremből. Csodálkozik, hogy az ágyat elhagytam. Bizony, elég nehezemre esett, még most is reszketek... — Nem, köszönöm. Nincs szükségem e csillapító orvosságra. Úgyis mindegy .. . tudom, hogy már egy hetem sincs élni... egyik bejáró orvos megmondta... — Nem, nem kegyetlenségből tette. Hálás vagyok érte. De persze ... mégis erős ütés... megtudni... És készülni a nagy útra, huszonöt éves koromban. Ha magain volnék, nem bánnám, de itt van Áline... “ Igen a feleségem. Nem esküdtünk ösz- sze, de az mindegy.. Az a szép, dushaju barna asszonyka, akivel ön csütörtökön beszélt.. De nem erről akarok beszélni... hanem a 15-öst illetőleg. Nem, nem akit ma hoztak, hanem akit tegnap vittek a Morgueba, — a vöröshaju . .. Hiszen tudja, néhány nap előtt hozták be, egész könnyű bajjal. Már annyira jól volt, hogy hétfőre beírták a távozását. S tegnap este egyszerre halva találták az ágyában. E/.t a főorvos annyira természetellenesnek találta, hogy kijelentette, a látleletet csak boncolás után hajlandó kiállítani. Nos, hogy önöknek ne legyen kellemetlenségük, sietek a vizsgálatoknak elejét venni e kijelentéssel, hogy a bűnös egyedül én vagyok. Én öltem meg.. . mérget kevertem a pohárba . .. megmérgeztem ... Hogy miért követtem el a bűnt ? Féltékenységből, Aline miatt. Ismertem is, meg nem is. A nevét nem tudtam. Hadd mondjam el a kezdetétől. Aline, aki egy virágárus üzletben dolgozik, mindig kissé később tért haza kis lakásunkba, mint jó magam. Én már alágyujtott teakatlannal vártam, s többnyire lementem elébe a Métró Pére-Lachaise-i állomásáig. Legutóbb több ízben észrevettem egy vöröshaju fickót, aki a nyomában volt. De Aline nevetve erősítette, hogy ez is a földalatti vasutat használja esténkint. — Ám amint később megtudtam, a „Vöröshaju“ - igy neveztük, szemtelensége annyira ment, hogy a házmesternél kérdezősködött Aline után. Ez idő tájt kerültem elsőizben a kórházba. Majd a tél elején bajom rosszabbodott, hónapokra jutottam ide be. Egy ilyen Ízben Alinetől megtudtam, hogy a vöröshaju egyre jár utána. Oh, nem féltem, hogy megcsal, sokkal jobban, becsületesebben szeret, felgyógyulás reményével a dolog nem nyugtalanított. Majd rendre tanítom én ezt a kis Don Jüant. De később, mikor bajom egyre rosszabbodott, csüg- gedés, majd kétségbeesés fogott el. Mi lesz majd Alineel, ha én meghalok. Siratni fog nagyon, de pár hónap, egy év múlva. ? Nem, az ő természete nem hajlik mélabúra TERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII , RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ...............................K 60.— Vo nó . K 8.—. K 12—, K 15.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő. TÁlUml^AIJWI, SZÉPIRODALMI É8 KÖZGAZDASÁGI HETILAP.
