Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-04-09 / 15. szám

fajában nem találja meg ez imádata tárgyát, em­berfölötti bálványokat teremt. Innen a naiv eposz s innen a mithológia. A kultúra ezeket az ősi ösztönöket a humánizmusz napfényében odáig nevelte, hogy Achillest, Hannibált és Napóleont már nem tartotta hérosznak, ellenben Pasteurt s tudós társait emelte a polcra, mert ezek emberek életét mentették meg, inig ama hősök csak pusz­tították az emberiséget. Mikor a világháború ki­tört, újra föllángoltak az ősi, harci ösztönök, a katona ismét elfoglalta 3z egyeduralmat a szivek­ben. Úgy lelkesedtünk szegény, fáradt, küzdő ka­tonáinkért, mint soha még, s érzésünk legmélyebb s legőszintébb hódolatával gondoltunk reájok, a zseniális vezérekre s a iegegyszerübb közlegényre egyaránt. De mivel Kronosz a fiait, a háború is felfalta a hősöket s helyükbe a diplomácia hősei, egy Czernin, Trockij léptek, az ő tetteiket leste az izgalmas emberiség. Mert a békét vártuk, óhajtot­tuk, ami mégis csak szebb minden diadalnál, minden hősiességnél s dalban, prózában dicsőítet­tük azt, aki a békét megteremti. Azt gondoltuk, hogy nem lesz több s nem lesz más háboríts szenzáció, csak a béke. Megpihennek a katonák s a harcias heroizinuszt a béketörekvések heroizmu- sza váltja fel. Elhallgatnak az ágyúk, vér többé nem folyik s hüvelyébe kerül a kard. Nem Hirtelen, mint a villám, s nem is eny­hébben röpült ki a kard a hüvelyéből olt Nyuga- goton, a föfronton, ahol vérzivatarok után hosz- szabb csend következett be. Dühös, elszánt, vég­telen és mindent kockára tevő hősiesség tombO[ olt megint, a háború s az irgalmatlan tűz és füst apokaliptikus borzalmai közepette utolsó, végső döntő győzelemre csillant meg a mieink kardja^ hogy amit békeszózatunk nem ért el, amit barát­ságra nyújtott jobbunk meg nem valósíthatott, azt a kard csapása, rettentő, irtózatos csapása teremt­se meg. A békét, amelyet az egész világ vár és remél s, amit már kelelen sikerült élelrekeltenünk. Valóban megdöbbentő ellenségeink konoksá- ga. Fegyvert élesítenek ellenünk évtizedek óta, el­lenünk lázitják apró szomszédainkat s az egész vi­lágot s amikor felrobban az első akna, szét akar­nak marcangolni minket. A világszabadság álsza­va alatt. Négy éve törnek reánk, nem érnek semmi sikert, de fenyegetésük még mindig hangzik. Mi pedig diadalt diadalra halmozva nemcsak határa­inkat biztosítottuk, de ellenségeinket messze elűz­tük s békejobbot nyújtva barátságos megegyezést ajánlottunk fel. Visszauíasiíollák, sőt kigunyoltak 2. _____________________________________ _____________ Ne vet, szeret örülni. Intenzív fájdalma lesz, de fe­lejteni fog. Most láttam egy más férfi karján, az én dalos madaramat, egy más, — talán a vörös- hajú oldalán. És ekkor a sors egymásmellé vezefelt. Mi­dőn behozták, rögtön megismertem, ő rám sem nézett, s vad öröm töltött el. Te is tüdővészes vagy kicsikém, a nőkkel nem sok dolgod akad majd. De midőn az orvos másnap kijelenté, hogy csak múló baja van, és 4-5 nap múlva egészsé­gesen távozik, vak bűn fogolt el, és saját sorsom még kegyetlen-bbnek láttam. Igen szenvedtem, s egyre egy látomány gyö­tört. Aline, az én kis Alineom a vöröshaju karján. S én holtan, elfelejtve. Rosszat akartam neki, igen s ekkor történt, hogy Louise, az ápolónő az asz­talomon, melynek vörös táblácskájáról halálfej vi­gyorgott le. — Gyorsan elhívták, én pedig, miután láttam, hogy egyik szomszédom, a 30-as mélyen alszik, a másik kiment, nincs ágyában, a méreg felét gyorsan poharamba öntöttem. — Senki sem látta. Estig lázban, dideregve feküdtem, éj közepén pedig lábujjhegyen odalo- pództam az alvó 15 ös ágyához és poharamat ész­miatta. Pedig mi voltunk a győztesek. Gondoljuk csak el, hogy mit tettünk voiua mi, ha áliamfér- férfiaink a nekünk felkínált békét nem fogadták volna ti s azt hirdették volna, hogy a béke helyeit mi még a háború folytatását akarjuk ? Ugyebár, a nemzet tiltakozása elsodorta volna őket? És mit tesz Franciaország, amely javarészt már elvérzett és mit Anglia, amely hatalmát márelvesztette ? Otrom­bán még mindig azt hirdeli, hogy minket szét­darabol, Németországot letöri s a végső győzelmet ö aratja. Nem ismeri el a kelet békéjét, nem akar mást, csak azt a békét, amelyet majd ő diktál ne­künk. Hát amikor mi mindnyájan, koronás kiiálya- ink, államférfiamk, hadvezéreink, katonáink, pol­gártársaink, mind mind a békét óhajtjuk, akarjuk, győzelmeink dacára szerényen fe! is kínáljuk s a felelet reá ez a mérhetetlen konokság, akkor nincs mit mást tennünk, mint ismét kihúzzuk a kardot s győzelmesen kényszer iíjiik ellenségeinkre a békét, amelyet mindenki vár, óhajt s akar. Ezért röpült ki Nyugaton a kardunk a hiivejéből, ezért zúg ismét a harc irtózatos förgetege, ezért kell még annyi tömérdek vérnek folynia s annyi pusz­tulásnak, szenvedésnek elkövetkeznie. Megborzad­va gondolunk az emberiség ez újabb áldozatára, amelyhez hasonló még nem volt a világ forgása óta, de nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk is : nem mi vagyunk az okai. Ha a visszautasított békejobb ismét megragadja a kardot, jogosan cselekszik ; a békét meg kell már teremteni minden áldozat da­cára, nehogy elvéi ezzék egész Európa a háború gyötrelmes makacsságának következtében. Nagybányai Hírlap HÍREK. Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter K u - pás Gyula városi közgyámot a nagybányai álla mi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyet­tessé kinevezte és őt a házasság kötéseknél pol­gári lisztviselői minőségben való közreműködés­sel a házassági anyakönyv vezetésével is meg­bízta. Áthelyezés, dr. 11 y k o v i c s Endre betét­szerkesziőbirót, ki városunk betéteinek szerkeszté­seinél is közreműködött, a kir. igazságügyminisz­ter a pancsovai törvényszéktől munkácsra helyez­te át. Eljegyzés. Matosvásái helyi Thord a i La­jos dr. székesfővárosi tanácsi fogalmazó eljegyez­te Felsőköri Na gy Gizikét Budapesten. revétleiuil kicseréltem az övével. Aztán visszafe- küdíern. A fogaim vacogtak s reggelig nem mer­tem felnyitni a szemem, féltem, hogy pillantásom elárul... — S midőn reggel az ápolónő rémült kiál­lása értésemre juttatta, hogy pokoli tervem sikerült, vad öröm fogott el, s úgy éreztem, nyugodfabban hallhatok meg. Némán, hangtalanul ismételgettem magamban : nem lesz a tied Aline, — nem lesz a tied — undok vöröshaju ! Képes levelező lapok nagy választékban kap­hatók a „Hermes“ könyv­nyomda papit* kereskedé­sében. PÁBTfSIiJUE o nogpbsnpi Fölön! katonák alapját is. Házasság. H e y in a n Lily és ifjú. Mol- d o v á n László cs. és kir. tart. huszárfőhadnagy 1918. évi április hó 2-án d. e. 11 órakor tartották esküvőjüket a buda.’ári koronázó Mátyástemplomban Gyászhir. Vettük a következő gyászlapot: Baróti Ede, Baróti Lajos és lovag Berks Leóné szül. Bartl Mária gyermekei gyászba borult szivük s vérző lelkűk sajgó fájdalmával tudatják összes rokonaik, hozzátartozóik nevében is, áldott jóságu édesanyjuknak, a szeretett anyósnak, gyöngéden szerető nagyanyának, dédanyának s mindenkor hű rokonnak, özv. B a r 11 Edéné szül. Rébay Emmá­nak 1918. évi március hó 31-én hajnalban, élete 88-ik, özvegységének 42-ik évében váratlanul és hirtelen bekövelkezelt elhalálozását. Istenhez köl­tözött kedves halottunk hült tetemét f. évi, április hó 2-án délután 4 órakor fogjuk a róm. kath. egyház szertartása szerint Rák-tiícza iS. szám. gyászházban leendő beszentelés után az anyaföld­nek visszaadni, az engesztelő szent mise-áldozatot április hó 3-án délelőtt 9 órakor mutatjuk be a Mindenhatónak a helybeli plébánia lemplomban. Hosszas özvegységét övéinek kiapadhallan szereie- le, élete alkonyát unokáinak és dédunokáinak ra­jongása édesítette meg. Emlékét igaz kegyelettel zárjuk be szivünkbe. Legyen örök nyugodalma oly csendes, mint volt kimúlása. Nagybánya, 1918. március hó 31. Baróti Edéné íegenyei Balogh ir­ma. Baróti Lajosné Stégmüller Mária menyei, i. Berks Leó veje. I. Berks Lajos, Berks Emmi, Berks Erzsiké unokái. Berks Nóra, Berks Éviké, Berks Judit dédunokái. Korelkó Mária, özv. Lehrner Fe- renezné Koretkó Ludmilla unokahugai. Rébay De­zső unokaöcscse. Városunk takarékpénztára félszázados fennáhá ának emlékére ünnepi gyűlést tartolt, mely alkalommal I. Bay Lajos igazgató indítványára 1000 korona szavaztatott meg a hadi dívák he­lyi alapja javára. A Szatmárnémeti Kerületi Munkás biz­tosító Pénztár nagybányai kirendeltsége figyei- mezteti a Munkaadókat és a kereskedelmi, ipari síb. alkalmazottakat, hogy hivatalos órák a ki­rendeltségnél délelőtt 7—12-ig, vasárnap és ün­nepnapon 9—li óráig, tartanak. Ezen időn kivüI sem befizetéseket el nem fogadnak, sem betegla­pok nem adaínak ki. Uj pénz. Az illetékes körök a legkomolyab­ban foglalkoznak azzal, hogy a közel jövőben 4, 5 koronás bankjegyeket is nyomnak. Tervbe van véve még 5, 25 és 50 filléres váltópénz veretése is, mert a forgalomból a kisebb pénznemek eltünntek. Hazabocsátják a 47=48 éves népfel­kelőket is. Bécsben pénteken a Landwehr mi­niszier kijelentette, hogy a 49—50—51 éveseken kívül a 47—48 éveseket is elbocsátják a katonai szolgálatból még pedig ez év folyamán. Az elbo­csátás azon mértékben fog megtörténni, amint Oroszországból^ foglyok visszaérkeznek és be­vonuljak. Olaszország« követelések és vagyonok bejelentése. A debreceni kereskedelmi és ipar­kamra felhívja a kereskedő és iparos érdekeltség figyelmét arra, hogy mindazok, kiknek olasz terü­leten bármiféle ingó vagy ingatlan vagyona van, ezen vagyonukat minél előbb jelenísék be a ma­gyar kir. kormánynak a délnyugati arcvonal pa­rancsnokságához rendelt képviselőjénél és megha­talmazottjánál. (Cim Tábori posta 239. W. S.) A bejelentésnek célja az, hogy ezeket a vagyonokat, amennyiben a megszállott vagy megszállandó te­rületeken feltalálhatókjennének, kellő védelemben részesithesék. Hatezer uj csendőr. Az országszerte ro­hamosan hanyatló közbiztonsági állapotok szük­ségessé tették a csendörségi létszám jelentős föl­emelését. A létszámot 30000 emberrel fogják meg _______________________ 1918. április 9.

Next

/
Thumbnails
Contents