Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-17 / 51. szám

XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. december 17. 51. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászatl és Kohászati Egyesület Nagybányarldéki Osztályának Hivatalos Közlönye. ■ ■»,!■ j.i™i'inl . .. in -....r.rrn.i ... 'n...- n i El őfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám át a 20 fillér. Megjelenik mindenkedden o-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: »r. AJTÄä FI AGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősé*: Hunyadi' János-u. 14. az., horá a lapközlemények käldendS Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda NagjrbiynAa'Dégaefeld-fcáafcaa a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik, Tiltakozó népgyülést tartott a nagybányai magyar Nemzeti Tanács. A gyűlés vasárnap délelőtt 11 órakor a Lendvay színházban egymás hátán szorongó nagy közönség jelenlétében a legnagyobb rendben és nyugalom­ban zajlott le. A népgyülés ünnepi szónoka Sző­ke Béla lelkész, a Nemzeti Tanács elnöke volt. Lelkes, magasan szárnyaló beszéde a közönséget gyakori élénk helyeslésre és hazafias tüntetésre ra­gadta. Feledhetetlenül megkapó volt beszédének i- maszerü befejezése, mely mély nyomot vágott az ünneplő közönség leikébe, szivébe. A gyulaíehér- vári határozat ellen lelkesen tiltakozó népgyülés az ünnepi szónoknak történelmi és statisztikai adatokon épült beszédét mindvégig a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta meg. A helybeli socialdemokrata párt nevében Ohn Lajos elnök hosszabb beszédben csatlako­zott a Nemzeti Tanács által összehívott népgyü­lés azon követeléséhez, hogy Magyarország terü­leti. épsége biztosíttassák. Ezután az Országos Propaganda Bizottság budapesti kiküldöttei: Weber magyarul, Muntyán pedig román nyelven tartottak talpraesett ás a közönséget mun­kára, a népköztársaság létérdekeinek istápolására buzdító beszédet. Ezután dr. Nagy Gábor nemzeti tanácstag olvasta fel a következő határozati javaslalot: A Nagybányai Magyar Nemzeti Tanács 1918. évi december hó 15-én tartott és a város lakos­ságának minden rétegét jelentékeny részben nem­zeti hovátartozandóságra tekintet nélkül magában- foglaló ünnepélyes népgyülésében, lelkes egyhan­gúsággal a következő határozatot hozta meg és hirdette ki: Magyarország az elmúlt évezreden át olyan rettenetesen súlyos, sokszor túlságosan hosszan­tartó szenvedéseket állott ki és küzdött át szeren­csésen, hogy a sokat szenvedett népeinek hibáján kívül most reázudult csapások türelmes elviselésé­re kellő lelki és testi erővel, acélozott akarattal rendelkezik. Hatalmas lelkierejének ma is csorbítatlan birtokában a magyar nemzet a világ sorsát átala­kító önrendelkezési jogon kívül, melynek most ál­talában egyoldalú érdekek szerint magyarázott mi­benlétét a nemzetek békekongresszusa lesz hivatva illetékesen és elfogulatlanul magyarázni és meg­állapítani, első sorban a lét, a fennmaradás jogát követeli a maga számára, A harmonikus világrendben ezeréves kultur- szereplésével szükségesnek mutatkozott és bizto­sított létének erős fundamentumát nem engedheti megbontani, mert ez teljes összeomlását, végelsor­vadását eredményezné és az^ európai történelem lapjain fényesen tündöklő nemes hivatásokra prae- desztinált nemzet halálát jelentené akkor, amikor a világ sokkal jelentéktelenebb, kis nemzetei újjá­éledésüknek diadalmámorában ujjonganak. A magyar nemzet kipróbált és értékes lété­nek természetes joga követeli az ország határa­inak sértetlen fenmaradását. Szikla szilárd hittel és csüggedetlen bizalommal kell tehát abban remény­kednünk, hogy a nemzetek világkrongresszusa ve­lünk fog tartani akkor, amikor tiltakozunk és vé­tót kiáltunk minden olyan győzelmi mámortól it­tas törekvések ellep, melyek magyar hazánk területi épségének megcsonkítására, a magyar nemzet és a vele egy népköztársaságban az ön­rendelkezési jog helyes magyarázata szerint teljes szabadsággal és egyenlő jogokkal megkínált más nemzetek békés együttélésének erőszakos megbon­tására irányulnak. A haza bölcse szerint tűrni fog a magyar nemzet csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szen­vedtek, hogy megvédhessék az ország jogait, mert ne feledjék el a velünk ezeréven át együtt élt nemzetek sorsának szószó'ói, hogy mit az erő és a hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozandja. S mi magyarok mondjuk a nagy Kossuth példájára, hogy velünk rendelkez­hetik az Isten, bocsáthat reánk szenvedést, bo­csáthatja reánk egy újabb háború rettenetes pusz­tításait, s bocsáthatja reánk a saját honunkban él­ve való eltemetés minden rettenetes kínját, de azt nem, hogy mi magyar hazánk csorbitatlanságáról és területének sértetlenségéről lemondjunk. Magyarország sértetetlen fenmaradása érde­kében tett ezen fogadalmunkról szerezzenek tudo­mást annak testéből leszakadni töfekvő román polgártársaink is, akik Gyulafehérvárott rólunk, nélkülünk határoztak s nem akarnak többé ez ezeréves hazánknak független, szabad és teljesen egyenjogú polgárai maradni! De szerezzen tudomást fogadalmunkról az egész művelt világ is, mely ma még a felülkere­kedett nyers erő tobzódó hatalmi szavával teszi gunytárgyává mindazokat a magasztos elveket, melyekkel bennünket a jog és egyenlő igazság föltétien szolgálatában terelni szakadatlanul igye­kezett. Nekünk már nincs nyerserőnk, de van acé­lozott akaratunk! Magyarok és a magyar haza tántoríthatlan polgárai akarunk maradni: ököllel nem sújtunk azokra az eltévelyedett testvéreinkre akik idegen ország részére akarnak kivágni ha­zánk testéből egy hatalmas darabot ősrégi magyar városunkkal együtt — nem törődve azzal, hogy ilymódon hatalmas szervezetünk elvérzenék a be. kötözhetetlen és noha be nem heggedő tátongó seben át, de odaállunk a népek*páratlan^itélöszé- ke elé, s ha van még kulturnemzet a világon, ha van még érzék a nemzetek létérdekeinek alapos és igazságos megfontolása iránt, ha van még re­mény arra, hogy a népek szövetségét csak erköl­csi és nem hatalmi alapon lehet létesíteni: úgy tiltakozásunk éles szavának be kell a legsüketebb fülekbe is hatolnia! Ha pedig még se hatolna be, verődjék éles tiltakozásunk viharzó lármája fel a magyarok Iste­néhez, kinek pusztitó villámai sújtanak agyon minden honfiút, aki hazája árulójává, bitang"hite- hagyottává aljasulna le! Mert ha magunk is "ma­radunk egye*-egyedül, elvitathatatlan igazságunk­kal, ebből,kell és fogunk is annyi erőt meríteni, hogy szilárdan bizakodjunk és az egész világ min­den szuronya sem lesz képes kiölni belőlünk a szent hitet, hogy Magyarországot tartósan felda­rabolni nem lehet I A népgyülés a felolvasott határozati javasla­tot lelkes egyhangúsággal elfogadta s hozott ha­tározatának az Országos Magyar Nemzeti Tanács­csal és a Magyar Népkormánnyal való közlését elrendelte. Végül B o z s e n i k Béla főgimn. tanár rövid beszéd kíséretében hat pontból álló határozati ja­vaslatot terjesztett elő, mely igy hangzik: 1. A népgyülés minden tagja mély hódolat­tal és hálás elismeréssel vési szivébe azon vitéz katonák emlékezetét,‘’akik a négy éves vérzivatar idején a haza szent ügyéért a csatatereken drága véröket ontották és Magyarország eljövendő füg­getlenségéért, az akkor még csak közeledő nép­uralomért, mint a népek vértanúi, hősi .halál ál­tal életűket feláldozták. Szent csodálattal eltelve gondolunk mindenkor reájok, a csodák, legendák hőseire, a harcok bátor oroszlányaira. Elvárja a népgyülés, hogy a népköztársaság minden itteni hive ezen hösök szent nevét áldó j imáiba foglalva gyakran elrebegi. Elhatározza a népgyülés, hogy alkalmas idő­ben az ő megdicsőült szelleműkért minden temp­lomban, felekezeti különbség nélkül, gyászisten­tiszteleteket tartar és azon áldozatokat mutattat be az Egek Urának. 2. Meleg szeretettel, a hála ás az elismerés szavaival üdvözli a népgyülés a városnak azon fi­ait, akik a különböző harcterekről immáron haza­térlek vagy még ezentúl fognak otthonukba érkez­ni. Szintén mély hódolattal adózik nekik, akik az ország zászlóiát és fegyvereit Európa és Ázsia csatamezőin diadalmasan hordozták körül és or­szágunk nevét a dicsőség koszorújával övezték, barát és ellenség előtt egyaránt. Ő belőlük váltak a mai népuralam előkészítői és babérkoszorus hősei. Ha nem győztek ellenséges embertársaik TERNBERG BESZÉLŐGÉPEI a legjobbak! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota. Tölcséres, kitünő.hangu, teg- ujabbrendszerü . . . , K 150.— Ujtalálmányu tölcsérnélküli „Étofon“ beszélőgép be­csukható tetővel a legtöké­letesebb ....................................K 300— Re ndelásnál a pénz sídre bekftlleoii.

Next

/
Thumbnails
Contents