Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-01-01 / 1. szám

bánva! Hírlap XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. január 1. l.szám. TÁRSADALMI, S 1É PIR 0 D A L MI É S KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülőt Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlöny«. előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3/korona- negyedévre 1.50 korona; egy szám áia 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felöl, hol az előfizetőseket ős hirdetéseket fel veszik. Szivünk vágya. Egy szó suhant át a világon, mely megrezditette a fásult sziveket s melynek elhangzása után felcsillanó szemek kutat­ják lázas kíváncsisággal az égbolt keleti táját: vájjon igaz e, vájjon valóban meg lesz-e a béke ? Az első sugarak ott ragyognak s az elhallgatott fegyverek felett biztatóan jár­ják varázsos táncukat. A béke közel van, vértől tisztult lég érintette meg a sziveket. Nem azt mondom én, hogy tán órák kérdése az — bár az is meglehet! — és azt sem mondom, hogy néhány hónapra, hétre nem veszik fel az elpihentetett fegyvert, hogy még nem hordozzák meg azt a megalázott olasz, angol földön, hanem, hogy soká már nem tart­hat az sem. A sziveket betöltötte a béke­vágy s az elmúlt évek minden keservét mintegy tündérfátyollal fedte be a megú­jult remény. Kinek van lelke, hogy ismét kiölje azt onnan; ki merné ismét vérbefulasztani az | édes reményben öltözött sziveket? Hiszen az áruló cseh tiltakozó szavá­ra egyetlen emberként háborodott fel az egész magyar nemzet és felemelte felé ök­lét, e véres, acélos öklöt, hogy félje a le­számolást. Mert még az is meglesz, — meg kell lennie! De akkor majd *a büszke Prága romjain tapossák le álmaikat a tizenhá­rom megyék magyar lelkű fiai! S csak ezután lesz meg az igazi béke, ha Isten is úgy akarja. Az első lépést meg tettük ahhoz s most már csak az kérdéses: nem hull-e majd le belső láztól reszkedtettve erőtlenül az orosz kéz, mely felkínálta a békét; elég erősen áll-e helyén az uralmon levő kor­mány s a kis zászlós valóban vezére-e a hadseregnek ? Mert ha ők uralmon maradnak, akkor meg lesz a béke. Az ő erejük épen a béké­ben rejlik s az uj vezér hatalma csak ebben merül ki. Nekik tehát ragaszkodniok kell a prog­rammukhoz, nehogy a további harcok által kifordulják alóluk a talaj s a kicsi zászlós haditudománya amúgy is kevés lenne az orosz kolosszus megmozgatásához. Az ő tudományuk a mielőbbi béke, alapzatuk a szenvedő néptömeg reménye, i Az emberek maguk kicsinyek nagyon, de az ajkaikról elhangzó eszme lángra gyúj­totta > sziveket s a nép vállain tartja őket amig csak hallja tőlük a várt jövő bűbá­jos dalát. A megkínzott ember mindenütt köve­teli jogát hangosabb és egyre hangosabban sTha sokká hallatlanná teszik^ sóhajtásait, akkor tán igazságot és törvényt tesz önmaga. A himnusza zeng a szivekben s milliók nyújtják hálájuk koszorúját, hogy annak fejére tegyék, aki megszerzi azt nekik. Az idő itt van, az egymásba simult békejobbok szét ne váljanak többé soha! Elég volt ‘már a szenvedésből, az éhségtől fagyott könnyező arcokat ideje lenne megenyhiteni! A nehéz várakozások óráit éljük s a jövőbe nézők szive szorongó vágyódással van tele. . . 1; *f. '. i CL* Bányay József. nagybánya sáros közönségéhez. (Élelmezési ügyben.) A közélelmezési ministerhez feljelentést tett az én csekély személyem ellen négy ember, alább közlöm e feljelentést s az arra adott válaszomat szöszerint, alkalmat kívánok adni a nagy nyilvá­nosság előtt másoknak is, hogy amennyiben ' e vádakat igazaknak tartják, vagy ezekhez hasonló­kat tudnak rólam, legyenek segitségökre a feljelen­tőknek a további s ellenem irányuló vádak eme­lésében, hadd legyen összegyűjtve minden vád, Borzalmas órák. Hogyan! Nem ismersz meg ? ."szólt, miköz­ben odalépve hozzám, kezét felém nyújtotta. Fougeraie! Igen ! Fougeraie, akit három év óla,nem láttam. Fougeraie, teljesen ősz hajszállakkal. Egy kicsit megváltoztál — mondtam neki. Néhány szörnyű óra elég volt, hogy meg­őszüljek — sóhajtott fel, miközben mind a két kezével a halántékához kapott. Óh! Micsoda emlék! Átéltem és nem tébo- lyodtain meg. Ma is érthetetlen csoda ez előttem. Képzeld el a képzelhető legirtózatosabb dolgot, amely mégis nagyon egyszerű ... Elmondom ne­ked és csodálkozni fogsz, hogy elmém meg nem bomlott. Megfogta a karomat s ezt beszélte el száraz, szaggatott mondatokban : Másfél évvel ezelőtt jegyet váltottam.Bretag- neban egy fiatal leánnyal, akinek az anyja Ma­dame Brial Vannes környékén lakott. Imádtam Madeleinet s ő is nagyon szeretett engem/abban biztos voltam. Vannesból, ahol garzon dakásom volt — minden nap bejártam hozzá motoros ke­rékpáromon — hisz emlékszel, mindig rajongtam az automobilért. Gyönyörűséges hetek voltak. Az esküvőtől még csak egy hónap válasz­tott el, mikor sok könyörgéssel sikerült madame Brialt rábeszélnem, hogy engedje.el velenrMade­leinet egy kis; kirándulásra. Szerettem'volna meg­mutatni neki Guérande-t, .'a ’ csodás,^' bástyákkal bekeritett, ódon -várost. Abban állapodtunk/meg, hogy jnadame; Brial vonaton", megy oda, s meg­vár bennünket 'az ország utón, mely ott halad el a bástyák alatt. Madeilemet meg én [viszem, ma­gammal a motoros kerékpár elé,kapcsolt kényel­mes, ’'gummikerekü, 'bőrpárnás kis "kocsihat??1 Gyönyörű utvezet Guerandeda-ban. Sohasem fogom elfelejteni a hajnali órák andalító csendjét. Útközben* Madeleinej néha. hátrafordult, s rám mosolygott.' RemegtenCaz_örömtől. Succiniojélelmetes romjai jelőtt elragadtatá­sunk a csodálat" felkiáltásaiban 'keresett megnyi­latkozást. Mikor „végigjártuk s megszemléitük*min- den zegét-zugát,'^tizenegy óra" volt. , Még . vagy ,20 mértföldnyi „(utat kellett megtennünk, [a legszegé­nyebb és legkietlenebb vidéken* át. Eleséget is hoztam magammal,[s már előre örültünk, .hogy fogunk pihennUés' falatozni a ; pázsiton” egy tere­bélyes fa alatt. Egyre'másrajjöttek"a kapaszkódokés a lej­tők. Gyorsan^haladtunk.^de [óvatosan,*; vigyáztam a kincsre, akit rámbiztak,* és akiért felelősséget vállaltam. Egy izben anélkül, hogy hátrafordulna, ezt mondta Madeleine'^Ekkor tegezett először': Mond, hogy szeretsz,7 mond, hogy jobban szeretsz; engem,7mint énjtéged. Ebben a pillantásban egy kutya szaladt el a gépem előtt. Hogy el ne gázoljam, túlságos hir­telenséggel. forditottarrTegyera kormágyrudon. A gép feldült. Az esés” valójában oly gyenge volt, s oly gyengéden ugrottam talpra, hogy kedvem lett vol­na nevetni.; Lehajoltam 'Madeleinehez. No,'[ezen[szerencsésen átestünk'— mondtam neki. De Madeleine meg sem moccant. Felemel­tem, egy kevéske vér folyt végig az arcán, majd görcsös vonaglás rángatta egész testét./ A követ­kező percben vége volt maghalt. Fougeraie erőszakosan megragadta a válla- mat;s odaállva elébem,*” vérbe” boruló arccal da­dogta : — Érted-e ?,. Sejted-e ezt"[ a szörnyűséget, amit meg kellett cselekednem. Nem, látom hogy nem. De[ gondolkodjál csak7egy kicsit, valakinek meghal; a"jegyese/’jó, [ezt értjük, fájdalma rettene­tes, gyötrelmes a megpróbáltatás. De ez megesik elég gyakran, De,*az,*a mi velem történt, az bor­zalmas, Egyedül voltam, egy teljesen elhagyott kihalt vidéken. A szemhatáron sehol egy falu, se­hol egy élőlény. Mit tegyek? Igen, mit tegyek?

Next

/
Thumbnails
Contents