Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-01-01 / 1. szám

■ intézzük el együttesen az egészet, másfelől pedig azok, akik meg vannak róla győződve, — mert ilye­nek is vannak, hogy e vádak alaptalanok, sőt gyalá­zatos rágalmak, — lássák meg, hogy mivel jutal­mazzák a közérdekű munkásságot. Nyilvánosságra hozok mindent, nincs semmi titkolni valóm, de tegyék meg a feljentők is, hogy álneveiket vessék le. A feljelentés igy szól: Nagyméltóságu Közélelmezésügyi Minister! Gróf Hadik János Kegyelmes Ur! Alázattal fordulunk Méltóságos Kegyelmes Ur színe előtt, hogy panaszainkat és kimerültségünket revidiálás alá vétessék. Nagyméltóságod szigorú rendeletet bocsátott, hogy az idei termés bővebb mint a tavalyi, ennek értelmében hogy a népnek panasza ne legyen mert szigorú büntetéssel lesz büntetve azon elöljáró, Nagybánya város köz népe és polgársága éhezik, első sorban az élelmezésnél nevezett Sólyom Ferenc vezetője ami megérkezik a nép részére nem osztja ki, hanem üzérkedik. Ágensei vannak úgy cukornál, petróleumnál mi pol­gárok nem kapunk több cukrot egy hónapra mint egy fél kilót egy hónapra fejenkint. Augustus óta krumplit kaptunk három és fél kilót, petróleumot augusztus óta ma kaptuk a negyedik fél litert, liszt dolgába a mi fő eddig augustusban kaptunk 7 kilót és e folyó hó leszállította fejenként csak 5 kilót havonta, főzeléket nem kaptunk, a legnagyobb ínségre kivagyunk téve amit a városban levő népet fenyegeti és el nem bírhatjuk, ami zavargást fog okozni. Alázattal esedezünk Nagyméltóságu élelme­zési ügyi Minister ur színe elé, ennek a dolognak végét vetni és két titkos idegen rendőrt leküídeni az élelmezési hivatalt megvizsgáltatni mert a hely­belibe nem bizható és nevezett Sólyom Ferencz élelmezési fő hivatalnokot hivatásából elmozdítani, kegyeskedjék. Minek folytán maradtam és mara­dunk a nagybányai nép érdekében tisztelettel Őnagy méltóságú Minister úr szine előtt, hogy kérésün­ket minnél hamarább elintézést fog nyerni. Alázatos szolgája tisztelettel Nagybánya Xll/5 1917. Kondor Zzigmond, György József, Tegye Mihály, Kis Károly. — Sólyomnak az ágense nevei: Lövi Ernő, Herskovics Hermán, Pollák és Mandel _2. ________________________ ncvüek és Lövi Ernőnél rendes raktált tart fenn. A másolat hiteléül P. H. Molnár s. k. Nagyméltóságu Minister Ur ! Kondor Zsigmond és Társainak ellenem beadott feljelentéseikre van szerencsém a követke­zőkben jelenteni: Nevezett feljelentők mindannyian álnevet vet­tek fel, mert ilyen nevű lakósok Nagybányán nincsenek. A város ellátását nem én, hanem a város közgyűlése által alakított Közélelmezési Bizottság intézi, ezen bizottság a közélelmezés ügyeinek technikai lebonyolítására egy hivatalt szervezett, melynek vezetését reám bízták s mint ilyen, semmi­féle joggal nem rendelkezem arra nézve, hogy a város élelmezésére érkezett áruknak a törvény vagy a minisferi rendeletek által megállapított fejadag szerinti szétosztását önkényesen megváltoztassam, de azzal a tehetséggel sem rendelkezem, hogy kevésből sokat adjak, vagy ha semmi sem érke­zik, abból is adjak, már pedig a feljelentők tudat­lanul-e vagy szándékos rossz akarattal, de ilyen félét kívánnak tőlem, s ezt teszik akasztófát viselt embereket is megszégyenítő meggyanusitással. Alább van szerencsém hivatalos, az alispáni hivataltól is beszerezhető adatokkal feltárni a helyzetet. A város ellátatlan lakósainak száma 10717. Augusztus hó 15-től kezdve egészen decem­ber hó 1-ig havonként 750 mázsa lisztet kaptunk, ebből fejenként csak 7 kg. liszt adható ki. Maguk a feljelentők is elismerik, hogy ezt a mennyiséget megkapták. December hó 1-től 15-ig a vármegyei alis­pán ur 260 mázsa lisztet utalt ki, ebből nem lehet csak 2 és Va kg. lisztet kiadni, ezt megkapta min­denki. Mint látható tehát, a fejadagot nem én szállítottam le, hanem keveset küldtek. December 15-én 450 mázsa liszt utaltatott ki részünkre, egyszersmint jelezte az alispán ur, hogy január 15-ig nincs módjában több lisztet adni. Havi 7 kg. helyett tehát 4 kg. és nehány deka liszt jut egy személyre. Az alispáni hivatal­tól nyert értesítés után táviratok és kérelmek men­tek a polgármester ur, illetőleg az élelmezési bi­___________Nagybányai Hírlap_____________ zotfs ág részéről, a még szükséges liszt kiutalása végett úgy Kegyelmességedhez, mint -Földes mi­nister úrhoz, akit a város érdekében való iutervi- niálásra felkértünk. Eddig azonban a kérelmeknek semmi eredménye sincs és már most jelentem azt, hogy január 1-től 15-ig terjedő időre nem lesz a közönségnek mit ennie, ha nem küldenek. Mint ez adatokból látható, a lisztadagokat nem én szállítottam le önkányüleg, ezt csak a vi­szonyok teljes ismerethiánya, vagy a legteljesebb rossz akarat mondathatja a feljelentőkkel. A cukor ellátása városunkban a lehető leg­jobb. A cukor-jegyeket a kilátásba helyezett kon­tingens leszáilitása miatt fejenként havi V* kg-ban álitattam ki, azonban 1917 augusztus és azt kö­vető hónapokban is minden hónapban minden sze­mélyre, ott a hol a cukorfogyasztás valószínűsége fennforogni látszott és nem cserekereskedés esz­közévé akarták felhasználni — mint fentebb em­lítettem havonként és fejenként V2 kg. pót-cukor adatott ki; a cukor ellátás tekintetében semmi féle panasz senki részéről fel nem merült, feljelentők elismerik, hogy havonként a V2 kg. cukrot sze- mélyenklnt megkapták s bizonyosan megkapták még a pót-cukorjegyeí is s reá a cukrot is. A krumpli ellátás dolgában a következőké­pen állunk : október havában a burgonya központ 30000 K-t kért tőlünk 12 vaggon burgonya hozzá­vetőleges ára fejében; ezen összeget azonnal, te­hát még október havában el küldöttük. Kegyelmes Uram 1 A mi városunk lakossága ép úgy reá ván szorulva a bnrgonya ellátására kivétel nélkül, mint a liszt ellátására. Itt a legva­gyonosabb embereknek sem volt egy fél hold bur­gonya vetése, az idei rossz hozam pedig a vető magot sem adta vissza a legtöbb helyen. A bur­gonya ellátásra szorulók száma tehát ugyanannyi mint a liszt ellátásban részesülők száma. A Bur­gonyaközpont december 1-ig leküldött 2 vaggon burgonyát és december havában 10-12°-os hideg­ben még 2 vaggont, amelynek majd nem fele el­fagyott. Összesen az uj burgonya termésből 4 vag­gon burgonyát kaptunk, amelyből egy-egy sze­mélyre 4-4 kg. esik, nem is lehetett tehát több burgonyát adni, mint amenuyit a feljelentők elis­mernek, hogy kaptak. Azt vagyok bátor kérdezni, _______________________1918. január 1. Mert utóvégre is cselekedni kellett. Nem hagyhat­tam ott az országúton Madeleinet, mig bemegyek a szomszéd faluba segélyért, szekérért. .. Nem ... El kellett őt... ezt értsd meg, megértetted ? No- hát én megtettem ezt... Elképzeled azt az irtózatos helyzetet, ugy-e ? Karjaimba emeltem a halottat, beleültettem ké­nyelmesen a bőrpárnás kis kocsiba, kötekekell és szíjakkal az üléshez kötöztem, jó erősen, hogy ki ne essék, fel az útra, előre jegyesek, szerencsés utat, szerelmesek 1 Felkacagott, mint egy őrült, és nevetése fáj­dalmasan nyillalott belém. — Minek részletezzem ! — folytatta. Minek keressek szavakat és kifejezéseket, csak azt kell megértened, hogy abban a kritikus percben kellett szűnnie fájdalmamnak, kétségbeesésénnek csak lehetetlen helyezetemre kellett gondolni, Ah 1 az a halott leány, a kit ott tóltam magam előtt akinek fejét ide-oda ingatták, a kis kocsi foljtonos zökkenései, akinek a haját szertekuszálta a szél és belecsapkodta az arcomba ... Szemem előtt elho­mályosodott a világ, s nekem vágtatni kellett, szé­dülve, vakon, előre ... A faluvégén a patkoló kovács műhelye előtt meg kell állom, egy csaqat suhanc állja körül gé­pemet, szájíálva, elképedve nézik a mozdulatlan lekötözött testet, s a kendővel letakart fejet... Aztán elértem a Vilaine torkolatát, amelyen kompon kell átkelni. Képzeld magad elé a kom- post s a gyászos csónakot, amint végigsiklik a vizen... Két kilométernyire a célponttól elfogyott a benzinem- Kénytelen voltam lábbamal hajtani a gépet^hagam előtt tóivá a kis kocsit és a test sú­lyos terhét. Alig tettem meg egy fél kilométert, s erőm teljesen kimerült. Meg kellett állnom, hogy pihenőr tartsak. S egyedül erősítem magam pár falat étellel az országút szélén egy fa alatt... S még hátra volt a szörnyűségek szörnyűsége, amely­hez minden lépés közelebb vitt, s melytől meg nem kimélhetettem magam. Az anyja ott várakozott ránk a bástyák tövében. Valószínű volt, hogy elénk jön. Úgyis volt. Már jó messziről integetett színes napernyőivel, s még mielőtt közelértem volna hozzá, már hallani véltem ajkán az örömkiáltást: Ma- deleine! Madeleine 1 Igen, itt van, a jegyesem . .. Forugaeie elhalgatott. Ujjai újra belemarkol­tak a váliamba, eszelősen még egyszer megrázott, s merev szemeivel belebsmult az arcomba, s igy végezte elhalló hangon: Az anya megőrült, s az én elmém ép maradt csak a hajam őszült meg ... ADAKOZZUNK a habomban megvakult katonák javára. PÁRTOLJUK a nagybbpai robbant batonáh alapját Is. S TERNBERG harmonika _________________ hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, háromváltós, aczélsarku................................K 50.— Még fin omabb, orgona hangú............................... K 80.— 2­soros, 21 billentyűs, finom K 120.— Rendelésűéi a pénz előre beküldendő.

Next

/
Thumbnails
Contents