Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-08 / 15. szám
4. Nagybányai Hírlap 1917. április 8. lesz büntetve. Nagybánya, 1917. április 4. Dr. Makray Mihály s. k. polgármester. Egyről-másról. Egy-egy harcos, ha haza jön szabadságra, annyira megfeledkezik örömében magáról, hogy különbséget már nem is igen tud tenni az idegen vagyon tekintetében, hanem mindent a saját részére kívánna rekvirálni. Egyik nagyobb üzletben történt, hogy egy belépő katona megpillant egy cseléd kosarában egy doboz hölgy cigarettát s minden érdeklődés és teketória nélkül egyszerűen megragadja a doboz cigerettát s azzal menni akar. A cseléd eme tetten felháborodva meginterpellálja a hadfit. A hadfi nem tágít, hanem nagy káromkodás közben kijelenti, hogy ő katona, ő a hazát védi, s neki arra szüksége van, tehát viszi s punktum. Erre közbe lép az üzlet tulajdouosais. s értekezletet fart a harcosnak, felvilágosítván őt arról, hogy itt nem vagyunk a fronton, itt relcvirál- ni sem lehet, hanem ha van pénze, ránduljon át a szemben lévő nagy tőzsdébe, s amint az a cseléd tudott venni a gazdája számára cigerettákat, hát azon képpen a vitéz ur is vásárolhat önmagának. A harcos nem akarván megfutamodni, tett ki- jeletéseit visszavonni, egyáltalán nem akart a doboz cigarettáról lemondani. Az üzlet tulajdonosa úgy oldotta meg aztán a gordiusi csomót, hogy a vitéz urnák király cigerettákat ajánlott fe! a sajátjából, mit ? vitéz ur zsebre is rakott és fizetés nélkül távozott. Az elmondott kis epizódból én azt állapítom meg, hogy háború után egy-egy vitéz úrral nagyon megfog gyűlni a civilek dolga, mert némelyik harcos rendkívül túl fogja értékelni esetleg még azt a kis hadi szolgálatát is, ha egy pár hétig mint katona ruhába öltözött egyén kóborol az országban a nélkül, hogy egy percig is lett volna a lövész árokban. Vagy pedig ha esetleg volt is szerencséje a lövész árokban feküdni, hát azon az állásponton van, hogy amit az ellenség el nem tudott rekvirálni és pusztítani, ahoz neki feltétlenül joga van s a civilnek kuss ! * * * Móger Józsefné ügyes asszony volt, ez még a csendőröket is becsapta. Ugyanis az ősszel keservesen sírva és könyezve bejárta a csendőrségeket s mindenütt elpanaszolta, hogy aa ő szeretett ura is csendőr volt, de az oláh betörés alkalmával a bitang oláhokkal volt nemes küzdelmeiben elesett. Végtelenül sajnálja szeretett férjél aki neki élete párja volt, és nagyon .kéri a csendőr urakat legyenek segítségére addig, mig megélhetéséről valahogyan gondoskodni tud. A siró-rivó csendőrfeleséget a csendőrök természetes nagyon megszánták s mindenütt tekintélyes gyűjtést is rendeztek a számára. Hetek múlva aztán kisült, hogy a bánatos özvegy még azt sem tudja, hogy Erdély merre van, igy aztán a bánatos özvegyet lefülelték, átadták a törvényszéknek, hol kerek négy hónapi fogházbüntetést kapott ügyességének méltó jutalmául. és mikor a menetszázaddal bucsulépéseket tett a kemény flaszter kövein, most is a kötelességtelje- sités járhatott az eszében. Mellette szaporán lépkedett egy feketekendős asszonyka, a Kürtös Mihály felesége. — Aztán — mondta Kürtös Mihály — ha a hadisegély nem volna elegendő, hát akkor használd fel a készpénzt, mely a postatakarékban varr — És ha a kész elfogy ? — kérdezte az asz- szony aggodalmasan, az nem lehet — hümmögött Kürtös Mihály. — Meddig tarthat ez a háború ? Karácsonyra csak vége lesz! Addig meg el tart! Aztán elérkeztek a Józsefvárosi pályaudvarra, Kürtös Mihály beszállt a vonatba és a kis asszonyka hazatért a három gyerekéhez. Lült az asztalhoz és számítani kezdte, hogyan ossza be a hadisegélyt, a készpénzt, mit mikor fizessen, minden fel volt írva Kürtüs Miháty öregbetüs írásával egy jegyzékbe. A következő elsején pontosan ki is fizetett mindent és várt, hogy mikor lesz vége a háborúnak. De annak csak nem akart vége lenni. Lehulltak a fákról a levelek, megkezdődött a tél és Kürtös Mihálynak csak jöttek a rózsaszín lapjai valahonnan Volhiniából, de a háborúnak nem akart sehogy sem vége lenni. A készpénz pedig fogyott, és a kis asszonyka mind félénkebben ment be a postára pénzért. Egyszer aztán nem adták vissza a könyvet a kis ablaknál. — Nincs több a könyvben — mondta a pirosgalléros, kékzubbonyos kisasszony. Azaszonyka hazament, elővette Kürtös Mihály öregbetüs jegyzékét és azzal ment mindenüvé, a- hova fizetnie kellett. Volt egy tétel a jegyzéken: sorsjegy. Az asszonyka szapora lépteivel bement a Kossuth- Lajos utcába, lefizette a pár ko* rónát a sorsjogyért, azzal hazament. Otthon megszámolta a pénzét, a hadisegéllyel együtt alig volt 30 koronája. Néhány napig tartott a pénz, azután mind szomorúbban ásított az asszonykára és a Kürtös Mihály gyermekére a nyomor. Az asszonyka már csak csudát várf. Amikor az utolsó papirforintost küldte el a fűszereshez a kis Lacival, a legidősebb fiúval, a postás megint hozott egy tábori lapot. Kürtös Mihály irta, hogy jól érzi magát és reméli, hogy ők is jól érzik magukat és azt hozzáírta: Úgy látom, már sose lesz ennek vége! A kis asszonyka szemét elfutotta. a könny. Úgy érezte, hogy ma végének kell lenni a háborúnak, különben minden elveszett! És most írja a férje, hogy sohase lesz vége. Laci visszajött, harminc krajcárt hozott vissza az utolsó forintból. A téli nap szépen, hidegen sütött, a hó ragyogott és Anna asszony jó! becsukott minden ablakot és ajtót. Nem csinált jelenetet, nem sirt, csak jól megrakta a kis vaskályhát, betömte a csövét, és mig gyermekeit tovább hagyta játszani, maga levetette magát az ágyra s nézte a piszkos, repedezett meny- nyezetet. A szoba levegője sűrűsödni, nehezedni kezdett, Anna asszony agyát köd borította el és a ködön keresztül egyszerre dörömbölésre ébredt, valaki kopogott az ajtón. Anna asszony nem törődött vele. — Nyissák ki, jó hirt hozok — szóltak kifa és egy halom pénzt adott át az asszonynak. A férfi már rég eltűnt és Anna asszony még mindég nem tért magához kábultságából, ott állt az ajtóban, ahol a téli nap hideg sugarai mintha glóriát fonytak volna a feje fölé, a csoda megtörtént, — meg volt mentve az egész család. Mint ebből a kis elbeszélésből kitűnik, a GAEDICKE bankház vevői nagy szerencsével vesznek részt az osztálysorsjátékban, siessen tehát osztálysorsjegyét még ma Gaedickénél megrendelni, mert az első húzások már április 13-án és 14-én lesznek. A sorsjegyek hivatalos árai: egész 12 K. fél 6 K., negyed 3 K., nyolcad 1.50 K. Sclrartz lazsEí ss Társa . .Vilmos császár Budapest,u.53. (saját ház( §22§T Műszaki Universum m m LEGKITŰNŐBB BESZERZÉSI FORRÁS “ ® GÉPEK, SZERSZÁMOK, ® @ SZIJJAK, OLAJOK, ZSIRADÉKOK, @ @ BÁRMIFÉLE CIKKEK 0 9 ÖSSZES IPARI, GAZDASÁGI ÉS HÁ- 9 ® Zí CÉLOKRA ® ® SÜRGÖNYCIM: ÚSZÓ, BUDAPEST. ® A vetési idő letelte előtt felhívjuk a t. Gazdaközönség figyelmét a cikória termelésére A Szent István Tápszermüvek R.-T.-nál Budapest-Kőbányán a legjutányosabb árak és kedvező feltételek mellett köthető le a cikória termés és jövedelmezővé tehetők a bevetetlenül maradó területek is. Vetőmag rendeüie» áll. Vetés ideje április sápéig. rawrmtiiiiHMnHiiiTOB tVidéKisk, talál CSARNOK. Az utolsó pillanatban. A banda szólt, a zászlók szalagjai röpködtek a levegőben, mintha röpdösésükkel búcsút intettek volna Budapestnek, és benn a sorban lassan szedte a lábait Kürtös Mihály. Szép szál legény volt, komoly arcán a munka barázdái vonultak végig vülről. És az asszonykában felébredt az életösztön, odatámolygott az ajtóhoz, utolsó erejével felrántotta azt s teli tüdővel szívta be a küntről beáradó hideg, tiszta levegőt. — Gaedicke A. Bankházból jöttem, a Kossuth Lajos utca 11. számból, ahol a sorsjegyét vette az asszonyság. Jelenteni jöttem, hogy a főnyereményt nyerte meg a sorsjegye és abból 5000 korona esik magára. Itt van tessék — mondTanulók a „Hermes“ könyvnyomdába fölvétetnek.
