Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-03 / 14. szám

X. évfolyam. Nagybánya, 1917. április 3. 14. szám. A DAL MI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGÁZ Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki PA SÁGI HETILAP. Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 —13 oldat terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY tiáfIOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. 5zerkeAztŐ5ég: Hunyady Jánoe-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-ház baa a cinterem felöl, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. A terméskilátások. Hivatalos termésjelentést ugyan a leg­utóbbi időben nem ad ki a mi kormá­nyunk, aminek igen megindokolt magasabb célja van, és igy vetésjelentés sem jelent meg már hosszabb idő óta. Arról azonban ma már mindenki, aki ez országban él, na­gyon jól van informálva, hogy az őszi ve­tés igazán kedvezően áll és terméskilátása­ink elsőranguak. Csak a tavaszi vetéssel vagyunk egy kissé hátramaradva a hideg időjárás miatt. Ezt azonban — remélnünk kell — a magyar gazdák csakhamar be­fogják látni és ha a magyarok Istene csak egy kevéssé segít bennünket, olyan termés­re van kilátásunk, mint a háború előtti né­hány esztendőben volt. Háború előtt valahol a hirek rovat­ban néhány apróbetűs hírben számol­tunk be arról, hogy milyenek a terméski­látások és ime — tempóra mutantur — az apróbetüs hir tartalma idekívánkozik a lap legélére, legdíszesebb helyére. Azok a terméskilátások, amelyekről ma hozzáértő emberek beszámolnak a legna­gyobb bizalommal töltenek el bennünket. Izenet. — Irta: Édes Imre. — Egy kis levéüapon Izenet siet: Lánykám ! azt izenem A szivem „tied/1 Tudd meg, hogy amig itt Zug a csatazaj Rólad kél lelkemen Lágy szerelmi dal: „A halállal szemben Téged látlak én ; Éjszemednek fénye Biztat int felém: „Gyere leventém.“ Megyek édes gyöngyöm Fekete bogár Lelkem vággyal teli Az ajkam sóvár . . . Színig a pohár ? Töltsd meg drága szivem ! Aztán hagy igyam És lerészegedve, Szürcsöljem vígan: Tán holtomiglan . . . A harctereken ugyan csönd van és a csön­det csak az a nagy harci lárma veri fel, amely az entente sajtójában tombol, azon­ban mi már nagyon jól tudjuk, hányadán állunk. Hiába igyekszik az entente kínai és amerikai segítőtársakat találni, az a segítő­társ, akitől a legtöbbet remélte, nem csat­lakozott hozzá. Az éhinség, az éhség nem tört ránk, és ha van valaki, akit éhinség fenyeget, az csak az entente lehet. Bármit is mondjanak az angolok arról, bármi is legyen az eredménye annak, amit az orosz nép produkált, forradalmat nem lehetett volna Oroszországban csinálni, ha az em­berek, a nép, nem éhezett volna. És Ang­liában sem beszélne Lloyd George úgy, a- hogy beszél, megszorításokról, és adag­csökkentésekről, takarékosságokról és min­den talpalatnyi föld bevetéséről, ha nem éreznék, hogy a gyomor ellátása körül ná­luk vannak az igazi hibák. Nagyon jól tudjuk, hogy mi sem va­gyunk bőviben mindennek, mi is megszo­rítások, korlátok között élünk, de hol van­nak még a mi mai korlátáink az éhínség­től, amely forradalomba kergette Oroszor­szágot, és amely egész tradicionális alkot­Jégvirágok. Egy öreg ur mellett ültem a helyiérdekű va­súton, amely a főváros és környéke közt bonyo­lítja le a személyforgalmat. Ceruzája egy lap, pa­piroson sercegett. Nem vagyok kiváncsi ember. De az utazás unalmas volt és szemem önként ráesett a papirosra. Tehát olvastam. — Egy alapszabály módosítás tervezete. Egy kis gyerek ült vele szemben és rózsás ujjacskáival egyre az ablakra fagyott jégvirágokon babrált. Most szünetet tartott, mintha valamit kér­dezni szeretne és rábökött a papírlapra. — Nagyapa — Semmi válasz. A gyereket már égetni kezdte a kíváncsiság. Nagyapa, miért vannak virágok ? — Pszt, ne za­varj. A gyerek ujjacskája megint a jégvirágok vo­nalain babrált. De hiába az agyában motoszkáló kérdést nem tudta megoldani. Tehát megint oda­szólt az öreg urnák: — Nagyapa, hát miért vannak virágok, ami­kor fagy ? — Nem érek rá, látod, hogy dolgozom. — A kis fiú szemérmesen elhallgatott. Meg­oldatlanul meredt eléje a talány, hogy vánnak vi­rágok, amikor fagy. A vonat berobogott a pályaudvarra. Az cs­ótányok felforgatására kényszeriteíte Ang­liát. A végtelenségig pedig nem lehet ezt a háborút folytatni. És ha a terméskilátá­sok olyan kedvezőek maradnak, amilyenek ma, és ha a termés beigazolja azt, amit a kilátások remélni engednek, akkor Anglia is befogja látni, hogy a háborút eldöntő szövetségest, az éhséget, nem tudta a ma­ga oldalára huzni. Az idei tavasz a döntő ütközetek ide­je lesz. De a döntő ütközetek bármiképpen végződjenek is, ha az entente azt látná, hogy mi valóban közel állunk az éhezés­hez, nem hagyná abba a háborút. A vi­lágháborút mégis a gyomor fogja eldönte­ni, és amikor Anglia és szövetségesei lát­ni fogják, hogy a gyomor nálunk nem szó­lal meg, nem lázong, mert ki van elégítve, akkor befogják látni, hogy ezt a háborút tovább már nem érdemes folytatni. Pedig be kell látniok, mert a magya­rok Istene gondoskodni fog rólunk és a bé­kére, térdre, igenis a magyar terméskilátá­sok, a magyar termés fogja kényszeríteni az ententét. És ezért kívánkozik a régi idők apró­betüs hire ide a lap legdíszesebb helyére. tilapok éppen akkor jelentek meg. Nagybetűk hir­dették, hogy fontos esemény történt. Korlátlan buvárhajó háború 1 hangzott fel a kocsiban. Az öreg ur nem hallott semmit. Most ért az alapszabály módosítás 4 szakaszához. — Nagyapa, buvárhajó háború 1 — Igen, igen, hát persze, mindig igy is volt és ceruzája tovább sercegett. — Nagyapa vannak virágoka buvárhajó ab­lakain is, ha fagy ? Ugyan hallgass már és ne za­varj folyton. Elért az 5. szakaszhoz, a 6-ik sza­kaszhoz ... A jégvirágok egyre szebben alakul­tak ki az ablakon. A buvárhajó háborút egyre élén­kebben tárgyalták az utasok . . . A vonat a végállomásra ért. — Nagyapa, most beértünk a városba és még mindig nem tudom, vájjon vannak-e jégvirá­gok a buvárhajó ablakán is. — Ne fecsegj annyit, szed össze a holmidat és siessünk. De nagyapa, hiszen gyorsan elmondhattad volna, vájjon a virágok, ha fagy . . . — Hamar, induljunk, fontos megbeszélésem van az egyesületi elnökkel és ha megkésem . . . — Kiszálltak. Követtem őket. A kalauz utá­nam szaladt. Uram, a kocsiban felejtette ezt a pa­pírlapot. — Átvettem és elolvastam. Tervezet a Pát­_ £ _ —_____ _____ _ _ _c_ __________ _____________ ■■ _ __ _

Next

/
Thumbnails
Contents