Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-06 / 6. szám

1917. február 6. Nagybányai Hírlap 3. elégíteni a Bajkáltóig. A fineket, letteket és észte­ket önállósítani kell. A török birodalmat kikeli ter­jeszteni a Kaukázus északi lejtőjéig, mert itt mo­hamedánok laknak. Az oroszok csak alig 60 mil­liónyi népséggel bírnak papíron, valóságban fele sincs és mégis 32 elnyomott nép é) uralma alatt. Ezen nagy tömegű nép csoportokat fel kell sza- baditni. A többi népeknél, ahol kultur fejlődést az állam fejlődési kerete nem akadályozza, ott a nem­zetiség elv további végrehajtását felkeli függeszte­ni, mert ez a világ békének úgy sem akadálya. Kis népek kultúráját jobb ha eddigi állam kere­tek látják el, mint a világ rendőrség nehézkes gé­pezete. — Így e nagyhatalom sem Japánt, sem In­diát, sem a Török birodalmat, sem Balkánt, nem zavarja és nemcsinál a magyar és németnek kelle­metlenséget. A franciáknak vissza adhatják kárpótlás mel­lett jogos birtokait, igy a világ tartós békéje csak­ugyan elkövetkezik, mert a japán a sárga faj ha­tárát a Bajkáltónál eléri. Az ott levő fémbányá­szat évi 200 millió kor. jövedelme gazdaságát nö­velni fogja. Japán erőit az uj területek konsolidá- ciója foglalja le. így Amerika nyugodtan alhat, nem kel! japán törekvésekkel számolnia. A gyen­gült orosz hatalom nem fenyegetheti Indiát. Az uj államok fejlődése a békét kívánja. A központiak a „Fótidal“ban említett észak rémes árnya ellen nem kell katonai szervezkedésben kimeritni állam éle­tét. A franciában a reváns gondolata is elvész, ha Elszász egy kis részét vissza kapja kárpótlás mellett. Szerbiát mint világháború okozóját semmi szin alatt sem kell meghagyni, hiszen az ma­gyar korona része volt mint Románia elfoglalt ré­sze. A Dobruzsda és Macedónia és Szerbia bolgár részei bolgárokat illetik. — Így kialakulva a helyzet, az állandó béke ki­látásokkal kecsegtet. De ez most, hogy megvalósul e vagy csak a jövőben, azt nem tudhatom, mert nem jóslásról, hanem csak ésszerű alakulási csoporza- tokról irok, melyekből, hogy mi valósul meg, az*a há­ború tartalma, a világ politikai alakulatok isme­retlen tényezői fogják meghatározni. Nekünk nem lesz egyéb kötelességünk : közösen egy célért mun­kálni, hogy ne csak Anglia, de Oroszország nevetsé­gesen kifogyhatatlanak tartott hatalma legyőzéssék. Miért nem hiszek a kifogyhatatlanság rém és daj­ka meséjében kérdik ? Ezt bátorkodom meg ma­gyarázni. — A mai drót kerítések és fegyver és ágyú tűz ellen rohamra menő 300 kilométeres fronton 5— 17 soros és hétszeri vagy nyolcszori roham egy nap alatt milliókban hozza meg az áldozatát és igy ha lakósai 20%-kát is a frontra vinné, azt is egy pár hét alatt megörülheti, ember hiány lesz, mint már mutatkozik is úgy, hogy emberhiányának érze­tében kénytelen volt a kis Románia erejére támasz­kodni, ez az Oroszbirodalom einem vitatható végel­gyengülésének jele. Már ember anyaggal nein is remél győzelmet, már csak a gépektől vár szegény csodákat. — Csatákat demosttálás képen 10 kilométeres frontokon produkálhat, de ezzel fronthullámzásnál egyebet el nem érhet, ez pedig nem végleges győ­zelem. Végleges győzelemét a német hadi kertészet érleli meg kétszerkettő biztonsággal. A német ha­diszervezetet és vezetés elveit és egyéb tényezőit máról holnapra nem lehet utánozni. A művészet évtizedek tanulmányának eredménye. Bármi­lyen művészetet, akár hadi, akár szóló művészetet, a- kár más művészetet csak hosszú évek tanulmányá­val sajátíthatni el. De még ezen hosszú évek alatt téves irányban is haladhat az egyén, mint egész hadszervezet, ezt jóvá tenni a háború folyamán teljesen nem lehet, mert akinek jóvá tétellel nem kell küzdenie, az előhaladása és gyakorlottsága által szerzett előnyökkel diadalt arat, úgy, hogy a másik a világ versenyben, mindig messze elma­rad. — A német és magyar nevelés győzelmet arat a pokol kapuin is, mert valódi jellem nevelést nem lehet háborúban eszközölni, azoknak alapjai béké­ben rakattak le és háborúban mutatják, hogy az orosz tanítókon, német és magyar tanítók diadalt aratnak. Szabó József. HÍREK. Várlak. Fehér lepel van a tájon Nyugszik minden ftí, fa, föld. De szivemben most nyílt tavasz : Reményem bokra zöld. Veled együtt dédelgetjük Nyalka édes katonám ! Zöld levél közt bimbó búvik S incselkedve mosolyg rám. Neveti, hogy várlak várlak ... — Lágyan hull a hópehely — Gyere, gyere ! hű vitézem Vágyva vár egy hű kebel Neked nyílik rózsaszálam Reményeim levelén Gyere, gyere! szakítsuk le Andalogva te meg én. Édes Imre. Személyi hírek. Dr. Husóvszky Lász­ló bozovicsi ügyvéd, városunk szülötte, ki a moz­gósítás óta hadi szolgálatot teljesít — a fronton kapott súlyos betegségének: krízisét átélve, gyen­gélkedő állapotban városunkba érkezett és teljes felgyógyulásáig a szülői háznál fog maradni. Munkatársaink köréből. A hivatalos lap február 1-ről kiadott száma tömeges tanítói kine­vezéseket közöl. A névsorban találjuk egyik mun­katársunk : Szabó Gizellának is a nevét, aki de­cember 15-én lett ugyan kinevezve és már január 8-án el is foglalta Ungszenmán állomás helyét. Szabó Gizellát, aki különben leánya Szabó Jó­zsef helybeli állami tanító, szintén munkatársunk­nak, már a múlt évből van szerencsénk úgyis is­merni mint hivatásos tanítónőt, mivel az igen né­pes borpataki elemi iskola áző tudásának és lelkiis­meretes fáradozásának eredményeként tudta felmu­tatni a múlt évi örvendetes sikert. Bizton remél­jük, hogy a tehetséges fiatal tanerő, uj állomás helyén is kifogja érdemelni a közszeretetei és az ál­talános megelégedést. özv Szőke Jánosné elhunytéról már a múlt számunkban megemlékeztünk. Ez úttal közölni kí­vánjuk az előkelő család által azóta kiadott gyász- jelentés szövegét is, amely a következő: Boldogok a halottak, kik az Urban halnak meg. A Minden­ható Jó Isten a mi drága jó anyánkat, szeretett testvérünket, nkgyanyánkaf; Rokonunkat alsórepsze- gi Szőke Jánosné marochai és felsőrepszegi Hend- rey Máriát folyó hó 29-én délelőtt 11 órakor élte 80-dik évében az anyaszeritegyház szentségeinek buzgó felvétele után e siralomvölgyéből az égiek honába átszólilotta. Felejthetetlen halottunkat Nagy­bányán folyó hó 30-án délután 6 órakor beszen- jeljük és azután Budapestre szállítva a Kerepesi­éi temetőben levő családi sírboltba a boldog fel­támadás hitével eltemetjük február 2-án délelőtt 10 órakor. Angyali jóságu leikéért engesztelő szent­misét fogunk bemutatni folyó hó 30-án Nagybá­nyán reggel 7, 8 és 9 órakor, Budapesten február 2-án a temetés után a Ferencrendiek templomá­ban. Nagybánya, 1917. január hó 28. A jó Isten legyen az ő igen nagy jutalma ! Szőke János és neje Mally Eugenia és fia Jancsika, Szőke Margit férjével, fájhürthi Kürthi Istvánnal és leányaival Er­zsiké és Máriával, Szőke Dezső és neje gartenthali Schwester Eminy, Szőke Béla, özv. Szőke Ferenc- né Némethy Sarolta gyermekei. Báró Manndorff Károlyné Hendrey Anna testvére, rétháti Kövér Bé­la sógora, Hendrey Pálné esztelneki Biró Amália sógora és sógornője. Báró Manndorff Géza és csa­ládja, Báró Bánhidy Antalné és családja, Hendrey Ilus, Hendrey Alice, Hendrey Jenny Csesznék Sán- dorné öccse és húgai. Teaestély. Az izr. nők fillér egyesülete szom­baton, a Kaszinóban műsoros teaestélyt fog ren­dezni. Belépő dij 2 korona. Lisztkiosztás volt ismét a múlt héten, per­sze csinos tamultussal. Már-már úgy állott a hely­zet, hogy talán nehány előállítás is lesz, mivel a hideg által szorongatott nagy tömeg keményen a- posztrofálta a kirendelt egy szál csendőrt. Röpköd­tek a szebbnél-szebb megjegyzések nem ugyan a hatóság épülésére, de a mi a fő, minden vereke­dés nélkül. így tehát nyugodtan várhatunk még a lisztkiosztás megrendszabályozásával. A mozgószinház megrendszabályozására felhozott észrevételeink által kiváltott ellen véle­ményt elolvastuk és az abban felhozott szépeket, jókat és igazakat mi is akceptáljuk sőt ha lehetne mi is aláirnók, de mert minket a hajmeresztőén emelkedett pótadó és a mi kis civitásunk vagyo­ni állapota aggaszt főképpen, ez okból nem tud­juk aláírni. IV. Károly királyunk megkoronázását a hé­ten mi is megláthatjuk. Szombaton lesz 3 és va­sárnap 4 előadás. Bővebben a kibocsátandó mo­ziplakátok fogják a közönséget tájékoztatni. Az ellenséges repülők elleni védekezésre vonatkozó intézkedések megtételéből sokan gyanús körülményeket magyaráznak, pedig erre igazán nincsen semmiféle ok. Ez az intézkedés sem más, mint az a gondoskodás, amelyet habár feleslegesnek mutatkozik ugyan, de még is jó ha tudnuk mi is Az elrendelésre és annak foganatositára különben az okot az szolgáltatta, hogy az olasz repülők egy pár esetben jóval berepültek annál is, melyre tu­lajdonképpen szükségük lehetett, nyilván azzal a célzattal, hogy megjelenésükkel a lakosokat meg­rémítsék, vagy legalább is egy-egy katonailag, ha nem is nagyon fontos, de annak használatára is szolgálható dolgot megrongáljanak. Nálunk ilyen dolgok nincsenek, mibár miféle tekintetből is kí­vül vagyunk ezen az érdekeltségen. A vasúti ál­lomásunk számíthatna olyan objektumnak, amely esetleg számításba jöhetne. De számol vet magá­val az ellenség iss bizonyán nem tartja érdemes­nek nehány repülőjét, egy pár repülőgépjét a mi kis állomásunkért feláldozni, mivel a legnagyobb esetleges kár is, rövid 2—3 óra lefolyása alatt hely­re állítható volna. Máskülönben a számtalan leírá­sokból is tudjuk, hogy a repülők rendesen a va­súti vonal irányában szoktak repülni, vagy pedig nagyobb folyók felett. Hozzánk ilyen dolgok nem is vezetik az ellenséges repülőt, mert a front fe­lől, hozzánk vasút vagy folyók nem vezetnek. De mondjuk, ha valamelyik célttévesztve^ találna felénk vetődni, annak bizonyosan ellátnák a baját a mi repülőink, az bizonyosan nem enne több muszka kenyeret. Legyen tehát közönségünk teljesen nyu­godt, nemhogy ellenséges, de még saját repülő­gépünket se fogjuk mi Nagybányán látni csak ak­kor, ha Prodam vagy Kvasz András jönnének el hozzánk még egyszer bemutatkozni. Prodam ? no az még bemutatóba se fog jönni hozzánk, mert nem csak, hogy lecsepent, de másként is kelle­metlen epilógussal végződött a repülés ügye reá

Next

/
Thumbnails
Contents