Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-06 / 6. szám
4. Nagybányai Hirlap 1917. február 6. nézve Nagybányán. Kolomea nyomora. Koloinea városában nagyon szomorúak a viszonyok. Alig 5 — 600 ember lakik most a városban, egész városrészek üresek, a házakból hiányoznak az ajtók és ablakok, a szén- hiny miatt nem lehet a gázt meggyujlani és ezért az esti órákban tökéletes a sötétség. Fűtőanyagot sehol sem kapni és Így a kolomeaiak az elhagyott faházakat egyszerűen lerombolják és a faalkatré- szeket fűtés céljaira használják. Nincs se élemiszer, se ruhanemű, se más szükséges holmi. Az oláhok reformátusokká lesznek. Az erdélyi lapokból olvasom, hogy az oltani oláhoknak egy bizonyos része annyira ment a gálád szomszéd ellen érzett gyűlöletében, hogy vallásukat el is hagyták s tömegesen áttértek a református vallásra. Furcsa retorzió. Református ember vagyok, de nem találom helyén valónak, mert a görög lcatholikus vallás egyáltalán nem tehet arról, hogy neki vannak olyan bitang és csomány hívei is, mint amilyenek a romániai oláhok. Szerintem nem a vallás leszi az embert becsületessé, hanem a lelldisjuereL Akinek van lelkiismerete, lehet az bármilyen vallása, csak kerüli az a gonoszságot, azonban akinek nincs — bár milyen vallásu is — még a halottról is lehúzná a szemfedelet. Ezt mindenki ön magán tapasztalhatja a legjobban vagyis éppen úgy mint én, aki nem éppen azért vagyok becsületes, mert reformátusnak születtem hanem inkább azért, hogy vallásomon kivül van egy kis lelkiismer.etem is. Nyugtázás. A nagybányai áll. el. iskolák tanítótestületének tagjai 50 koronát adtak febr. hóban a tanitóözvegyek és árvák segítésére. Az ösz- szeg Budapestre küldetett, ehhez hozzájárultak: özv. Lehrner Ferencné, Rozsos István, Székely Árpád 4—4 kor., Buday Etelka, Imre Károly, Steiger Erzsébet, Bozán Péter, Bozánné, Fejes Antal 3—3 K, Benedek József, Benedek Józsefné, Hajdú Sándor, Bányai Ida, Bodenlosz Irma, Fliesz Hen- rikné, Juhász Mária, Homola Elvira, Szabó Irén, Pap Izabella 2—2 koronával. Mennyi kenyeret kell sütni a lisztből. A debreceni pékek annak idején beadvánnyal fordultak a tanácshoz és annak kijelentése mellett, hogy egy q lisztből 140 kiló kenyeret készíteni képtelenek ráfizetés nélkül, kérték, hogy 140 - kilós súly betartására ne kötelezzék őket. A tanács a kérelmet pártolólag terjesztette fel a belügyminiszterhez, aki most érkezett leiratában azonban a kérést elutasította és kijelentette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a pékek egy métermázsa lisztbői 140 kiló kenyeret süssenek ki. Postacsomagokban katonáknak tábori postahivatalokhoz, foglyoknak és internáltaknak csak ruházati cikket szabad küldeni, továbbá nem romló élelmiszereket és élvezeti cikkeket, nem romló, nem robbanó, és nem gyuló tárgyakat. A kereskedelmi miniszter azokat, akik e szabály ellen vétenek, szigorúan büntetni fogja. Szemes terménnyel nem lehet ludat tömni. A Közélelmezési Hivatal elnöke elrendelte, hogy a ludak hizlalásának céljaira szemes termény általában vissza nem hagyható és ha valahol a requi- rálók ilyen célra mégis visszahagytak volna, akkor az illető helyeken pótlólag be kell requiráJni a szemes terményt. A népfölketési kötelezettség ellenőrzése. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a városokban a rendőrség közegei a pályaudvarokon, városokon, vendéglőkben és káv.éházakban s általában minden olyan helyen, ahol sok ember megfordul és ahol például üzleti, vagy eféle tevékenység folytatható, a jelenlevő oly népfölkelésre kötelezett egyéneket, akikről vélelmezhető, hogy hadkötelezettségük teljesítését elmulasztották, szólítsák igazolásra az iránt, hogy szemle illetve pótszemle kötelezettségüknek elegei tettek-e s miként tettek eleget, az alkalmasnak talált egyéneket pedig még arra is, hogy népfölketési tényleges szolgálatra bevonullak-e ? Igazolási okmányul csak szabályszerűen kiállított eredeti iratok fogadhatók el, minthogy továbbá a kis és nagyközségeknek oly közegei, melyek a fent leirt eljárást végrehajthatnák, nincsenek, a honvédelmi miniszter a csendőrkerületi parancsnokságok utján egyidejűleg akként intézkedett, hogy a kis- és nagyközségek területén szükséges ellenőrzést és'gazolásra való felszólítást az illetékes csendőrparancsnokságok porlyázö járőrrel foganatosítsák. A járási főszotgabirák kötelessége, hogy a cseudőrsé^i közegek áltat áladott egyének iratait felülvizsgálják s az eredményhez képest intézkedjenek. A „Vasárnapi Újság“ február 4-iki száma nagyon érdekes képeket közöl — számos szép hareztéri felvételen kívül — a háborús Kónstanti- nápolyról, a szerbiai várakról (Csányi Károly czik- kével), hadilengerészekről stb. Szépirodalmi olvasmányok : Pékár Gyula regénye, Farkas Imre verse, Szőllősi Zsigmond tárczaczikke, Braum Lilly regénye. Egyéb közlemények: Köves vezérezredes képe, tisztjei között s a rendes heti rovatok: A háború napjai. Irodalom és művészet, Sakkjáték, stb. A Vasárnapi Újság előfizetési ára negyedévre öt korona. „Világ krónikával“ együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest VI. Egyetem-utca 4. Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újsága magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. A népfőlkelők uj szendéje. A hivatalos lap mai száma honvédelmi miniszteri rendeltet közöl, amely elrendeli, hogy az 1872-től 1891. évig szülelett s eddig alkalmatlannak talált népfőlkelők uj szemlén kötelesek megjelenni. A népfelkelésre kötelezettek összeírását e hónap 15-éig be kell fejezni s azután tűzik ki a szemle idejét. A koronázási-domb lebontása. A koronázó ünnepséget rendező bizottság, a Hadsegélyző- Hivatal és az Auguszta-Alap kérésére elhatározta, hogy a koronázási-domb földjét, amelyet a vármegyék és városok történelmi nevezetességű területükről gyűjtöttek össze, a háború rokkantjai, özvegyei és árvái javára a4 két hadi jólékonycélu intézménynek adja át. A koronázási domb átvételére múlt bő 5-ikén a Szent-György téren megjelent Kirchner Hermán altábornagy a Hadsegélyző Hivatal, Agay Vilmos az Auguszta-Alap képviseletében, Györgyi Dénes műépítész a koronázási ünnepet rendező bizottság megbízásából és az első kerületi elöljáróság képviselője. A bizottság fel- ásatta a dombot, amelynek cement burkolata alatt eredeti csomagolásban megtalálták az ország minden részéből összegyűlt históriai nevezetességű földet. A vármegyék és városok csomagjait tizenkét zsákba gyűjtötték, meghagyván eredeti csomagolásukban, a zsákokat 'leplombálták és a Hadsegélyező Hivatal raktárába szállították. Az átvételről a megjelentek jegyzőkönyvet vettek föl. A földnek történelmi emlékkén! való felhasználásáról legközelebb az Auguszta-Alap és a Hadsegélyző Hivatal együttes értekezleten határoz. A komiszkenyér, közhasználatú szó a katona-kenyér elnevezésére. Kevesen tudják, honnan ered ez a szó ? A 30 éves háború rendkívüli Ínséget hozott Európára. A kenyérhez zabot, árpát, sóskát, fakérget őröltek össze. Egyes helyeken meg egyáltalán nem volt mit enni. Wallenstein vezér Brandenburgban egy külön komisszió: (bizottságot) bizott meg, hogy katonái számára kenyeret szerezzenek, s ezért a katona-kenyérnek németül „Kommisionsbrod“, komisszióskenyér, rövidebben „Komissbrod", komiszkenyér lett a neve. Tehát nem éppen komisz, mert katonáink többször dicsérték, hogy jó kenyeret kapnak. .,A kis káplár a czime Szemere György új regénynek, melynek közlését most újévkor kezdte el ? Jó pajtás s mely máris legkedvesebb olvasmányai közé került az ifjúságnak. Benedek Elek képes gyermeklapja legújabb, január 28 iki száma közli Feleki Sándor versét, Benedek Elek elbeszélését, Endrődi Béla versét és rajzát, Pál Jób czik- két (képei) a budapesti diákok czipész-mühelyéről, Falu Tamás meséjét, Benedek'. Elek regényét. Rókáné komámaszonyról. Sok szép kép, tarka mese a rejtvények, szerkesztői üzenetek teszik teljessé a szám gazdag tartalmát. A JóPajtást a Franklin-! ársulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 3 korona, félévre 6 korona, egész évre 12 korona. Egyes szám ára 24 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatvány számokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem utca 4. Egyről-másról, Most a legpompásabb időjárásunk van, se nagyon hideg, se meleg, se lucskos. És hála Istennek — kilátásunk sem lehet nagy vagy hoszzu hidegidőre, mert gyertyaszentelő egy általán nem fénylett, a régi öregek pedig azt tarlják : Ha fénylik gyer- gyaszenfelő, még az iziketisvedd elő! No de igy is kell, ne is szoruljunk már minden oldalról, legalább a fa és ruhanemüek legyenek annyiban- amennyiben spórolhatók. Különösen a cipő ! Hej ez a cipő hallatlan spekuláción megy keresztül. Számtalan esetben megtörténik, hogy az ember ma vesz egy pár cipőt és kimegy vele a lucskos utcára, egyszeribe oda a talpa. Papiros talpa van. Erről aztán csak a jó Isten tehet. Hiába mondja a tönkre tett vevő, hogy én nem azért adtam oda e- gész vagyonomat, hogy egy félnapra legyen cipőm stb. stb. A boltos egyszerűen azt mondja : semmi közöm hozzá, én is vettem, menjen az égbe vagy ahová akar s punktum az ügy elvan intézv#. Pedig, ha abban az eladóban csak egy szemernyi becsület lenne, azért a busás haszonért, melyet a becsapott vevő bőrén nyert, megkelle tennie legalább azt, hogy megmondaná annak a koldussá tett embernek : Barátom én ettől vettem ,a cipőt s ha akarod fordulj ahhoz stb. De hát ez nem igy megy, mert éppen itt sülne ki a turpisság vagy is az, hogy a becsületes 'eladó már a rendesnél tisztában van azzal, hogy ő papiros cipőt fog kapni, és igy papiros cipőt fog el is árulni. Az ilyenekből azt állapíthatja meg ,az ember, hogy az ilyen papiros cipősök már a becsületen is túl vannak. * >;< jj; Az alábbi történet gyermekről szól s egy vidéki olvasónk jegyezte fel még karácsonykor. Az első ünnepnap reggelén történt — Írja olvasónk. — A házunk földszinén egy öreg nyugalmazott hivatalnok lakik, aki rendkívül szereti a csendet. Egész nap az ablaknál ül, csendesen pi- pázgat és olvassa az újságot. Egyszerre irtózatos lárma hallatszott az utcáról ; egy sereg gyerek gyűlt össze a ház előtt és nagy zsivajjal mutogatták egymásnak a karácsonyra kapott ajándékokat. — jaj de szép a trombitád, Jancsi! — kiáltotta egy szőke kis fiú. Jancsi ei re belefujt a trombitába. — Traa! Traí! —Add ide — kiáltotta a szőke fiúcska — én még nagyobbat tudok fújni. És ö is belefujt a trombitába. — Trara! Trara! Rettenetes trombitaharsogás és irgalmatlan dobpergés hasogatta az ember fülét. Ebben a pillanatban kinyit az öreg hivatalnok ablaka. — Fiam kiáltotta az öreg ur a trombitáló gyereknek — add nekem azt a trombitát, kapsz érte egy forintot. Az ablak bezáródott. A lárma megszűnt. De aztán még borzalmasabban recsegett, mint azelőtt. A hivatalnok kiszólt. Az Istenért mit csinálsz fiam ! Hiszen megvettem tőled a trombitál. A fiúcska szólt: De ez uj Irombita ám, jobb, mint a másik. Ezt is megveszi a bácsi ? Tiz koronáért odaadom. De csak magának . . .!
