Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-06 / 6. szám

2. Nagybányai Hírlap 1917. február 6. legnagyobb súlyponttal bírnak a mezőgaz­dasági intéző bizottságok, melyeknek az tartozik a hatáskörükbe, hogy a gazdálkodó közönség munkáját ellenőrizzék, nehogy eset­leg parlag földek maradjanak. Ezekre , a bizottságokra a most bekö­szöntő tavasztól kezdve szoros kötelesség háramlik, mert fülhegygyel hallottam olyas­mit is, mintha az a hit kezdene lábra kap­ni a törpe gazdák körében, hogy ha nem vetnek, hamarabb lesz vége a háborúnak, mivel a vetés elmulasztása folytán nem lesz termés s nem lesz mit enni. Erre az alá- valóságra, mely kivitel esetén a leggyalá­zatosabb hazaárulás ismérveit is kimeríti, már most felhívjuk figyelmét az illetékes tényezőknek és ha tényleg ilyenek akadná­nak is, legyenek azok bár férfiak, bár nők, abban a pillanatban ki velük a frontra! Sőt tovább megyek, hallottam már azt is, hogy városunk képviselőtestülete által fel­ajánlott földből nem kell vállalni, mert aki vállal, az azon termelt termését nem hasz­nálhatja fel, mert elfogja venni az állam. Ezekre és az ezekhez hasonló körül­ményese tehát már most felhívjuk nem csak az intéző bizottságok figyelmét, de a rendőrhatóságok figyelmét is, mert ezek mind olyan fontos mellékkörülmények, a- melyekből esetleg igen veszedelmes körül­mények is fejlődhetnek. Fel tehát, fogjunk mindnyájan a mun­kához és pedig egyesült erővel. Ezt kíván­ja tőlünk a haza ; mindnyájunk édes anyja. Nemzetközi jog a háborúban. Vaskötetek teltek meg a háború előtt azok­kal a szépen kicsiszolt és kicizelált szabályokkal, melyeket az egyes nemzeteknek humánus nagy godolkodói és jogtudósai megfontolt ítélete alapján komoly konferenciák és kongresszusok emeltek látszólagos törvényerőre, vagy amelyeket évszáza­dos gyakorlat kristályosított ki. Valami mély át­tolt, könnyen védhető fekvése. Sem tengeren, sem szárazföldön nem közelíthető meg egy könnyen. Tengeren nem, mert a Boszporus s Hellespontus bejárata egyaránt könnyen elzárható, s az alkal­masan felállított ütegek éberen s áttörhefetlenül őr­ködnek. (Az entente hajóhadának kudarca.) Szárazföldön az európai részen húzódik a híres Csataldzsa vonal, amely előtt 1912-ban a vi­téz bolgárok is kénytelenek voltak megállani. Sőt ezen belül is a benső védelmi vonal, mely a K.- tól nyugatra emelkedő halmokon húzódik végig a Marmara-tenger melletti Makói kőitől a Boszporus partján levő Bőjük-Déréig. És az ázsiai részen is van két ilyen nagyszerű védelmi vonal. Ezen földrajzi viszonyok ismerete mellett ért­hető csak meg, hogy a történelem folyamán K. úgy szerepel, mint külön állam a világbirodalom­ban. Már a rómáiak idejében is afféle kis szabad állam volt és későbben, ha még oly veszedelmek is érték a Keleti birodalmat, mint a népvándorlás és az arabok rohami, K. nyugodtan maradt, ha­sonlóan a török birodalom is jelenlegi veszedel­mei közepette. Mig tehát földrajzi helyzete lévén a világkereskedelem egy jelentékeny részének ura érzése a emberi közösségnek, a föld minden népei összetartózásának, ösztönözte a nemzeteket, hogy az államokon kivül a jogrendszert is megalkossák, amely felöleli az összes államokat mint a legna­gyobb közösségnek, az embei iségnek a tényezőit. A békében szépen funkcionáltak is ezek a megalapozások és szabályok, amelyek tulajdonké­pen arra voltak hivatva, hogy békében tartsák az egymás mellett élő országokat és, hogy esetleges háború bizonyos lovagias formák szerint follyék le, megőrizve a világot a végképpeni kaostól. Milyen naivaknak tűnnek most fel előttünk ezek a béke csendjében' hozott bölcs és leszürő- dött nemzetközi törvények, amikor minden nap, minden óra, minden perc és minden egyes cselek­mény megváltoztatja, alakítja, vagy egyáltalában semmibe sem veszi azt a szabályt, amelynek alap­ján a vitás kérdést az öreg könyvek szerint eldön- töttnek vélték. Úgy tűnik fel a nemzetközi jog, mint a párbajnál a vezető segéd szava, amelyet hi­ába ordít bele a vérbeborult szemű, dühödten ha- donázó viaskodók fülébe, hogy visszatérítse őket az előre megállapított formák közzé. Senki sem hallgat rá és az indulattól meg­részegedve kaszabolják egymást tovább, tavább, amig erő van a karjukban, amig a kimerültség, a vérveszteség össze nem roskasztja vagy le nem csillapítja őket. A felemelt ököl ritkán áll meg suj- tásában megfontolt bölcs szóra. Akik ezeket a nap­jainkban százszor megcsufolt szabályokat alkották, nagyon jól ismerték az emberi természetet, ami a tömegben is ép úgy nyilatkozik meg, talán még vadabbul, külsőségekben talán még rettenetesebben mint az egyes emberben. Ismerték és gondoltak ar­ra, hogy azokat a borzalmakat, azokat a pokolsu- galta módokat, amiket az állatok közül csak az ember találhat ki ellensége elpusztítására, egy nagy öldöklésben, elkerüljék, megakadályozzák. Gon­doltak a mérget lehelő gázokra, a szörnyű kínnal véres cafatokra tépő, robbanó lövegekre, a tompa- végű, az emberi húst ezerszeres kínnal roncsoló dum-dum lövegekre. Eltiltották használatukat. Ha most az egyes hivatalos jelentéseket olvassuk, gyak­ran találunk bennük paraszt és keserű szemrehá­nyást az ellenséges hadsereg ellen, amely nem eléged­ve meg az átkozottul fejlett XX. századbeli hadi- technika azon eszközeivel, amelyekkel megenge­dett módon pusztíthatják ellenségüket, az eltiltott pok­lot is segítségül hívják, amely most minden ördögé­vel és démonával lejti diadal táncát. „Dum-dum lövegeket használ az ellenség!“ 1 ’.................... —: ...... és ennek következtében mindenkor az elevenen lüktető életnek, a fejlődésnek irigyelt városa, a Déri Sédét, vagyis a boldogulás kapuja addig K.- nak stratégiai szempontból szilárd, biztosított fek­vése magyarázza a városnak szakadatlan folytonos fejlődését, halmozódó gazdagságát, Feltűnő jelenség, h,ogy kelet felé sokkal na­gyobb az ereje mint Nyugat felé. Azt lehet mon­dani, hogy amennyire nagyobb befolyása van Ró­mának Nyugat, mint Kelet felé, olyan mértékben volt Konstantinápolynak nagyobb hatása Keletre, mint Nyugatra. Érthető tehát az orosz birodalom fokozott vágyakozása Kelet kulcsára. Az orosz bi­rodalmat oly épülethez , hasonlítják fiai, melynek szöglettéglái több helyen kiáltanak. Délről pedig Konstantinápoly birtokba vétele oly erő gyarapo­dást jelentene számára, melynek birtokában rövi­desen más felszint adna egyrészt a Balkánnak, másrészt Előázsiának. Erővel el nem foglalható' Diplomáciai utón pedig aligha, mert evvel Török­ország nyakára tennék a kést. Ez még a jövő tit­ka. Mindenesetre a földrajzi viszonyoknak is leg­megfelelőbb, s Európa hatalmi egyensúlyának is legbiztosabb szabályozója a török főváros. „Ma éjjel mérges gázokkal támadták meg jobb szárnyunkat.“ Megfeledkeznek azokról a lovagias formákról, amelyek valamikor hamisan, állítólag nemes küz­delemnek tüntették fel a háborút. Nem menekül meg a lemészárlástól a hadifogoly, nem sérthetet­len már a parlamentair. A megadás, kegyelmetké- rő jelét véres csapdául használják fel, ellenfelük egyenruháját öltve magukra, orozva támadnak. A tehetetlenül nyöszörgő sebesültek és ápolóik fölé bomló vöröskeresztes lobogót jobb most bevonni, hogy pergőtűznek ne legyen célpontja. De ki tudná elsorolni azt a sok be nem tar­tott tilalmat, sok áthágott szabályt, a sok megcsu­folt törvényt és azt a sok uj bűnt, aminek eltiltá­sára talán még tegnap sem gondoltak. De talán ha ezután a vérzivatar után az em­beriség egén feltűnnék a megértés, szeretet, jóság szavából a béke szivárványa, a boldogan rátekin­tő emberek szivében erős és őszinte békevágy és minden háború izzó gyűlölete sarjadzik ki és a millió és millió szívben talán biztosabb hajlékot nyer a béke, mint a hatalmas márvány és arany­ból épített és ékesített templomban, amelyet Há­gában, most látszik, nem őszinte szívvel emeltek neki. Dr. Morory Andor. A tartós béke feltétele. Ha a világ forgatagában szét tekintünk és a múlt történetével egybe vetve keressük az esemé­nyek azon fontosabb szálait, melyekkel helyes u- takra menve, a diplomácia ezerszeres csürése és csavarásába beláthatunk, akkor lehetetlen Wilson terveinek egy részét ne helyesüljük. Az angol ura­lomnak több eHensége van. A hegemóniáért fo­lyik a harc mint a régi görög világban. — A vas ipar terén a német utóbb túlszárnyalta Amerikát és Angliát. Ez méltán keltett féltékenységet. — A német áru olcsósága és megbízhatósága az angol anyaországban is tért hódított. Az afrikai gyar­matokért 10 évvel ez előtt folyt le egy három éves német angol háború, mely csak bevezetése és előtanul­mánya volt a mai nagyarányú háborúnak. Midőn az angol két háborúval véli gyengitni ellenfelét,, ugyan akkor az orosszal is két háborút vivat meg. Egyikét a japán, a másikat a német magyar által, így tehát a háború bevezetése és tanulmánya, an­gol és német alapossággal tiz évvel ez előtt folyt le. Tehát tiz évenkint visszatérő háborúra készül­het el Európa, ha Wilson tervei szerint nem egye­sülnek a népek közös szövetségbe. — Közös he­gemónia az egyes hegemónia árny oldalait meg­szünteti, nemcsak ezt a háborút fejezi be, de el­odázza a jövő versengéseit. A népeket a statusquo fentartásának nagybecsére fogja utalni, melynek előnye a múlt háború tapasztalatai után kétség ki­vül legelőnyösebb minden szerződő állam félre. így Európa kultúrája az örökös háborútól sza­badul meg. Ebben van Wilson fellépésének és aka­ratának nagy jelentősége. Mit érne a végleges nagy győzelmünk most, ha tiz év múlva újabb nagy mérkőzés lenne. Ez a kérdés egyik lényege. A másik lényege a nagyhatalmi erők megosztása kisebb erőkre, hogy igy a szövetség megbontása ne legyen könnyű. A szövetkező államok közt az orosz bir legnagyobb fehér ember tömeggel. E nagyságát legalább 90— 100 millióra kell redukálni, hogy nagyságának tu­datában ne bontsa meg, a béke szövetségét. — E végből a lengyel és ukraniai királyságot 40—50 mil­lió lakóval el kell szakítani tőle. Romániának vissza kell adni Beszarábiát. A'szibériai tatár khánok or­szágát is felkeli állítani. Japán kivánatait ki keH

Next

/
Thumbnails
Contents