Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-06 / 6. szám
X. évfolyam. Nagybánya, 1917. február 6 *6. szám S AD ALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának HETILAP. Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Br. AJTAI ff AGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes' könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házba» a cinterem felől, hol az előfizetőieket és hirdetéseket felveszik. T Kötelesség. Közeledik a kikelet, a rügyfakasztó tavasz. Elérkezik tehát a munka ideje is. A reánk várakozó munka teljesítése most nagy horderejű lesz, a*mak jól vagy hiányosan történő teljesitésétől most nem egyéni exisz- tenciák vagyoni helyzete tétetik függővé, hanem nemzeteké. Mert valamennyien tudjuk, hogy attól a perctől, amikor az ántánt megállapította azt, hogy minket fegyveres -erővel legyőzni képtelen, azt határozta el, hogy ki fog minket éheztetni. Ezt a tervét ő már rég megvalósítani igyekszik. Ebből a célból rendelte el a legszigorúbb blokádot, vásárolt megdőlünk minden féle fen- tartási és élelmicikket. Terve eddig e tekintetben sem sikerült. Azonban már számtalanszor olvastunk róla a lapokban, hogy ők már nálunknál is rosszabbul állanak. Nálunk is mutatkoznak a helyzetet fel nem ismerők és át nem érzők köréből panaszok, de nálunk ezek a panaszok, nem valaminek a teljes hiánya, hanem annak, csak a drágasága miatt merülnek fel. Ellenségeinknél azonban nem erről van szó, hanem a teljes kifogyásról és a végleges elapadásról. Nálunk nem hullanak éhen el az emberek ; nálunk forradalmi hangulatnak még a halvány árnyéka sem érezhető. De ellenségeinknél, majdnem naponként olvassuk, hogy most ennyi ezer, majd annyi ezer gyermek és felnőtt pusztultak el, mert nem volt mit enniök és mit felvenniük. Sőt a napokban már azt is olvastuk, hogy az éhezőtömeg rövid időn belül a foradalom útjára fog lépni, mert másként nem cselekedheti k. Látva ellenségeinknek e valóságos halálküzdelmét, oda kell hatnunk, hogy a most reánk következő gazdasági esztendőt minél czélirányosabban, minél nagyobb és kedvezőbb eredménnyel tudhassuk felhasználni. Jól lehet, hogy megélhesünk a fontosabb élelmiszerek központosításával biztosítva van, de szemünk előtt lebegjen, hogy ez a biztosítás csak az uj termésig történhetett, mert olyan nagyobb feleslegünk, mely az újnál is tovább tarthatna, nincs. Ezért tehát mindannyíunknak kötelességünk a reánk következő munkaidőt a leglelkiismeretesebben felhasználni. Senki sem kényelmeskedhetik, heverézhetik, ma a hazáról s annak összes fiairól van szó! Kormány férfiaink az előkészületeket megtették, irány és mévradó rendeleteiket kiadták, azokhoz mindnyájunknak alkalmazkodni kötelességünk. A nagy kötelesség alóli kibúvásra ma már igazán nincs is ut. Ma már mindenkinek adatik mód arra, hogy a nagy munkából részét megfelelőleg kivegye. Az országos közélelmezési hivatal legújabb intézkedése folytán már olyan egyének is juthatnak földhasználatához, kiknek eddig egy talpalattnyiok sem volt. Városunk képviselőtestülete is meghozta e tekintetben a maga áldozatát, mert mint már a múlt számunkban is jeleztük — díjtalanul bocsát minden dolgozni akaró egyén használatára tisztességes nagyságú földdarabokat. Noha kormányzó férfiaink és hatóságaink megtették a szükséges intézkedéseket, mindazonáltal okvetlenül szükséges, hogy a rendeletek végrehajtásáról valamint az eredmények forszirozásáról is gondoskodjunk. E tekintetben leglényegesebb és Konstantinápoly helyzete. Aktuális kérdés lévén, sokszor terelődik figyelmünk a törökök fővárosára, mely ütköző pontja lévén a dúló világháborúnak, nagyobb jelentőséggel bir, mint valaha. Legújabban Trepov, a megbukott orosz miniszterelnök röpítette igazi százados orosz gőggel világgá, hogy nekik Konstantinápoly kell. Nem mondott újat. Már Katalin cárnő, a XVIII. század diplomáciai kártya keverője hintette el az orosz nemzeti aspiráció magvát. Egyik unokáját, mint Bizánc császárát szerette volna látni. Még az okos kalapos királyunkat, II. Józsefet is ezen utópia varázskörébe vonta. Ő sem vette észre, hogy az o- rosz hullámverésben eltűnő Törökország helyébe, egy nyers, kolosszális tömeg törekszik. A jelenben elemi erővel törnek ezen közel kétszázéves céljuk megvalósítására. Már megjelen* tek az entente hajói a Dardanellák bejáratánál, de kudarcot vallottak. Más az ut, a Budapesttel egyenlő s hasonló modorú fővároshoz. Amikor a római birodalmat sikeresebb védelem céljából felosztották (Kr. u. 395.) a földrajzi viszonyok helyes ismerete folytán a Balkán félsziget a keleti részekhez került. Voltaképpen akkor jutott szorosabb kapcsolatba Európa és Ázsia. A keleti birodalom főváros pedig hosszas tapogatózás után, helyes érzékkel megválasztva Konstantinápoly lesz. Miként Magyarország fővárosának helyét sem találták meg mindjárt, hanem kis körben mozogva előbb Esztergom, majd Székesfehérvár, részben Visegrád volt a főváros, amig felismerték, hogy Buda a természetes központja az országnak, úgy Konstantinápoly is soká vándorolt, amig igazi helyét megtalálta. Kr. e. 667-ben alapították dór törzsű görögök a Boszporus déli bejáratánál, ahol az Arany- szarv-öböl benyulása által külön kis félsziget keletkezik a Thráciai félszigeten. Halmos területét 3 oldalról tenger környezi, a szárazföld felől pedig fal segítségével könnyen védelmezhető. A Boszporus szorosnak a Fekete tengerből a Földközi tenger felé való áramlása az Aranyszarv bejárata felől tetemesen kisebbedik, úgy, hogy az átkelés könnyen eszközölhető, ami Európa és Elő Ázsia mindinkább növekvő forgalmának Byzaneban való összesürüsödését eredményezte. Ezen előnnyel párosul pompás kikötője, a sokat dicsért Aranyszarv, mely a meredek partu Boszporusban az egyetlen figyelembe vehető, s melynél alkalmasabbat mesz- sze földön keresve sem találni. Tágas egyenletesen mély, partjai rendkívül kedvezők a kikötésre, de elég magasra emelkednek, hogy az északi thrák széltől, az etesiáktól jól megvédjék a kikötő sima víztükrét. Egyik fenékáramlás pedig állandóan friss vízzel látja el és egyúttal kotorja, tisztogatja. Két és fél ezer év óta kerül beléje a nagy város minden szennye, partjainak hordaléka, de eliszapödás- nak, feltöltésnek semmi nyomát sem találni. A településnek egyik oka, a város élelemmel való ellátásában, kereskedelmében mindig jelentékeny tényező a halgazdasága, aminek eleven tudatát a hal Byzanc régi címerében fejezi ki. Ezen tényezők elegendők voltak arra, hogy Bizánc jómódú, virágzó várossá fejlődjék. Világvárossá földrajzi fekvése tette. Amint Európa és Elő Ázsia állandó, szorosabb kapcsolatba került a római világ birodalom keretén belül és mindig u- jabb, távolfekvő országok is bevonattak a forgalomba, Byzanc jelentősége szinte arányosan egjre Uőtt. S a választás helyességét igazolja, hogy Konstantinápoly ma is, 2 ezer esztendő múlva, kétségtelenül elismert világváros, uralkodó pontja a közeli kelet európai és ázsiai részének. Földrajiz helyzetének jelentősége abban rejlik, hogy K.-ban futnak össze nagy kiterjedésű és különböző termékeket termelő vidékeket a legrövidebb és könnyen járható utakon összekötő főútvonalak. A mai dél- Oroszország gazdag vidékeinek kereskedelme, melynek a Fekete tengerbe ömlő hatalmas folyói megannyi természetes útvonalai, szintén K.-féle irányult, mert csak a Boszporusban átérintkezhetett a Földközi tenger kultúra Icörével. A két világrészre terjedő birodalom természetes, rendkívül kedvező fekvésű fővárosának legnagyobb előnye a hadászatilag rendkívül biitosi-
