Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-30 / 5. szám

hogy egy külső tüzeset alkalmával, mely a mozi termébe amúgy sem hallatszik be — az előadás félbe szakításával ki lenne hirdetve a rendőrség által, hogy tűz van ugyan x—i utcában, de senkinek sem szabad elhagyni a helyét mindaddig, mig a tűzvész környékén lakók el nem távoznak s azután is csak azok távozhatnak legelsősorban, kik a kijáratokhoz közelebb vannak stb. stb.

Leglényegesebb indokul inkább talán a városunkban az elharapódzott himlő járvány mutatkozik. De ez sem elfogadható, mert városunkban sokkal több olyan tumultusok vannak, melyek inkább szorulnak megrendszabályozásra, mint a mozi, ahová •csak az értelmesebb és tisztább közönség jár. Ezzel párhuzamosan a vásárokat, az iskolába járásokat, a templomba járásokat, liszt kiosztásokat, dohány kiosztásokat stb. kellene rendezni mert ezek mindannyian o- lyan tumultusokat idéznek elő, melyekben

— különösen a nagy és heti vásárokban

— minden féle vidéki és városi,' tisztátalanabbnál a legtisztátalanabb elemek kerül„ nek egymásmellé, nem úgy mint a moziban.

Városunkban a himlő esetek nem is fordulnak elő olyan ijjesztő mérvben, hogy ezért a közönség gyülekező helyei közül a torlódás maximálását egyenesen a mozin kezdjük, ahová a beteg ember el sem megy, sőt a beteg, vagy ennek környezete izolálva is van. Ezért a mozi megrendszabályo- zása emez indokból sem vált szükségessé.

Noha a maximálás ellen a rátermett és agilis vezetőség azzal kíván védekezni, hogy vasárnapokon három előadást szándékozik tartani, mégis kívánatos, hogy a maximálás ennek dacára is enyhittessék vagy hatályon kívül is helyeztessék, mert

9

Az üteg munkája éppen a legforróbb évszakra esik, éjjel a nedves hőség néha 45° ra is hágott és a kolera, kiütéses tífusz és visszatérő láz veszedelme is állandóan fenyegetett. Az üteg egészségi állapota azonban az egész idő alatt jó volt, véres veszteségünk sem volt, csak egy tiszt és egy közlegény fulladtak a tengerbe egy különösen nehéz szállítás alkalmával. Az üteg legénysége közt képviselve van Ausztria-Á/lagyarország valamennyi nemzete, törökök is voltak köztük. Az angol repülők, akik többször prbálták nyugtalanítani az ü- teget, angol ujságcsomókat és cédulákat dobáltak le ránk, amiken az állt, hogy nemsokára Szmir- nába remélnek egy pohár sört inni. Alaposan csalódtak.

Krajnai lövészek pergőtűzben.

Lenn az Isonzónál a pergőtűz húsz hónap óta úgyszólván mindennapos élménye lett a katonáknak. A IV. VI. önkéntes lövészzászlóalj katonái is kiállották a pergőtűz tűzkeresztségét. „A b.-i derék lövészeknek a tűzkeresztségnél tanúsított hősies magaviseleíükért legteljesebb elismerésemet fejezem ki“ — táviratozta Boroevics vezér- ezredes, hadseregparancsnok. Az epizódok, amelyeket alább közlünk, ezekből a harcokból valók, amelyekben a derék lövészek megkapták a tüzkeNagybányai Hírlap

______________________________1917. január 30.

nem csak, hogy egy újabb kiadás merül fel a mozi terhére, de magok a mozi. hivatalnokai és alkalmazottai is joggal megkívánhatnák, hogy, ha a vasárnapot az egész világ ünnepeli, ők is egy negyedrésznyi vasárnap délutánon pihenhessenek, mert köztudomású, hogy az alkalmazottaknak a mozinál levő foglalkozásuk olyan órán vagy rendes foglalkozásukon kívül álló foglalkozás, amelyre a háború miatt mindnyájan nagyon reá vagyunk nem csak utalva, de szorítva is.

Egybe vetve a fent elmondottakat, kétségtelenül megállapítjuk, hogy a mozi közönségének maximálása veszedelmesen belé ütközik a város egyenes és vitális érdekébe, mert ha a maximálás rendületlenül fentartatik, akkor annak jövedelme megcsappan, igy kevesebb lesz az a haszon is, amelyből a horribilis béren kívül mint osztalék jutna a városnak mint főrészvényesnek.

Orosz-lengyelország közgazdasága.

A tizenhetedik század elejéig az oly hatalmas és magas kultúrájú Lengyel királyság felosztását az 1815-ben megtartott bécsi kongresszus rendezte véglegesen. Lengyelország legnagyobb része a varsói hercegség néven az orosz birodalomhoz csa- toltatott, mig Németország kapta a varsói hercegség kis részét (poseni hercegség) Thorn és Dan- ziggal együtt. Ausztria igénye a tarnopoli és a za- moscei kerületekre újból elismertetett; ehez járult még a podgorcei kerület a wielickai sóbányákkal azonban Krakó kivételével, mely 1846-ig mint független szabad terület állt fenn. Ezzel véglegesen befejezést nyert egy nagy birodalom felosztása.

Oroszország a háború kezdetéig a régi Lengyelországnak körülbelül 8%-át tartotta kézben. E területen az 1911. évi népszámlálás adatai szerint több mint I2V2 mitlió népesség 'akott, melyből 1

négyzetkilométerre 82 lélek jut. A 116 város lé- lekszáma 2,907.000, tehát az összes népesség 23 %-a, mig a vidéki népesség 77°/0-ot tesz. Bár 0- rosz-Lengyelország tulajdonképpen nem volt egyéb a háború kezdetén orosz provinciánál, mégis kimondottan különálló gazdasági területet alkotott.

Lengyelországot a Wisztula vonala egy é- szakkeleti és egy délnyuguti részére osztja ; mig az előbbi tisztán mezőgazdasági terület, addig a délnyugati részen az ipar és kereskedelem nyomul előttérbe a nagyobb városi központokban. Az északkeleti rész nagyobbrészt erdős vidék; a legtermékenyebb terület pedig Lublin, Siedlicz és Radom vidéke.

A mezőgazdasági művelés alatt álló föld megoszlik a nagybirtokos arisztokrácia, a középbirtokos nemesség és a kisbirtokos parasztság között. A kisbirtok és a paraszlság több mint felét teszik a művelés alatt álló összes területnek. Az 1893- iki felkelés és a keresztülvitt agrárreform óta a nagybirtok folytonosan tért veszt főleg a kisbirtok javára; csupán a porosz határ közelében Plock körül és még a Lublin és Varsó közötti részeken tartja magát igen erősen a nagybirtok, ahol az ösz- szes területnek jóval több mint fele felett rendelkezik.

Már a háború tartama alatt is, de még inkább a rákövetkező időszakban a közgazdaság e- gyik legnehezebb kérdése lesz a termeléshez szükséges nyersanyagok kellő mértékben való biztosítása. Bár a jelen körülmények között fenálló rendszabályok elsősorban a hadsereg és a hadiipar részére szükséges nyersanyagok előteremtésére irányulnak, másrészt azonban mindent el kell követni, hogy a hátramaradottak szükségleteinek kielégítésére irányuló gazdasági tevékenység lehetőleg szintén minél kevesebb nehézségbe ütközzék. A nyersanyagokkal való ellátás és élelmezés szempontjából igen fontos szerep kell, hogy jusson az osztrák-magyar hadsereg által megszállott tartomá- nyok különösen mezőgazdasági feleslegeinek.

Orosz-Lengyelország legtermékenyebb vidéke,, mint már említettük, az osztfák-magyar kormányzat alá helyeztetett, hasonlóképpen hozzájutottunk a hírneves Dubrowa szénbányákhoz, melyek a sziresztséget és szép példái a bátorságnak, amellyel hazájuk védelmezésének önként vállalt feladatát teljesitik.

Háromórás pergőlüz a julius 23-ra virradó éjjelen. A stájerországi IV. sz. lövészzászlóalj egy kis csoportjának Tunk szakaszvezető parancsnoksága alatt tartania kellett egy árokdarabot, amely tökéletesen össze volt már lőve és be volt temetve; több lövész megsebesült. Az árokszakasz tarthatatlanná vált és, hogy a megszálló legénység maradékát meg lehessen menteni, ki akarták (inteni. A kis csapat azonban parancsnoka buzdítására helyén maradt. A lőszer kifogyott. A derék lövészek kézigránátokkal harcoltak tovább. Az árokrészt még öt egész óra hosszat tartották.

Augusztus 10-én egy nehéz gránát belecsap az első sor fedezékébe és betemeti a bennelévö- ket. Egy tartalékban fekvő század lövészei észreveszik, a leghevesebb tűzben előresietnek és valamennyi sebesültet saját életük veszélyeztetésével kiássák.

Hasonló körülmények között, ugyanannak a zászlóaljnak egy Secianz nevű lövészőrvezetője egy percig sem szűnő életveszedelemben, maga is sebesülten megment egy gránátbetemette kavernából egy századost és 15 főnyi legénységet.

Szeptember 14-én a krajnai VI. sz. lövészzászlóalj egy százada leghevesebb aknavető- és a legnagyobb kaliberű pergőtűzben állott. Kilencven

robbanást kifogástalan megfigyeléssel megállapítottak : a tisztek, szakaszparancsnokok nagy része, számos altiszt elesett, a többiek nagyrészt megsebesüllek. Egyetlen sebesült sem ment vissza. Ne- dizavec, egészségügyi katona, noha maga is megsebesült, a leghevesebb tűzben kikötözi bajtársait, vigasztalja őket. Jesche szakaszvezető, akit egy akna betemetett, egy másik azonban, szerencsés véletlen, ismét kiásott, még alig tért magához, de már segített Nedizavecnek a kötözésben. A kötőszer kifogy, Nedizavec kinyitja hátizsákját és tiszta fejérnemüjéből csinál kötést.

Szeptember 15-én válságos momentum állt : a legerősebb tüzérségi előkészítés után rohamtámadást indítottak az olaszok. A két zászlóalj alpesi vadászaival találták magukat szemben, a lövészek halálmegvetéssel kitörnek az összelőtt árkokból és kézigránátokkal visszautasítják a támadást.

A szeptember 12-re virradó éjjel Perdan szakaszparancsnok egy felderítő különítménnyel elő- rehalol az ellenséges vonalba és foglyokat hoz magával. Két nappal utóbb, amikor dühös pergőtűz közben föl-lesétált az árokban, hogy fiatal lövészeit kitartásra és éles megfigyelésre buzdítsa, a vitéz zászlós hősi halált hal. Kovacsics tiszthelyettes, e kiválóan bátor katona, ugyanígy halt meg katonái körében.

Tartsuk tiszteletben e hősök emlékét.