Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-30 / 5. szám
léziai kőszéntelepek folytatása. A föld gazdag kincsei mellett nagy hasznunkra van a lengyelországi igen fejlett mezőgazdasági ipar, egész sereg nagy keményítőgyár, szesz- és sörgyár áll ismét teljes üzemben. Mindenekelőtt azonban a cukorgyártás jön számításba, mely Orosz-Lengyelország egyik legfontosabb ipara volt a háború előtt. A lengyel vezetés alatt álló gyárak már 1912-ben is nemcsak az egész belföldi szükségletet fedezték, hanem e- zenkivtil termésüknek körülbelül 60 százalékát az az orosz fogyasztóknak adhatták át. A cukorgyártáshoz kapcsolódik az annyira fontos melasznak mint erőtakarmánynak előállítása. Az okkupáit terület legtöbb nagyobb mezőgazdasági ipartelepe már hosszabb ideje ismét üzemben van, mig a német kormányzat alatt álló vidék szövőgyárai még mai nap sem tudták üzemüket megindítani, nem annyira a szén és nyersanyag hiánya, mint inkább a szükséges piac elvesztése,miatt. Különösen Lodz — a lengyel Manchester — szenvedett sokat a háborútól. Az okkupáit tartománynak a monarchiával lebonyolódó áruforgalma főleg a vasúti vonalakat veszi igénybe. Egész sereg uj vasút felett rendelkezünk, amelyeket az oroszok stratégiai szempontokból építettek s amelyeket katonaságunk aztán rövid idő alatt nagyrészt rendes vonalakká épített át. Az egyik fővonal Szcakowa határállomástól Varsónak vezet, mig a másik erre merőlegesen 1- vangorodig vezet; innét elágazás van a Viszlulán át kelet felé Lublin, Cholm és Kowel állomásokig. Nagyfontosságu a Varsótól délre Sandomierzig vezető vonal, mig Keletgalicia felől a rozwadów— lublini vonal indul ki, amelynek csatlakozása van délen a galíciai, északon a német vasutakhoz. E- zenkivül több kisebb jelentőségű vonal van készen vagy épülőfélben. A hitelforgalmat több osztrák és magyar nagybank lublini fiókja bonyolítja le; ezenkívül fontos szerep jut a takarékpénztáraknak is, amelyek az egész okkupáit területen újonnan szervezve vannak. A monarchia s a megszállott oroszlengyeior- szági tartományok között egyre élénkebb áruforgalom bonyolódik le. Ezzel szemben saját árukereskedelmünk, különösen ami az iparcikkeket illeti, nem foglal el az ottani lakosság ellátásában olyan szerepet; mint amilyenre alkalom kínálkozik. A monarchia békében főleg különlegességeket szállított Oroszországnak, amelyek legnagyobbrészt éppen a megszállott területen találtak piacra. Minden jel arra mutat, hogy az árukereskedelem ismét nagyrészt megindítható volna. Ami főként a magyarországi ipart érinti; különösen nagy kereslet mutatkozik a mezőgazdasági ás az idevágó ipari gépek, villamos berendezések, különösen izzólámpák iránt ; jó áron kelnek el a fém- és vasáruk s a legkülönfélébb vas és acélszerszámok. Bár egész Orosz-Lengyelország ipari központjául Varsót és Lodzot említik, az ipari termelésben nem csekély jelentőségre emelkedett az osztrák magyar kormányzat alatt álló petrikaui körűiét. A dobrowai kerület különösen szénbányáiról, kohóiról nevezetes, de itt találjuk a legnagyobb gőzmalmokat és gőzfürésztelepeket is. Ez a rövid vázlata az okkupáit oroszlengyelországi terület jelen gazdasági viszonyainak. 1917. január 30. ______________ Ha diárvák az ipari pályákon. Alig van a háború által fölvetett korszakos problémák sorában olyan fontos, amilyen a hadiárvák ellátása és alig van ennek a nehéz kérdésnek megoldását kereső javaslatok között, amely olyan gyorsan és mélyen lopta be magát az emberek agyába és szivébe, "mint az Ullman Adolf által ajánlott rendszer, an ilynek lényegét több ízben ismertettük. Ennek okát könnyű megtalálni. Ha a megoldás humánus alapon és gyakorlati közgazdasági eredményt jelent, akkor a lehető legkedvezőbb. Ha a karitativ elem mellé még a józan szociális és gazdasági politika is odaszegődik, akkor célszerűbb rendszert még kitalálni sem lehet. Annál kevésbbé alkalmazni, mert hiszen a hadiárváknak nagyobb üzemek oldalán produktiv munkára való nevelése társadalmi tényezők bevonása mellett olyan munkaerőknek igénybevételét is lehetővé teszi, amelyek tisztán állami, vagy hatósági árvanevelés mellett parlagon hevernének. Ha már most elméletben adva van a megoldás formája, célszerűnek látszik annak a keresése is, hogy az életben hogyan fog# gondolat , megvalósulása átalakulni. Helyesnek látszik a követendő ut kijelölése, a rész feladatok megállapítása, a szerepek kiosztása és a vizsgálódás abban a tekintetben, hogy a háború befejezését követő 15—20 év múlva mi lesz, mi legyen folytatása a ránk váró munkának ? Természetes, hogy amennyiben ez módunkban áll, értékesíteni kell a rendelkezésünkre álló adatokat és azokat a tanulságokat, amelyek eddig Magyarországon az árvaellátás és az uj ipari generációk nevelése terén ehhez a kutatáshoz kínálkoznak. Mert a kívánt sikert csak olyan rendszertől várhatjuk, amely számba veszi az Uilman-fé'e programúiban foglilt és kombinált kétféle teendőnek, nevezetesen az árvanevelésnek és az iparosképzésnek feltételeit. A programm ez : vállaljanak a nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemek nagyobb számú árvákat nevelésre, és képezzék ki azokat a gyakorlati életpályákra. Már most kérdés, nem volna-e célszerű egy minimális korhatárt szabni és kimondani, hogy az elemi iskola elvégzéséig az árvákat árvaházi, vagy családi nevelésbe kell beutalni ? Vagy kivánatos-e hogy ez, vagy az az üzem a bizonyos egyenlő kom árvák egy-egy csoportját befogadó árvatelep létesítésére rendezkedjék be ? Hiszen könnyen érthető, hogy a nagyobb uradalmak mellett könnyen lehet 20—30 iskola- köteles korába lépő árva eltartására és nevelésére berendezkedni, habár az iskoláztatás itt sem lehet olyan jó, mint a nagyobb városokban. De már ipartelepek oldalán nehezebb a serdületlen korban levő árvákról való gondoskodás. Ezért helyesebbnek látszik a szerepeknek az árvák kora szerint való osztályozása, és annak kimondása, hogy a 6 éven alul levő, a 6—10 és 10—14 éves korban levő árvák részére más és más jellegű gondoskodás eszközei és módjai más és más állami és társadalmi közrepiüködés vétessék igénybe. Az első teendő az ellátásra szoruló árvaanyagnak megállapítása, a másodika közremunká- lásra hajlandó társadalmi készségnek (úgy az a- nyagiakban, mint az aktiv munkavállalásban) kataszterbe foglalása, végül a harmadik, a szerepek kijelölése és az intézmények megtervezése. E mellett mindvégig szem előtt tartandó az akciónak az a szerencsés és gondviselésszerü kettős vonása, hogy nemes emberi cselekedetről van szó, amelynek véghezvitele az ország gazdasági regenerálásnak ügyét kívánja szolgálni. Mert mind a kettőnek vannak követelményei és feltételei, amelyeket okvetlenül figyelembe kell venni. Az élethivatás megalapozása például más szempontok szerint igazodik a mezőgazdasági kiképzésnél, mint az iparinál. E miatt más iskolaforma lesz itt kívánatos, mint ottan. Az'egyiknél olyan anyagi vagy erkölcsi erőforrásokat lehet igénybeNagybányai Hírlap 3. venni, amelyek amott nem válnának be. A helyes szervezés a titka a sikernek a nagy- fontosságú kérdésben is. Dr. Dóczi Sámuel. HÍREK. Személyi hírek. Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, lapunk felelősszerkesztője, népfelkelő főhadnagy, két heti szabadságának letelte után, a múlt héten állomás helyére bevonult. Dr. Wagner József bányakerületi főorvos, ezredorvos pár heti szabadságra hazaérkezett. Kitüntetés. A német császár őfelsége Hűké Kálmán főhadnagynak a II. osztályú vaskeresztet adományozta. A kitüntetett igazán vitéz főhadnagynak — aki Veres József főbányatanácsosnak veje, ez már a negyedik kitüntetése meri már két ízben részesült legmagasabb elimerésben és a III. osztályú katonai érdemkeresztnek is tulajdonosa. Mélységes részvéttel közöljük a lesújtó hirt, melyszerint özv. S z e ő k e Jánosné szül. Endrey Mária, Szeőke Béla helybeli róm. kath plébánosnak édes anyja, rövid egy heti betegeskedés után tegnap délelőtt 11 órakor elhunyt. A nyolcvan év körül járt urinő holtestét családja a beszentelés után, ma estve 6 órakor a családi sírboltba leendő elhelyezés végett Budapestre szállítja. A család gyászjelentését, mivel mos* áll nyomás alatt, csak a jövő számunkban hozhatjuk. Gyászhir. Kóródi Katona János volt adóhivatali pénztáros özvegyének Czárich Irmának a haláláról kaptuk az értesítést. Az elhunyt két gyermekével korán özvegységre jutott, minden idejét gyermekeinek gondozásában, nevelésében merítette ki. Ezekért, ezekkel s legközelebbi rokonainak (körében élt tavaly elhalt testvérével Czárich Ida tanítónővel. Gyöngélkedett már a múlt évben is. Testvére halála, fiának katonáskodása a háború miatt nagyon fokozták a betegségét. Gyógykezelésen Budapesten volt sóit is halt meg. A család gyászlapja igy hangzik : „És látni fogják az Ő orcáját és az Ő neve lesz az ő homlokaikon“ (Jelenések könyve XIII.) Kóródi Katona János tb. szolgabiró és húga Mici az egész rokonság nevében is az örök élet Istenének akaratán való megnyugvással jelentjük, hogy szeretett édesanyánk özv. Kóródi Katona Jánosné szül. Czárich Irma e hó 23-án este 9 órakor, életének 55-ik évében, az Ur Testének vétele után visszatért Őhozzá. Drága halottunkat január 25-én délután 3 órakor az uj Szent-János-kórház kápolnájában katholikus anya- szentegyházunk parancsa szerint beszenteltetjük s Nagybányára szállítva január 27-én délelőtt 10 ó- rakor az ottani plébániatemplomból az engesztelő szent mise után a föltámadás hitében fogjuk nyugalomra helyezni. Budapest, 1917. január hó 24-én. Értesítés. Tudomására hozzuk közönségünknek, hogy városunk képviselő testületé, a most szombaton tartott gyűlésben elhatározta, hogy a városnak ama külsőségéből, mely a lénárdfalui országút és a zazar folyó között fekszik, ingyenes területeket bocsát a jelenkezőknek 600—1000 0- öles parcellákban, melyen mindenki úgy a saját mint a közfogyasztás részére termelhet, mindenféle fajta élelmi cikkeket. A területek 3 éven át tarthatók használatban. Kedvezményes vetőmag az Országos közélelmezési hivatalból kapható. Jelentkezések Dr Vass Gyula ügyvéd, közellátási bizottság tagnál történhetnek, még pedig február 3-tól február 15-ig. A szükséges útbaigazítást és bővebb felvilágosítást az érdekeltek ugyanott kapják meg. A cukorjegyek házhoz való kihordása most Özv. Szeőke Jánosné.
