Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-30 / 5. szám
X. évfolyam. Nagybányá. 1917. január 30, 6: szám. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület NagybányavMéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Viegjeienik minden kedden 8 — u oidai terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAP MÄ&Y G&S2CSR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősén: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. A mi mozinkról. A mozi közönsége számának maximálását — mivel ez több oldalú fontos kérdést is érinteni látszik — beható mérlegelés tárgyává tettük. De igazán mondjuk, hogy bármennyire is keressük és kutatjuk, nem tudjuk felismerni azokat az indokokat, melyek a maximálást követelték. Ellenben a maximálás megszüntetését vagy ennek legalább is az enyhítését, számos körülmény követeli. Köztudomású tény, hogy a mozi tulajdonosa vagyis az István Szállót bérlő részvénytársaság, Nagybánya városnak jövedelmét nagyban fokozza az által, hogy a sok száz ezerbe került épületet bérletében tartja. Eme jogi állapotánál fogva tehát nem csak a város közönségének pártfogása illeti meg, de megilleti a városnak mint erkölcsi testületnek is a pártfogása és támogatása. Napjainkban e támogatásnak inkább intezivebbé kellene tehát válni nem pedig redukálttá, mivel azt is nagyon jól tudjuk, hogy a társaságnak jövedelmező alanyát ma, csak is a mozi képezi. Az épületben levő néhány üzlethelyiségnek több része zárva, a nevezett társaság szállodai és kávé házi üzletköre a háború miatt gyengén prosperál, mert városunk kivül esik minden nagyobb forgalmon. Egyedül tehát a mozi az, amely a reá várakozó feladatot a háború dacára is fényesen megoldotta. Ám de, ha a maximálással huzamosabb időn át sulytva lesz és minélhama- rabb segítségére nem leszünk legalább is a fokozottabb enyhítéssel, súlyos komplikációk is merülhetnek fel, amelyek nagyobb anyagi károsodást is idézhetnek elő. A mozinak s általában a társaságnak támogatása mindenkinek kötelessége, mert a város anyagi helyzete ezt követeli. Nagyon jól tudjuk, hogy városunk mily súlyos anyagi helyzetben leledzik, amely miatt a községi pótadót állandóan emelni, a tűzifa árát minden negyed esztendőben srófolni vagyunk kénytelenek. Hogy pedig a fizetéseket a város milyen módon képes teljesíteni, azt már itt a nyilvánosság előtt nem is kivánom feltálalni, úgy is tudják azok, kiknek ezt tudniok kell. A maximálásra a tűzvésztől való félelem nem jogos, mert alaposabb megvizsgálás után megállapítottuk, hogy a nézőtér 6 drb. tágas kijárattal rendelkezik, minden oldalon tűzcsapok állanak azonnali rendelkezésre, a tűzoltóság minden előadáson képviselve van. De ezeken felül maga a szinház építési módja anyira tökéletes, hogy az majdnem teljesen tüzmentesnek mondható. Villamos drótokat maga a fal is szigeteli, igy rövid zárlat sem keletkezhetik a nézőtéren. Legfellebb egy külső tűznek a hirére keletkezhetne kavarodás, amikor mindenki egyszerre akarna kirohani, de nem azért mert saját életét találná veszélyeztetve lenni, hanem kíváncsiságból vagy esetleg az otthonáért való aggodalomból Ez utóbb említett esetben a kavarodást és a tolongást a maximálással sem lehet meggátolni, mert ebben az esetben még- akkor is megtapossák egy néhány embernek a tyukszemecskéjét, ha a házban a legkisebb számú közönség is találna lenni, mert a közönségnek rátermett vezető hián rendesen és mindenütt az a tulajdonsága, hogy röpülni akarna egyszere. Ez ellen a- zonban egyszerűen lehet úgy védekezni, A szmirnai üteg. Az a 15 centiméteres osztrák-magyar taracküteg, amely annak idején oly hathatósan segített elűzni az angolokat a Dardaneláktól, később hónapokig Szmirnánál működött. Az üteg paracsnoka, ugyanaz a százados, aki már Gallipolinál is vezette .az üteget, a következőképpen meséli el ütege szmirnai tevékenységének történetét. Múlt év februárjában kapta meg az üteg tropikus felszerelését. A forró égaljhoz kellett alkalmazni a legénység fölszerelését és bizonyos speciális változásokat kellett eszközölni a tarackon is, melyeket ökrök vontak. Április elsején hajón Pandermába szállították az üteget, innen az anatóliai vasúton, Szmirnába. Az angolok Szmirna külső kikötőjében, Köszten szigetén vetették meg a lábukat, repülőállomást és hadikikötőt rendeztek be. Innen aztán szakadatlanul nyugtalanittották a várost. Április 16-án Koncia félsziget legmesszebbre kiszögellő szakaszában foglalta el állását az üteg és lőni kezdte Köszten szigetét és a toloszi kikötőt. Az angolok hadikötőjét és repülőtelepét ebből az állásból nem lehetett tűz alá fogni s azért újabb előremenés vált szükségessé. Az uj állás csak Mereiván-félszigeten lehetett volna, amely szárazföldön nem volt elérhető. Ezért el kellett szánnunk magunkat arra, hogy hajón szállítjuk az üteget. A május 5-re viradó éjjel a üteg egyik szakaszát vitorlásokra raktuk, amelyeket kis helyigőzösök AAerdiván-Iszkelébe vontattak. Ezt a manővert, noha viharos tengeren, az angol ágyuk torka előtt és egészen elégtelen hajóanyaggal hajtottuk végre, tökéletesen sikerült. Nagyon nehéz munka volt felvontatni és állásba vinni a tarackokat a félsziget vad szikláira, de néhány óra múlva készen voltunk vele. Május 6-án napfölkeltével meglepő módon megnyitottuk a tüzelést a kikötőben fekvő angol hadihajókra, amelyek közt a legnagyobb zavar tört ki, úgy, hogy rögtön felvették a horgonyt és elmenekültek. Az angolok az egész Merdíván-félszigetet rögtön a leghevesebb ágyutüz alá fogták, de a szakasznak nem esett semmi baja. Innen kezdve az angolok egésznap nyílt tengeren tartózkodtak. Május 13-án este az M 30as számú, két 12 cm.-es és két 15 cm.-es ágyúval fölszerelt angol monitor hetven főnyi legénységével megkísérelte behatolni a köszteni kikötőbe, de rögtön lőni kezdtük és egy gránátunk derékon találta. Telitalálat volt, mely fedélzetén át a gépházat érte, ahol a kazán rögtön felrobbant ; a hajó égve indult kikötője felé s még számos lőszerrobbanást észleltünk lajta; 14-én estére már egészen kiégett. Az ár sok benzines hordót sodoit felénk, amiből azt következtettük, hogy a hajónak készleteket kellett volna vinnie Kösztenbe. Ugyanaznap és 16-án pedig a Koncia-félszigeten maradt szakaszunk gránáttüzeléssel megrongált két torpedózuzót, a- mely a szmirnai kikötőbe való bejutást akarta kikényszeríteni. A következő napokban ütegünknek Konciáról és Merdivánról leadott tüzelése arra kény- szeritette az ellenséget, hogy Köszten szigetét teljesen kiürítse. Junius elején az első szakaszt is előrevontuk Merdivánra; ott is maradt a szmirnai kikötő bejáratának védelmére, inig Konstantinápolyba nem vezényeltek benünket. Az angol hajók a szmirnai kikötő külső bejáratánál fekvő állásainkat csak a legnagyobb távolságokra lőtték. Német tisztek jelentése szerint a szmirnai kikötő megtisztítása az ellenségtől a 15 cm-es osztrák-magyar taracküteg érdeme. A többi hivatalos jelentésből is ugyanerre következhetünk. A inig az északnyugati parton az angol monitort el nem pusztítottuk, az angol flottilla akadálytalanul közlekedett. Akkor azonban visszavonult Mytilen felé és az angol csapatoknak, valamint repülőknek is követniök kellett példáját. Az üteg tevékenysége majdnem mindig nagy nehézségek közt folyt; e nehézségeket a szokatlan terep és a szállítás szokatlan körülményei okozták. Mivel a part szakasza teljesen karsztos jellegű, az üteget csak igen kockázatos tengeri szállításokkal lehetett előretolni és ugyanezért az élelmezés és egyéb utánpótlás is állandóan nagy probléma volt
