Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-24 / 30. szám
X. évfolyam. Nagybánya, 1917. Julius 24. i 30. szám. TÁKSADALMI, S1É P I S 0 D A L M S ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Br. AJTAi HAüV GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősé*: Hunyady Jáaos-u. 14. sz., hová a lapközlemények kiiidendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házbait a cinterem felől, hol az előfizetéseket éa hirdetéseket fel veszik. Nagy a nyomorúság mert megélhetésünk napról-napra már ezerféle akadályba ütközik. Ennek egyik fő oka természetesen az, hogy minden termelő, i- paros és kereskedő okvetlenül megakar gazdagodni, a másik fő oka pedig az, hogy a termés kevesebb a rendesnél. A kivezető ut megtalálása azonban igen problematikus és ezért mi azon a véleményen is vagyunk, hogy a mai állapotnak javítása és elviselhetővé tétele, kizárólag csak a kormánynak áll módjában. Sokan abban a hitben vannak, hogy — ha városunk elöljárósága erélyesen közbe lépne egy maximáló rendelettel, a dolog rendbe jönne. Ám de az eddigi felmerült esetek és a több rendben megtörtént intézkedések az ellenkezőt bizonyították, vagyis azt, hogy valahányszor egy ilyen közbelépés, mint pl. a csirkéknek a piacon való hatósági megmérése és az árak maximálása megtörtént, az áruk rövid idő múlva elmaradtak a piacról, vagyis, amint a termelő látta azt, hogy az elérni szándékolt magas árat Nagybánya piacán a hatósági közlépés miatt elérni nem tudja, produktumát olyan helyre szállította el értékesítés végett, hol azt kénye-kedve szerint értékesíthette. Ez a körülmény nagyon természetesen azt hozta magával, hogy — mivel az élelmi cikkeket nem hozták be, de azoknak kik életük fenntartásához szükséges mindennapiakat mindég a piacról szerezték be, — el kellett, hogy menjenek a falvakba be vásárolni mert ellenkező esetben az éhen halásnak lettek volna kitéve. (így van ez napjainkban is.) Ez a körülmény tehát az, amely miatt a hatósági maximálás kellő eredményre nem vezethet, de talán még káros is. Ha tehát az eddig elmondottakat figyelembe vesszük, feltétlenül arra a meggyőződésre jutunk, hogy a mai nyomorúságos helyzeten kizárólag maga a kormány javíthatna még pedig úgy, miszerint megtiltaná azt, hogy a termelő az áruját egyik megyéből a másikba, vagy egyik járásból a másikba szállíthassa akár eladás, akár pedig ajándékozás címén és kizárólag csak a fontos és speciális esetekben adna szállításra engedélyt. A kormánynak egy ilyen irányú intézkedésére azonban legalább is a közel jövőben nem számíthatunk. Ám de, mivel a helyzet már napról-napról kezd váltságossá válni, de meg néhány hét múlva a betakarítás ideje is elérkezik, ezért már most kell a városi elöljáróságnak e tekintetben magát a cselekvés terére elhatározni. Nevezetesen el kell határozni, hogy alakit egy bevásárló szervet, amelynek az lesz a hivatása, hogy a lakosság részére szükséges bab, lencse, borsó, köles, burgonya stb. fontos élelmi cikkeket azon a vidékeken, hol azok nagyobb mennyiségben termeltetnek, bevásárolja és haza szállítja. Ez a cselekedet meg hozza a maga üdvös hatását, mert hozzá jut a lakosság mindenhez és nem lesz a város reá utalva arra, hogy nyomorúságos 7—8 méter mázsa babot — különféle és több rendbeli percentekkel jól megterhelve legyen kénytelen átvenni a legkellemetlenebb dulakoA hűséges szemű János. Sátory főhadnagy a kát hónapi szabadságát természetesen arra használta fel, hogy az első vonattal hazajött a harctérről és sietett az anyakönyvvezetőhöz édes kis menyasszonyával. Már egy hete élvezték a nász édes mézét, midőn a vaskoronarendes hős igy szólt ifjú feleségéhez. Margitkám, Sárkány ezredes gyengédtelen célzásokat tett, hogy szeretne már egyszer nálunk vacsoráim. Én is igy tartom illőnek, hogy tiszttársaimat meghívjam egy vacsorára. Úgy látszik már meguntad a társaságomat, válaszolt hidegen Margit asszony, akit már előre bántott a gondolat, hogy férje egy pár hét múlva újra el fogja hagyni. A főhadnagy akart valamit felelni, de látta az imádott szemekbe gyülekező könnyeket és igy inkább az ajakéba harapott. A fiatal asszony megbánta, hogy eljárt a szája és biinbánólag hozzátette : Kérlek, mához egy hétre megtarthatjuk a vacsorát, de küldj fel arra az időre egy katonát, hogy segítsen. Legjobban szeretném, ha azt a Jánost küldenéd, aki múltkor a nyergedet hozta haza. Igen a csizmáim helyett. Az egy állat fiacskám. De olyan szép hűséges szemei vannak. — Azt megengedem — replikázott a férj — de édesem az a legbutább katonám az egész ezredben. Inkább küldök neked egy másikat. Látom már, hogy nem akarsz semmiben sem a kedvemben járni — kezdett pityeregni az asz- szonyka. Természetesen másnap a hűséges szemű János jelentkezett a fiatal nagyságos asszonynál, hogy segítségére legyen az estély rendezésénél, János tényleg mindent rosszul csináit, de a fiatal asszony restelte bevallani urának, hogy neki volt igaza, inkább tűrte a hűséges szemű János marhaságait. A fiatal asszony kezdett már féltékeny lenni Jánosra, midőn az asszony kijelentette, hogy nem tartja helyesnek, hogy a főhadnagy tegezze a Jánost. Sátory nyelt egyet és elkezdte beavatni Jánost a felszolgálás rejtelmeibe. Hallgasson ide fiam, mondta jóakaraíulag, amikor a vendég mellé áll, a bal oldalra álljon, a tálat tehát jobbkezével nyújtsa és a balkezét a derekára teszi. Igenis alássan — mondta János. Az asszonyka kiment. Sátory felhasználta közbe felesége íávoliétét és magyarázólag hozzátette. Te, mondta neki mély meggyőződéssel — ha valamit rosszul fogsz csinálni, hát kitépem mind a két füledet. Megértettél ? Főhadnagy urnák alássan jelentem, megértettem. Közben múltak a napok és elérkezett a vacsora napja. Margitka egész nap sütött, főzött, nem hagyta, hogy a cseléd segítsen, természetesen estére óriási fejfájást kapott úgy, hogy mikor Vörös őrnagy, az első vendég megérkezett, halálosan kimerülve rogyott le a díványra. Szerencse az ezredes ur ő méltósága és mél- tóságos felesége félórai késéssel érkeztek az estélyre, úgy, hogy addig a fiatal asszony valameny- nyire összeszedte magát. Szegény Sátoryról a verejték csurgóit. Néki elég gondja volt Jánossal, akitől irtózatosan félt. János erős lámpalázzal küzdött, mikor észrevette, hogy a vacsorán Tihanyi főhadnagy is részt fog venni. Tihanyihoz kellemetlen emlékei fűződtek, egyszer kapott tőle egy pofont, mert a főhadnagy ur fejébe vette, hogy Jánosnak meg kell tudni különböztetni a reksumot a linksumtól. Elmerengéséből Sátory zavarta fel, aki meghagyta, hogy hordja fel az első fogást. János bejövetelekor Tihanyi főhadnagy egy visszafojtod nevetést hallatott. Jánosban felébredt a csak azért is. Most ő majd megfogja mutatni, hogy ő nem olyan buta, hanem megérti amit neki mondanak. Jobb kezébe vette a tálat, oda állott az ezredesnő ő méltósága bal oldalára és a bal kezét pedig rátette — az ezredesné ő méltósága derekára. S miközben egy pillanatig igy átölelve tartotta az idős hölgyet, diadalmasan nézett Tihanyi főhadnagyra, miközben Sátory főhadnagy és ifjú felesége székük alatt a poklot érezték megnyílni.
