Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-24 / 30. szám
2, Nagybányai Hirlap 1917. julius 24. dás, agyongázolás és ablakok betörése mellett lefolyó hatósági kimérésre. Gondolkozzanak tehát az illetékes tényezők eme fontos probléma felett még pedig mielőbb, mert az idő nem mi utánunk igazodik, hanem nekünk kell ahoz alkalmazkodni. Olcsóbb lett a hús. Az elmúlt hetekben és napokban egy örömhír járta be ar. ország sajtóját. Olcsóbb lett a hús. Nagyon természetes, hogy amikor állandóan áremelkedésről, horribilis drágulásokról kell a napisajtónak beszámolnia, amikor mindenki a maga pénztárcáján érzi, hogy ez az árdrágulás már szinte elviselhetetlen mérveket ölt, a legnagyobb örömmel kell fogadnia mindenkinek az olyan hirt, a- mely végre valamilyen cikknek az olcsóbbodásáról referál. Sajnos azonban ez a hír nem olyan örvendetes, mint amilyen örvendetesnek első pillanatban látszik. A hús olcsóbbodása szomorú következménye egy másik dolognak, amelyről a szakemberek már most is nyomott hangulatban, szomorúan beszélgetnek. Szálas takarmányunk ugyanis igen kevés lesz és Így a gazdaemberek kénytelenek állatállományukat sokkal olcsóbban, sokkal kisebb áton elvesztegetni. Az áilatárak máris síilyedőbeu van> nak, és a kínálat még nagyobb mérvű emelkedésére lehet számítani, mert hiszen az előrelátó gazda addig igyekszik túladni állatain, amig azok ie nem romlanak. Ennek a következménye elsősorban a hús olcsóbbodása, és ez a tény valóban szomorúsággal kell, hogy eltölfse azokat, akik valóban helyesen és racionálisan gondolkoznak. Állatállományunk, amely az utóbbi időben igen szépen fejlődött, lett az ország közélelmezésének az alapköve a termés mellett. Ha állatál!o-> mányunk az utolsó évtizedben nem fejlődött volna oly szépen és gyorsan, akkor nem valószínű, hogy a háború kitörésekor oly könnyen keresztül tudtuk volna magunkat segíteni a nehézségeken és egészen bizonyos, hogy a háború harmadik é- vében nem állnánk oly jól élelmezés szempontjából, mint ahogy ma állunk. (Már természetesen más városben nem pedig Nagybányán.) Az idei év termése azonban most már állatállományunkat is veszélyezteti. Természetesen nem abban a mérvben, hogy egyik hónapról a másikra, vagy talán egy néhány hónap leforgása a- latt egész állatállományunk elpusztulásától kellene félnünk, de annyira mindenesetre, hogy az illetékeseknek már most kellene gondoskodniok arról, miképpen lehet a háborúból a békére való átmenet idejében, valamint majd a háború után az ország állatállományát ismét a régi tökéletes, és kielégítő állapotba emelni. A földmivelésügyi kormányzat egyik legsürgősebb feladata kétségtelenül az, hogy ezzel a súlyos éá szomorú helyzettel foglalkozzék. Bizonyos az, hogy a megfelelő mennyiségű szálas takarmány hiányában sok állatot kell levágni, illetve valafnlkép értékesíteni. Ez az értékesítés semmiesetre sem fog pillanatnyilag egyéb következményekkel járni, minthogy a hús olcsóbb lesz, mint eddig volt és a népélelmezésben ismét nagyobb szerepet fog játszani, mint az utóbbi időkben. Később, talán két három év múlva azonban súlyos gondokat okozhat majd az országnak, éppen ezért azok, akiknek szélesebb a látókörük e dologban, feltétlenül kell, hogy már ma foglalkozzanak a kérdéssel. A legjobb és legmegfelelőbb mód az volna, ha szövetségeseink vállaltiák nagyobb mennyiségű állat átvételét és ezzel szemben biztosíthatnék maguknak talán azt, hogy a háború után ezeket a nta mintegy csak kölcsönadott állatokat, vagy legalább azok egy részét visszakapjuk. Természetesen csak számszerűleg annyit és nem azokat az égye- deket. Ezzel a megoldással támogatnék szövetségeseink élelmezéséi is egyrészt, másrészt pedig ugyanakkor, mikor lehetővé teszszük, hogy gazdáink állatállományukat elfogadható áron értékesítsék, és nem tesszük ki magunkat annak a veszélynek, hogy a ma levágott állatok soha többé nem fognak állatállományunkban egyedenként szerepelni. Ezzel a megoldással mindenki, úgy fogyasztó, mint termelő meg lenne elégedve és a megoldás után valóban komolyan és őszintén örülhetnénk annak a hírnek, hogy olcsóbb lett a hús ! A köztisztviselők ellátása. Az 1910 évi népszámlálás a közigazgatási tisztviselők számát Horvát és Szlavóniát kivéve, az állami, vármegyei, városi és községieket számítva 40.544 férfi és 898 nő. Tekintve 16000 községet, még nem is olyan sok, mert 2 és 3 között van az átlag. A tanügy 45.023 férfi és 13660 nő, ebben a papok is benne vannak. A vég összeg 95.531 férfi és 15.830 nő, összesen 111.361 köztisztviselő. Az állami üzemeknél: posta, távírda, vasútnál menynyi van, azt pontosan nem tudjuk. Bathányi Tivadar ezeket is beszámítva 20-ik közgyűlésen 250000- re teszi az összes számot, úgy, hogy 1 milliónál több családtag szenvedi a háborús drágaság rendkívüli terhét. Ez a szám az ország lakosságának egy huszad részét teszi. Tehát nagy számánál és fontosságánál fogva elsőrendű szociális kérdés. Pillanatnyi segítéssel vagy egy két évre szóló fizetés e- meléssel nincs a kérdés megoldva véglegesen, hanem csak átmenetileg. Az alapos megoldás úgy történhetik, hogy az állam mindenféle mező, kert, rét, gyümölcs, szántóföld, gazdaságot, létesít, termei ipari és kereskedelmi növényeket, alkot minden kigondolható szükséges házi és ruházati eszközök és czikkek gyártására szolgáló gyárakat. így létesülne pár e- zer állami üzem, melynek személyzete, családja, továbbá a katonai felszerelési üzemek gyárai mindenféle gépgyár, az olcsó iskolai cikkek, papír és e- gyéb eszközök gyárai, járásonkint állami tisztvise lői szövetkezetek, egy millió személyzetet tennének családostul, mihez járulna félmillió katona szükséglete, tehát két és félmillió család tagot az állam mindennel házilag látná el. így a tisztviselők és alkalmazottaknak fizetéséi 50%-ban természetben kiszolgáltatott mennyiségért levonnák. A többi olyail zsebpénz lenne, melyből szórakozásra vagy egyéb nélkülözhető dologra lelne. A földet 50 éves bérlettel szerezné meg az állam, a gyárakat pedig megalapitná és üzemben tartaná. Külkereskedelemre pedig annyi árut termelne legalább, hogy a külföldi kávé és egyéb behozatalt fedezze. Szóval olyan lenne az üzem, mely nem adóból, hanem önmagából is fenn tudna áliani. Ez által a népre újabb adót nem kellene vetni. A most meglevő gyárak a többi 17 millió ember szükségletét elégitnék ki, mit pedig ki nem tudnának,, elégitni pl. a fűszert stb. arra az állam külön nagy üzemeket rendezne be. Az iparos ha fölöslegest termelne, azt kivitelre szánná, a kivileli kereskedelem révén olcsó nyers anyaghoz jutna, igy üzemét nagyobbitná és verseny képességét emelné. A mezőgazdagság műtrágyát és hizlalásra máiét gyarmatokról szerezne be. At állam bérbe venne egy gyarmatot 90 évre és ott létesitne az ország résiére minden déli gyüniölcs és áru üzlelet. A tisztviselőknek fa illetményről való gondoskodás a községek kötelessége lenne minden község ingyen fuvart állitna ki havonta kétszer minden tisztviselőszámára. Ily fuvarok már több községben léteznek az iskola és más fák szállítására, - az utca sarának elhordására, tűzoltásnál, beteg szállításnál és más előforduló esetekben. Ma egy tanítónak,- hogy bejöjjön a városba 50—100 koronájába is kerül. A fa pedig 600—1000 koronájába. Tessék aztán élni és fűteni a csekély fizetésből. Az orvos pedig százakba kerül szintén. Ez oly tisztviselői szociális kérdés, amelynek megoldására erős szociális érzékkel bíró minisztérium kell. A melyet ha a kormány megold, akkor aztán a falu és a város kizsarolási küzdelmei elsimulnak, helyébe lép a külföld egészséges ár leszorító versenye, melyben a szorgalom és igyekezet megtalálja boldogulását. A hadikölcsönyöket háború után olcsó egy százalékos kölcsönökre convertáíhatják magyarországi Bankcsoportok és pár ezer földbirtokos, mert már is lehet 2%-os nagyobb kölcsönöket kapni a fővárosban, akkor 6 szór kisebb lesz ä kamat és az állami terheket kisebb adókivetéssel fog lehetni rendbe hozni. így a pénzügyi helyzet aggodalomra okot nem szolgáltat, mert az egész csak jó a- karatoí kíván és csak bank technikai dolog. Szabó József. HÍRE K. Igazságügyi kinevezések. Őfelsége a király Ve ér György debreczeni táblai tanács elnököt, a kolozsvári kir. Ítélőtábla elnökévé, T e m- p i c h Jakab debreceni táblai lanácsjegyzőt, a iná- ramarosszigeti törvényszékhez bírónak nevezte ki. Kinevezés. A kir. igazságügyminiszter Dr. Kerekes István debreceni kir. táblához beosztott kisvárdai járásbirót a debreceni táblához elnöki titkárrá kinevezte. Uj magyar nemes. A jrirály Igyártó Sándornak, a debreceni kir. Ítélőtábla elnökének, az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemei elismeréséül viski előnévvel a magyar nemességet adományozta. éwásí Rájöíenij hogy az általam gyártott „MODIANO-CLUBSFECIMJTÉ“ -szivarkahüvelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláírásom pontos megfigyelése, l_LT A védjegy
