Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-03 / 1. szám

istületn Felelős szej Or. AJTA1 Hermes könyvi X. évfolyam. Nagyb TÁRSADALMI,szépirodal áz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányi Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 13 oldal terjedelemben. Ujesztendőre. Egy évvel ezelőtt a bizalom, a remény ült sziveinkben, most az önérzet és az ön­tudat mosolyog le arcunkról. Nagy a kü- lömbség, nagy a remény. Vége annak a li­dércnyomásnak, amelyet a háború első ne­héz hónapjai mellünkre ültettek és felsza­badultan, ha a nehéz időkhöz illő gonddal és komolysággal is, de már mindenesetre könnyedén nézünk az újév elé. A régi, sablonos újévet kívánás ugyan —- valljuk meg — még ma sem aktuális. Ki tudja, hogy az egyének közül kire vir­radt valóban boldogan az újév, kinek hoz bánatot, szerencsétlenséget, kinek jelent ö- römet. Mert, hogy a nemzetek közül ez az újév, amely most hajnalodik felénk, reánk és szövetségeseinkre lehet csak valóban öoidog, azt senki sem vitathatja el már tő­lünk. A nemzetek azonban egyes egyének­ből állanak és az ember még soha, ami­óta a világ fennáll, nem volt annyi veszély­nek kitéve, mint a világháború folyama alatt. Az emberiség mai generációja minden bizonnyal igen szép és nagy időket élt át. Mert, ha szomorú is a világon végigvonu­ló vérzivatar, ha el is fogja a keserűség sziveinket és minden gondolkodó ember szivét akkor, midőn a százernyi áldozatra Pí-- ­1917. januar 3.- • \ •" v- %«J. szám. Hivatalos Közlönye. rke*xt(ísésfí Huny^dy János-a. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők fcd'ófí&ata!: »Hermes- könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban cinterem felöl, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. gondol, bizonyos, élünk át a nemzetek) Nemcsak apró van most szó ; ségéről és kapz£ uj világok születésé Ezért terjedt nagy pH ígok történetébér problémaiból iglfa féHÉl larienr valóságai :«3 W$t' * a háború, ezért vont be érdekkörébe mindig újabb és újabb területeket és semleges nemzeteket. Az uj világ kialakulásából és ezzel kapcsolatban a nemzetek nagy megosztó- dásából és osztozkodásából ki akarna váj­jon kimaradni? Mindnyájan érezzük ezt a feszültséget és ezért van az, hogy a mindgyakrabban fellépő békehírek még mindig nem tudnak pozitívumokat adni éf|'mondani. A béke vágy mr^ már megvan úgy a népekben, mint az irányadó tényezőkben, azonban ez a békevágy nem vihet egye­lőre eredményre. Nem vihet ma eredmény­re azért, mert az elfoglalt területek tulaj­donképpen csak szimbólumok. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha csak az elfoglalt területek elvesztéséről lenne szó, akkor Ang­lia, amely eddig megbombázott, londoni házai kivételével területileg intakt, nagyon szívesen belemenne egy békébe, amelyben ő alig veszítene valamit, csak a szövetsé­gesei vesztenének sokat, sőt némelyik szö­vetségese mindent. Anglia azonban érzi, hogy uj világ van kialakulóban, egy uj európai koncert, amely­ben a primhegedűt nem ő fogja játszani és ezt nem akarja elismerni. Az elfoglalt területek tehát, amelyeket a középponti ha­talmak szövetsége tart kézben, nem a győ­zelem jelei, hanem annak a szimbólumai, hogy a világ újjászületésében a döntő szót és a bírói széket mi már joggal magunk­nak fogjuk fenntartani és fentarthatni. Reméljük, hogy az ujesztendő erre a fájdalmas önvallomásra és önbeismerésre rá fogja kényszeríteni ellenfeleinket is. Ne­héz lesz, de ha a békehírek még nem is mondanak egészen igazat, bizonyos, hogy előbb utóbb be kell lálniok a világválto­zást. Hogy már kissé tisztul ellenfeleink gondolkodása, azt mi sem bizonyítja job­ban, mirfTaz, hogy a hadvezérek és generá- lisszimuszok egymásutánban buknak és hagyják el vezéri helyüket a kormányok is. És bármi legyen ez a meglepetés, mindenesetre hozzá fog járulni, hogy az ujesztendőt még szebb, még jobb auspici- umok között kezdjük meg. Évfordulóra. Azt a napot, amikor az 1916-ik esztendő az 1917-ikbe fordul, feltétlenül megfogja jegyezni úgy a magyar történelem, mint a világtörténelem kró­A visszhang. Dahonyi Gáspár uramnak csinos ősi kúriája csak egy puskalövésnyire fehérlett Redő Albert nagyméretű, esetlen kinézésű uriházátóf, de eshe­tett volna e két porta akár ezer meg ezer puska­lövésnyire is egymástól, az a gyűlölet, mely ket­tőjük szivét elöltötte egymás becses személye irá­nyában, bizonyára utat talált volna. Mert mokány gyerek volt mindkettő. Az e- gyik nem engedett, a másik nem tágított. A kör­nyéken nem is hívták őket más néven, mint a ku- tyafejü Dahonyi és a gyilkos szivü Bedő. . Az ellenségeskedés azonban csak akkor tört ki közöttük teljes erővel, amidőn hire járt, hogy tudósok, még pedig külföldi tudósok jönnek a vi­dékre a hegyek füveit, köveit tanulmányozni. Hát hová szállásolják el őket, ki legyen az érdemes férfiú, kit az illusztris társaság megtisztel látoga­tásával. A sors úgy hozta, hogy az első nap Daho­nyi Gáspáré lett, akinek szép lapályos birtokai ék alakjában furakodtak be a sürü rengetegekkel bo­rított magas hegységbe. Ezeknek a birtokoknak egy nagy előnye volt, mellyel Bedő Albert uram sehogysem tudott kibékülni: a visszhang. A zugó rengetegek oly pompásan, érthetőleg visszakiáltot­ták a tiz-tizenöt szótagos mondatokat, hogy az i- degen csodájára járt. Ezt nem lehet az ő síkságán utánozni. De hátha mégis ? A pokoli gondolat akkor fogamzott meg a- gyában, midőn másnap alkonyattájt hasoncsuszva leselkedett a Dahonyi uram birtokain ; irigységgel szemlélte, hogy mily nagyszerűen érzik magukat az idegenek az ő esküdt ellenségének földjén. A vendégek bámulata a csodás visszhang fölött nem ismert határt. — A visszkang 1 A visszhang! — mormog­ja fogai között, majd a homlokára ülve, mintha hirtelen egy jó gondolat ragadná meg, meggyor­sította lépteit, — A Jóska ! A Marci! Megcsinálhatják 1 — beszélgetett önmagához és közbe-közbe csettent egyet-egyet ujjaival, mint akinek a számttása sike­rülni fog. Másnap a Bedő uram tanyájára rándult ki a társaság. A legelső amivel Bedő dicsekedni kezdett, a visszhang volt. — Visszhang sikföldön ? Lehetetlen ! Lehe­tetlen ! — Sohse lehetetlen az, sőt még csak ez a valami, — erősködött Bedő és a másik pillanat­ban jobbra fordul és a sik fekvésű búzaföldek fe­lé elkiáltja magát: — Huh! — Huh 1 — felelt rá a visszhang. Majd balfelé: — Huhhuhhuh 1 — Huhhuhhuh 1 — csendül vissza három­szorosan. — Csodálatos 1 Bámulatos ! — hangzik min­denfelől. — De ez még semmi, — folytatta dicseked­ve, az örömtől ragyogó szemekkel Bedő, méltóz- tassanak csak figyelni! És azzal elkezdi dalolni a „Hazádnak ren- pületlenül“ első két sorát: A visszhang egész nyugodtan végig hallgat-

Next

/
Thumbnails
Contents