Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-01 / 31. szám

2 NAGYBANYAI HÍRLAP 1916. augusztus 1. —120 koronájából. Itt megszűnik minden­féle számvetési művészet. A segítséget te­hát városi hatóságainktól a legrövidebb idő alatt elvárjuk. Ki fogja diktálni a békét? Amikor a háború kitört, az ántánt elárasztot­ta a világot számkimutatásokkal, melyek egyrészt a központi hatalmaknak, másrészt pedig az ántánt katonai hatalmát tüntették fel és amelyekből azt a feltétlenül biztos következtetést vonta le, hogy gyczni kell. Akkor hangzott el először a nagy szó, hogy Németországnak és Ausztria-Magyarország- nak diktálni fogja a békét és kürtölte világgá, hogy a középponti hatalmakat darabokra zúzva, el fogja törölni a földszinéről. De az azóta lefolyt két esztendő csak kudar­cokat termett az ántántnak, mert Belgiumot, Fran­ciaország nyolc megyéjét, Oroszország nyugati tar­tományait, Szerbiát, Montenegrót, Északalbániát és Maczedóniát elfoglalták a középponti hatalmak, melyekhez Törökország és Bulgária is csatlakoz­tak, az angolok és franciák pedig a Dardanellák­nál, az angolok Kut-el-Amaránál és skagerraki tengeri ütközetben vereséget szenvedtek, a tenger­alattjáró hajók támadásai az angol-francia tengeri kereskedelmet — az északamerikai Egyesült Álla- lamok beavatkozása dacára is — érzékenyen meg­károsították és dacára a Párisban, Londonban és Pétervárott tartott összes katonai és gazdasági kon­ferenciáknak nem történt semmi, ami ellenségeink elbizakodottságát igazolhatná, ami politikai, vagy gazdasági helyzetüket előnyükre megváltoztathatná. Oroszország junius elején újabb offenzivát kezdett az osztrák-magyar front ellen. Ezzél ele­inte sikereket ért el, amelyeket hangos kürtszóval jelentett be a világnak. A világot meglepték fan­tasztikus számokkal, hogy az elért sikert minél fé­nyesebbnek tüntessék fel. De a diadalujjongás el­hangzása óta hét telik hét után és mind világosab­bá lesz, hogy mily jelentéktelen az offenziva kato­nai hatása, amely egyedüli fokmérője az elért e redményeknek. Ha meggondoljuk, hogy egyidejű­leg az orosz előretöréssel béklyókba verték Görög­országot azzal a határozott szándékkal, hogy há­Érsekujvári: . . . tudja meg, hogy a pol­gármester is . . . Sultán Flór: Érsekujvárit rendre utasítom 1 Érsekujvúri ... a polgármester is egem szi, és pedig a nélkül, hogy a túloldalról bárkivel is — összekeverne! I Sultán Flór: Érsekujvárit újból rendre uta­sítom 1 1 Érsekujvúri: Füstölők a rendre utasítására! (Taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon, felkiáltá­sok : Mentelmihez 1 Mentelmihez 1) Mit ugrál maga lakáj ? 1 Azért, mert 6 kor. 50 fillérről a gazdája 18 koronára emelte?! Tudja meg, hogy maga már végleg lejárta magát; ma-holnap ott fog el­száradni dísztelen polcán, mert ha már a város­ban egyedül csak az egyik főtéri ügyvéd szívja magát, az is pártunk tagjaival vegyítve 1 . . . (Óriási kavarodás. A jobboldal szünet nél­kül egyhangúlag kiáltja : mentelmihez ! A balol­dal tombol, viharzik s önmagát verdesi a pol­cokhoz.) Sultán Flór: (Int, hogy az ülést felfügeszti. Fél óra múlva az ülést újból megnyitván, miután Érsekujvári a mentelmihez utasitatott, a t. Raktár nyugalma némileg helyre állt.) Finom Flercegovinai: (Folytatjuk a beszédét.) Ha nem lennénk mi világosnak jelzett Hercego­boruba kergessék ellenünk, úgy felismerhetjük, hogy Oroszország nagy dobszóval kisért vállakó­zása nemcsak katonai, hanem politikai céloknak is szolgált és hogy nyilván arról a nagyarányú tervről van szó, hogy a hadi szinteret kelet és délkelet felé kibővítsék, újabb népeket kergessenek a háború iszonyatosságába azért, hogy Anglia véráldozatait csökkentsék. Ily könnyű szerrel, azon­ban Anglia ez egyszer nem menekülhet. Szövetsé­gesei a rengeteg véráldozatokat megunták és kény- szeritették, hogy a maga fiait is kiállítsa a halált- osztó ágyuk elé. Megindították az úgynevezett nagy és egységes offenzivát, amelyről már ma meglehet állapítani, hogy eredménye nem áll arányban sem a készülődés körülményességével, sem pedig a hozzáfűzött túlzott várakozásokkal. Eredménye ki­sebb az orosz támadás, eredményénél, holott ez sem akkora, hogy a katonai helyzetet fordulópont­hoz, vagy éppen döntéshez vitte volna. Az ántánt vezérférfiait ennek a ténynek meg­állapítása sem hozhatja ki sodrukból, lelketlensé- güknek nincs határa, tovább is ámítják saját né­peiket és a vérvesztett Franciaország konokul ra­gaszkodik ahhoz, hogy az ántánt diktálja a békét. A béke diktálás tudniillik osztozkodást jelent a medve bőrén és nem nehéz kitalálni, kinek szól Franciaország szava. Lehetséges, hogy a franciák még bíznak Anglia kiéheztetési akciójának hatásá­ban, amiben már maga Anglia sem hisz. De a franciák ezzel nem érik be és Nagybritánia — hogy a türelmetlenkedő franciákat maga ellen ne lázitsa — a sok diplomáciai ármánykodás után végre is kénytelen kelletlen rászánta magát arra, hogy katonailag is részt vesz az általa szított há­borúban. Így indult meg a francia-angol offenziva. Kétséget nem szenved, hogy Anglia nagyobb áldozatot hozott, mint amennyire elkészült, amikor a nagy vihart vetette. De számítása, hogy a há­borúból nagy hasznot fog huzni, mégis bevált. Ki­rekesztette a német tengeri kereskedelmet, legna­gyobbrészt elfoglalta a német gyarmatokat, köte­lezője lett szövetségeseinek és hízik abból, mivel azokat szemérmetlenül és kíméletlenül kiszipolyoz­za. A tenger szabadságát megakasztotta, a semle­gesek kereskedelmét önkényes ellenőrzése alá ve­tette és Amerikától nem akadályoztatva magához I ragadta a nemzetközi kereskedelem fölötti uralmat vinaik feketébe játszó barnák, úgy pirulásunk szemmel is látható lenne, a mikor nagyritkán egy - egy újkori Mecénás, kit ma Hadseregszállitónak neveznek, — vesz belőlünk. Sultán Flór: Tartózkodjék attól, hogy a tár­sadalom legújabb íiszles osztályát, a hadsereg- szállitókat a vitába bevonja 1 Finom Flercegovinai: . . . s mikor dobo­zunkat felnyitja, megfosztja viaszos-papir köntö­sünktől — csupaszon állunk előtte 1 (Úgy van 1 Úgy van 1 baloldalon.) Ennélfogva Purzicsán ur­nák „nyalánkságot“ képező indítványához hozzá nem járulok ! (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Finom török: T. Raktár 1 Én a pénzügymi­niszter urnák hálás tisztelője vagyok s voltam is. (Gúnyos mosoly a baloldalon.) . . . Mert még mi­előtt a háborusziilte testvériesedés létre jött volna, bár szépapám sem látta Törökországot, mert min­den ősöm magyar földben született, mégis nekünk a magyar Raktárban előkelő helyet biztosított. E- zért szívvel, lélekkel ajánlom, hogy a Raktár, t. barátomnak, Purz csánnak az indítványát fogadja el. (Taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Legfinomabb Magyar: Csak pár pillanatra kívánom a t. Raktár figyelmét igénybe venni! (Halljuk 1 Halljuk 1 — a balolnalon.) Van-e ma becsültebb név, mint a magyar ? 1 S mégis, a mi­— oly eredmények, melyek várakozásait felülmúl­ják. Mindezt elérte Anglia és mégis rettegnie kell attól az órától, amelyben az ellen számlát fogják neki bemutatni. Könyebben viselné el ezt az ó- rát, ha a gazdasági sikereit némileg ellensúlyoz­hatná katonai sikereivel. Azért oly harcias a han­gulat Londonban, azért a nagy offenziva — a német front előtti ágyudörej viszhangja a béke- diktálást követelő kiáltásnak. „Békedikfálás“ a jelszava a most folyó nagy harcoknak, Kemény, remélhetőleg befejező küzdel­mek előtt állunk., A középponti hatalmak hatáso­san ellentáltak a minden oldalról ellenük intézett* támadásoknak és visszaverték azokat. Országaik­nak csak keskeny határterületein vívják meg a ti- táni harcot, a legfőbb harcot, a legfőbb haditerü­letek az ellenségek országaiban vannak. Az ellen­ség múló sikerei mitsem változtathatnak e ténye­ken. Ily körülmények közt az ántántbeli vezérfér­fiak békediktálási követelését csak nagyzási hó­bortnak vagy saját népeik és a semlegesek félre­vezetésének lehet tartani. Csak hadd érjenek el rekordot a szó szátyár- kodásban, mi azalatt lankadatlan elszántsággal küzdjük végig a nagy harcot, mellyel javainkat, igazunkat védjük. Kara Georgjevic család őse. Kara Georgjevic azaz Fekete Györgynek hív­ták Karageorgjevic család megalapítóját. 1768-ban született Kragujevác környékén. A paraszt fiú részt vett hazájának a török uralom alóli felszabadítása harcaiban. Huszonegy éves korában menekülnie kellett és öreg édes atyját nem akarta az ellenség kezei között hagyni, tehát magával cipelte. A Szá­vához érve az öreg kijelentette, hogy ő egy lépést sem tud tovább szaladni, mire a fiú igy szólt r Azt nem engedhetem, hogy atyámat egy ellenség halálra kínozza, jobb, ha most meghal. Vette a pisztolyát és apját két lövéssel leteritette. Ezután tovább menekült. Életének későbbi cselekedetei is nagyon gyors elhatározó képességről tesznek tanúbizonyságot. Ausztriában valahol beállott katonának és őrmester lett belőle. De Ausztriában sem találta nyugtát, ki­lépett az osztrák ármádiából és össze-vfssza ba­kor a külföld is nem csak megismerte a magyart, de vitézsége rettenhetetlen bátorsága és fényes harci diadal előtt meghajtja lobogóját, — mi a sorsunk nekünk, kik a Raktárnak tagjai vagyunk ? Mivé lettünk éppen a túloldal által dicsöitett pénz­ügyminiszter által, ki durvakezü fináncai által le- törültette himporunkat! (Igaz 1 Úgy van 1 — a bal­oldalon).) Helyzetünk jellemzésére csak két esetet ho­zok fel, (Halljuk 1 Halljuk! — a baloldalon.) Tu­domásunk szerint bennünket városunkban csak ketten szívnak. Az egyik a gyógyszerész, ki azon­ban minket haza soha sem visz, csak a patikába szi, s csak nyaranta, mikor a patika ajtai és ab­lakai tárva nyitva vannak. De ő is, ha úri látoga­tói vannak, azoknak a zsebében reservában tartott idegen nevű cigarettákkal kedveskedik; ha pedig hölgy lép be hozzá a patikába, bocsánatot kér s kimagyarázza gyógyszerei védelmére, hogy azok közt nincs egy sem, mely ily penetráns bíizt ter­jesztene, mint mi, a legfinomabb magyarok, kiket ő is csak puszta hazafiasságból füstöl 1 (Derültség és éljenzés a baloldalon.) A másik egy tanár, tüntetésszerüieg szív min- kit. S önfeláldozása minő hátrányokkal jár ? 1 Csak egy dolgot említek fel. (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Mióta ez a tanár a casinóban alsózás

Next

/
Thumbnails
Contents