Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-01 / 31. szám
rangolt. Midőn már nem kellett félnie ellenségei üldözéseitől, vissszatért Szerbiába és disznóhizlalással kereste kenyerét. A török kormányzónak e- rőszakosságai forradalmai mozgalmakat váltottak ki Szerbiában és Qeorgjevic ott volt az elsők között aki hazája érdekében kardot rántott. A hagyományok és feljegyzések azt mesélik róla, hogy rendkívül különös ember volt. Napokig ült egy helyen, anélkül, hogy valakivel egy szót is beszélt volna. Gyakran elfordult, hogy nem felelt a hozzá intézett kérdésekre sem. Beszédes csak akkor lett, ha bort ivott. A végletekig megőrizte parasztos egyszerűségét egészen élete végéig. Messziről meg lehetett ismerni kopott gúnyáját és hatalmas medvebőr süvegét. Mindazonáltal, hogy az akkori fogalmak szerint jómódú ember' volt, leányaitól megkövetelte, hogy semminemű munkától ne húzzák magukat vissza. Ö maga járt el jó példával. Kapált, ásott, szántott és vetett, mint a legszegényebb sorsú bérese. Hí borúban vitézül és elszántan harcolt az elsők között, jóllehet ifjú korában egy csata alkalmával jobb kezének három ujját elvesztette. Elég volt, hogy a törökök megtudják, hogy Georgjevic küzd ellenük, rögtön abbahagyták a további ütközeteket, annyi babonás legenda tapadt e nagy orrú vitéz alakhoz. Rajongásig szeretett fivéréről megtudta, hogy az török leányt akar elvenni feleségül, ettől a pillanattól kezdve fivérét nem engedte be a házába és a siró rivó anyját is eltiltotta második fiától. Nehezen haragudott meg, de ellenségeit minden meggondolás nélkül ütötte le mint a mészáros a kiszemelt marhát. Hiteles szakértők állítása szerint Kara Gjor- ge nagy hadvezéri tehetség volt. De ezt nemcsak az utókor ismerte el, hanem kortársai is annyira megbíztak benne, hogy az újabb törökök elleni harcokban megbízták a fővezérséggel. Kara Georgjevic Ausztriától vásárolt „egy darab“ ágyúval hódította meg Sabácot. Ezután mint volt osztrák őrmester Ausztriához fordult segélyért, hogy hazáját a törököktől végleg megtisztítsa. Az osztrák követnek kijelentette, hogy a szerb nép szívesen lenne osztrák alattvaló, csak arra kérte a követet ismételten, hogy segítse meg ellenségeivel szemben. Tekintve, hogy Ausztria nem akart eleget tenni kérésének, kénytelen volt engedni társai kívánközben hagyományos szerencsével kontrázgat, egy másik tanár, ha a casinóból nem is lépett ki, de abba be nem teszi a lábát. (Mozgása baloldalon.) .. .barátai kérdezősködésére ez a tanár azt adta elő, hogy ő ugyan nem dohányos, de a jó dohány illatát szívesen eltűri, sőt élvezi is. De mióta az alsózók asztalától a Réthátiak, Érsekujváriak és a Legfinomabb Magyarok füstje árasztja el a casinó helységeit, ez a körülmény . . . Huszonkettes Kanaszter: (Gúnyosan mosolyog.) Legfinomabb Magyar: . . . csak mosolyogjon, maga — szabadkőműves ! . . . (Zaj, felkiáltások a jobboldalon : Rendre ! Rendre !) Sultán Flór : Csendet kérek ! Legfinomabb Magyar: ... ez a körülmény lehetetlenné tette reá nézve a casinói életben való részvételt. És most ily viszonyok között azt kívánja a túloldal. (Élénk zaj a baloldalon) . . . hogy mi járuljunk hozzá annak a talpnyaló iratnak . . . Sultán Flór: Kérem tartózkodjék az inparla- mentáris kifejezések használatától ! Legfinomabb Magyar: . . . létrehozásához ? Soha ! Soha ! (Élénk tetszészaj, taps a baloldalon- Szónokot számosán üdvöziik.) Huszonkettes Kanaszter; A legfinomabb Maságának és a minden oroszok atyjához, a cárhoz fordult segélyért. A rusofil belolyás akkor vetett lábat Szerbiában. Orosz lázitásra, a szerbek saját szakállukra — minden orosz segítség nélkül — felkeltek és folytatták harcaikat a törökök ellen. A gyengülő Szerbiát nemcsak a külső ellenség, hanem a belső pártviszályok is gyengítették. Hol az orosz, hol az osztrák-párt juttatta hatalmát diadalra. 1813-ban Kara Georgjevic érezte, hogy elveszítette népszerűségét hazájában. Az egykori k. k. Feldwebel újra Ausztriához fordult segélyért, de már csak arra kérte, a kormányt, hogy engedje meg Ausztriában való letelepedését. Előbb Grác- ban, majd onnan a bessarábiai Chotinban élt néhány évig. 1817-ben uj felszabadító tervekkel tért vissza Szerbiába. A ruszofil diplomába nem nézte jó szemmel Kara újra feltámadó népszerűségét és legyilkoltatta. Halála a törökököknek meghozta a végleges győzelmet és Oroszország láthatta, hogy intrikus politikájával Karával együtt a szerb nép szabadságát és függetlenségét is hosszú időkre meggyilkolta. HÍREK. Csernovitz alatt . . . Borongós, szürke alkonyaikor . . . Ott, Bent a fedezékben, Két jó vitéz, magyar népfelkelő Mesél egymásnak csöndesen. Szép mesék, még meg is könnyezik, És végük nein szakad, Szemük behunyva, lelkűk messze jár, így álmodoznak . . . Csernovitz alatt. Tudod . . . kezdé az egyik halkan És szive úgy dobog, Szép kis fiam, kicsiny leánykám . . . Van ... és szerető asszonyom. S úgy várnak engem, mintha hallanám, Amint mondják a gyermekek : Esténként együtt ... jó apánkat, Küld haza nekünk Istenem. Óh, mintha látnám, amint fejecskéjük, Anyjuk ölében megpihen, És ő ringatja . . . suttogja nekik, Eljön apátok édes gyermekem. gyár engem az imént mégcsak finomnak sem mondható, sőt sértő kifejezéssel illetett, szabadkőművesnek nevezett. S minthogy elnöki rendreutasításban nem részesült, magam vagyok kénytelen kifejezését megvetéssel visszautasítani. (Zaj a baloldalon.) Legfinomabb Magyar: Félreértett szavaim helyreigazításaként azt kívánom csak kijelenteni, hogy az előttem szólót azért illettem a szabakőmü- ves kifejezéssel, mert ő már annyira lejárta magát, hogy őt már csak a kőművesek s azok is csak akkor szívják, a mikor szabadban dolgoznak! (Derültség a baloldalon, zaj a jobboldalon s felkiáltások : Rendre ! Rendre ! Kivele ! Szavazzunk ! Finom Flór: Legfinomabb Magyart rendre utasítom ! S minthogy több szónok nincs, az indítványt szavazat alá bocsájtoni! (Az ellenzék nagy zajt csap, mert észre vette, hogy az elnöklő Sultán Flór a jobboldal felé intett s tüntetőleg ki akar vonulni, — de helyén marad, lévén még a trafik zárva.) Sultán Flór: Az indítványt szótöbbséggel elfogadottnak nyilvánítom ki és az ülést . . . (Zajos felkiáltások a baloldalon: Nagyra nőjjön! Pfuj! Lakáj, száradjon el, váljék tubákká mielőtt hamuvá lenne!) ... és az ülést berekeszteni! Csend lesz ... és aztán szól a másik, Ajkáról sóhaj rebben el, Messze . . . messze engem is visszavár, Aranyhaju szép kedvesem. Tudom, most is értem imádkozik, S reménnyel telve alszik el, Otthon lát ismét, csókokra ébredez, Álom volt mindez . . . Istenem. Ismét szünet, hallgat mind a kettő . . . Vége a meséknek, Eddig volt csak, — ők mégis megérték, Mit a gyönge szó ki nem beszélhet. Napok múltán, a véres zivatarban, Sok százezer között, Ott voltak ők . . . Hurrah ! ! ! Előre ! ! ! Ott estek el . . . utolsót vert szivök. Messze, otthon, virágos ablakokban, Mosolygó napsugarak, Mondják, mesélnek róluk annyit, Alusznak szépen . . . Csernovitz alatt. Molnár Sándor. Személyi hírek. Dr. Mantonffy Marcel a debreczeni tudomány egyetem jogikarának tudós professzora, nyaralásra családjával együtt városunkba érkezett. Kinevezés, A kir. pénzügyminiszter S z ü c s Károly adótárnokunkat, VII. fizetési osztályú adóhivatali főpénztárnokká nevezte ki. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bertalan Máriát a segesvári polgári leányiskolához tanítónőül nevezte ki. Kinevezés. A szatmári püspök D i t z i g Bélát szakaszi plébánossá és dr. C z u m b e 1 Lajost városunkba róm. kath. segédlelkésszé nevezte ki. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter P e n ts y Erzsébetet Hajdudorogra helyezte át. Gyászhir. dr. Nagy Vilmos a zsibói kir. járásbíróság vezetője a múlt héten elhunyt. A múlt héten hunyt el Pintér Pál a világhírű magyar cimbalom művész Budapesten, 65 éves korában. Kevés azoknak a magyar művészeknek száma, kik a magyar zenének oly nagy hírnevet szereztek mint Pintér Pál. Eleinte zenekarokban játszott, de később, amikor a Népszínház zenekarát megszervezték, a cimbalmos szerepet Pintér Pállal töltötték be. Itt azonban nem maradt sokáig hanem önálló művésszé lett s mint híres cimbalom művész kezdetben itthon, majd külföldi körutakra menve aratta gyönyörű babérait. 1874-ben, amikor II. Sándor cár leányát meglátogatta Londonban, a londoni udvari ünnepélyen játszó id. Rácz Pali zenekarában mint cimbalmos játszott. A cimbalom hangja a cár figyelmét annyira lekötötte, hogy Pintérnek szólóban is játszania kellett. U- gyancsak 1874-ben mint Sárközi bandájának tagja a német császár potsdami palotájában játszott mint szóló játékos a koronás fők legfelsőbb kívánságára. 1879. április havában, királyunk Őfelségének ezüst menyegzője alkalmával szintén játszott mint szóló cimbalmos. 1881-ben amikor Odessából Konstan- tinápolyba ment, Széchenyi Ödön grófnál is hangversenyezett. E hangversenyen a török szultán is jelen volt és Pintérnek nem csak elismerését fejezte ki, hanem gazdagon is megjutalmazta. 1884- ben, amikor Meránban időzött a főhercegi palotába is meghívták, hol Pintér a „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst szinü levelé“-vel brillírozott. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt, kivándorolt Oroszországba Itt egyszerre szárnyára kapta a hir, rendkivülnép- szerü lett, a legelső orosz varieték, a yard, az Aquárium, horribilis pénzt fizettek neki, hogy műsorukon szerepeljen, itt ismerték meg az orosz Pintér Pál.
