Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-30 / 22. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. május 30. ~ tAh.sai7Ax.mi és säbfiuoua-jMi hetilap Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre S korona, félévre 8 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — íz oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTÄS HAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady Jánoa-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. A gazdasági közeledés. — Irta: dr. Földes Béla, orsz. képviselő egy. tanár. — A központi hatalmak gazdasági közeledésének kérdésében és főleg.a külkereskedelmi együttműködés kérdésében, kezdettől fogva megvolt a magam álláspontja. A háború és azok a kolosszális jogtalanságok, amelyeket az entente hatalmak elkövettek, elsősorban az izolálást tekintették a gazdaságpolitika vezérfonalául a legközelebbi jövőt illetőleg. Ez a törekvés különben is szükségszerű következménye annak a törekvésnek, amellyel minden egyes állam igyekszik a maga felkészültségét és a közvetlen és közvetett háborús szükségleteit minden más államtól függetlenné tenni. Hogyha a- zonban ezt az irányt teljesen és minden következményében keresztül lehetne vinni, akkor az emberiség rengeteg kárt szenvedne. Izolálás helyett közeledésnek kell történnie, Ez a közeledés egyelőre csak a szövetségesek közt válhat valósággá. így kerülök a logika szerint arra a következtetésre, hogy Németország, Ausztria és Magyarország elsősorban birtokolják a- zokat a feltételeket, amelyek a gazdasági vonatkozások benső kifejlődését megadják. Ez a bensősége az áruforgalomnak különösen Magyarországra nézve, jelent nagy eltolódásokat, miután Magyarország forgalma az entente hatalmakkal behozatalban alig 5%-ot, kivitelben pedig alig 8%-ot tesz ki. Magyarország mezőgazdasága valószínűleg nem károsodna, sőt a feltétlenül szükséges többtermelés piacot találna. Sokkal nehezebb az ipar helyzete, de itt is arányosítani lehet az előnyöket és hátrányokat, természetesen úgy, hogy egyik fél se élvezzen kizárólagos előnyöket. Ez lehetővé fogja tenni a magyar ipar feltétlenül szükséges fejlődését és terjeszkedését, ami a német tőke és az erősebb német vállalkozószellem révén könnyebbé is válik. Határozottan elutasítandó véleményem szerint az a felfogás, amely a német és magyar közgazdasági élet olyan együttműködését célozza, hogy Németország és A- usztria legyen kizárólagos ipari állam és Magyarország csakis mezőgazdaságában keresse boldogulását. Liszt ideálja, amit most gyakran idéznek Németországban, hogy t. i. minden nagyobb közösség egyesítse az összes nagyobb termelési ágakat és hogy a három központi hataiom s így Magyar- ország is, mint független, önálló gazdasági egyed lépjen be a nagyobb közösségbe. Ilyen nagy és szorosabbb államszövetségben, amelybe esetleg Bulgária és Törökország is belép, Magyarországnak, mint e- gyenjogu államnak, mint önnálló vámterületnek kell résztvennie, anélkül, hogy a fennálló külön elvet sértené. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a mai közjogi berendezésen nem eshet változás. Ezeken a kereteken belül a központi hatalmak közeledését, amely természetesen nem zárja ki örök időre a más államokkal való összeköttetést, — a háború logikus következményének és a központi hatalmak eminens érdekének tartom. A szövetség időtartamát illetőleg, valószínű, hogy tekintettel a nemzetközi kereskedelmi vonatkozások jövő alakulásának a termelés és fogyasztás teljesen kiszámíthatatlan voltára, nem lehet hosszabb, sokkal hosszabb időről van szó, mint amit az eddigi gyakorlat mutat fel az eddigi szerződéseknél. A fő az, hogy minél előbb valósuljanak meg Goethe szinházdirektorának szavai: Der Worte sind genug gewechselt. Lasst mich auch endlich Thaten sehen! Emléket a hősöknek! A tavaszi napsugár szivárvány színeivel pompázik a mezők végtelenjein. És felébrednek az alA ma. — Rövid pár hónapja, hogy megalakult- a főúri asszonyok kezdeményezésére a fővárosban, a fényűzés elleni liga. Vajha, ne valósulna meg az én képzeletembe belé fészkelődön az a pessimistikus agyiém, a melyben az iker testvérit látom ezen egyesülésnek a tulipán jegyiben működő honi ipart pártoló — azóta, tekintettel a szappan hiányra — tehát csak buborékká vált — eszmével. Vajha a kettőnek sorsa nem lenne azonos. S ha akad majd e cikk olvasói közölt a ki kárörömmel vetheti majd szememre — imé csalódtam, jobb sors érte • ezt a vállalatot mert túl élte születését és keresztelését is, igazán nem fogok pirulni tévedésem felett, sőt örömnek adok kifejezést, hogy a nálunk ■szokatlan összetartás eredményre vezette a lelkese- sedés és hősiesség teremtette célt. Hogy hol van itten a hősiesség ? A lemondásban. Mert az asszonyaink* nem harcolhatnak lövész- árok, vagy rajvonalban, vérüket nem áldozhatják a hazáért, tehát feláldozzák a hiúságukat és lemondanak a crép de chien, charmense és sok más lehetetlen nevű pompás, habos, suhogó kelmékről a melynek nevét az akadémia nem könyvelte el, ellenben a divat osztályosai könyv nélkül recitálják. Csak azt nem értem, miért kellett ennek a szép eszmének is moratórium mintha csak hitel ügylet volna, mert csak az ősszel lép actióba ez az egylet mig a tavasz és a nyár onthatja az idegen országok termékeit. — Vagy talán az ősszel vége lesz a háborúnak és a béke megszünteti az ipar hadi üzenetét is? De mi lesz az összeg? Vagy azután is ? Ki bírja ki ezt a küzdelmet a drágasággal ? Ma minden háziasszony csirkét, kacsát, libát nevel. Nem az a mottó — hova mégy nyaralni ? Hanem, hányat költött a tyuk — kacsa — vagy liba mama ? I Ki beszél már arról, hány üveg befőttje maradt a tavalyiból ? Ellenben — hogy borul a saláta, spenót feje, hát a borsó ? stb. Mert a kényszer kertészeket is nevel ám I Hús nincs, zsir nincs, lej nincs, kávé, cukor, rizs nincs. Szóval — mi van ? Néha van egy pár apró jószág a piacon, de az mielőtt a vevő kezébe kerülne a csendőrök nóteszébe kerül, bizonyosan felsőbb hatósági rendeletre. Mi az eredménye ? A következő heti piacon már annyi kínálat sincsen. Az üdvös eredmény, mely az kellene legyen, hogy a vevő olcsóbban juthasson ezekhez a baromfiakhoz elmarad. Célt téveztett ez a csendőri beavatkozás mert elriasztják a termelőt és nem hoz semmit a piacra. Mig ha nem félemlitik meg őket, hoznak többet, sokat s akkor az áru is olcsóbb lesz, mert a közönség nem veti olyan mohón utánna magát annak az egypár baromfinak, mert van elég és a termelőnek is van otthon elég mert a luizás aratás reményben termelt eleget. Számot vett azzal a körülménynyel ha ma kevesebbet is kap érte, nem bizonyos, hogy a jövő héten többet zsebelhet annak árában. — És esetleg addig elkél az a habos, kockás vagy csikós karton, vagy zefir vagy delin a boltból a melyre szemet vetett. Igen ! Mert mig emittt a charmencia, amott a delin lépett fel, járvány szerűen s mig a férfiak színe, java elvérzik a véderő kötelessége teljesítésében, addig az asszonyok — nagyon keveset vonhatok ki e gyűjtő név alul — öltözködik, cifiálkodik és barátkozik az — édes pálinkával. Mig a munkáskezek adóját elforgácsolja az állam a segélyesek között, azoknak kevés százaléka fordítja azt adósság törlesztésére, hasznos célra, hanem egyenesen korcsmába megy vele vagy a rőfös boltba. Már sok megirott cikk beszélt erről — a szilágysági újságokban is több concrét esetről volt szó már, nem uj tehát a miről én is szót emelek — csak egy kéréssel akarom azt megtoldani, a mi vidéki papjaink, a népek oktató atyja, lelki pásztora — a szószékről nem emelhetné szavát a meg- tévelyedett asszonyokhoz és szólván közzéjek „több- nap, mint kolbász.“ — (Solus.)
