Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-04 / 14. szám
nagybanyai hírlap 3. térzéssel párosult lángoló lelkesedésével a kiválóan nőm és mindenki által megérthetővé vált tiszta s csengő hangjával. Ennek a melodrámának zon- ora kíséretét igen ügyesen oldotta meg Rumpold íároly Vlll-ik oszt tanuló. A nyolcadik számban gyik híres kuruc nótánk, a Lavotta első szerelme ;erült előadásra, melyet Suta József VIIl-ik oszt. an. I. hegedűn és Platthy György Vll-ik oszt. an. II. hegedűn, a Gaál József Vl-ik oszt. tan. igyes zongora kísérete mellett, nagyon szépen ad- ak elő. Az utolsó előtti szám Kondor Sándor /III. oszt. tanuló gyönyörű éneke volt, László Zndre osztálytársának ügyes zongora kíséretével. ■\z előadott háborús nótákat főgimnáziumunknak jgyancsak egyik jeles művész-tanára, Németh Bé- a szerzé s talán ennek is tulajdonítható az, hogy a szerető tanítvány e háborús dalokat oly nagy érzéssel, kiváló finomsággal tudta előadni melyben nagysegitségére volt a tiszta, csengő és kellemes hangja. Legutolsó és záró pontul szerepelt az örökbecsű, de egyúttal a legnehezebb zene darab a Rákóczi induló. Ezt a gimnázium zenekara adta elő Németh Béla főgimnáziumi tanár, mesteri vezetése alatt. A begyakorlás, a lejátszás és kiváló dirigálás teljesen behozták a méltó sikert, mert a hálás közönség óriási taps viharral honorálta. Hadd álljon itt még végezetül a zenekar törekvő tagjainah a névsora: a vezető szólamot játszották Suta József Vili. o. t. Gaál József VI., Székely Balázs V. és Lengyel Antal IV. o. t. II. hegedűt: Platthy György és Juhász Károly VII. György Ede és Kreinniczky Mihály VI. o. tan. III. hegedű : Gerdenits Béla, Mostis Tibor és Pap Győző VII. o. t. továbbá Jancsovits József IV. o. tan. nagybőgőn. Kremniczky Endre VI. o. t. játszott a kis dobon. Hámory Ede, a nagydobon pedig Matyasovszky Vilmos VII. o. tan. A harmo- niumon és zongorán Rumpold Károly és László Endre VIII. o. t. Péchy Ferenc VII. o. t. és Da- mokos László V. o. tan. felváltva játszottak. Nagyban emelte a zenekar sikerét az is. hogy Orlowsz- ky Frigyes tanár is részt vett gordonkajátékával a zenekari számokban is. A hangverseny az ebéd ideje után fél kettőkor ért véget. a hátam mögé került, ezt én megrohantam, de embereim legnagyobb részét leölték és 17-ed magammal elfogtak (Gy. század). — Önök borzasztó vakmerőek — mondta 1 Az önök katonáival mi már a Világot meghódítottuk volnál!“ — Újra reá gyújtott. Mellé egy tisztet adtam, hogy elkísérje, — kezet fogtam vele, s amint utána nézek, menl avval a megnyugodott lelkiismeretfel, hogy ő megtette a. kötelességét. Sietett hátra. Később tudtam meg, hogy egy turkesztáni mágnás fiú volt, a háború alatt több kitüntetést kapott, hét ízben volt már megsebesülve. Délután 3 órakor a századok jelentik, hogy az állásban vannak, azt takarítják, mert tele volt halottakkal. Az emberek mesélték, hogy dicsőségesen haltak meg a katonák a legborzasztóbb kézi tusában, de úgy jöttek az oroszok, oly tömegekben, hogy képtelenek voltak őket feltartóztatni. Mind fejzuzás, szúrt seb, lövés alig valami, kézi bomba szakítás. Az állásban — egy század — állásában — majdnem teljesen elpusztult. 6 embere maradt élve, súlyosan megsebesülve, minden tisztje meghalt és orosz halott ezen a helyen alig 15 volt. Utolsó leheletéig védték az állást — ott — a maguk építette árkok lettek sírjaik s majd a csaták zajának múltával elvisszük oda a mi kegyeletünk jelvényét a hősök sírjához — azoknak a sírjához . . . akik értünk éltek . . . haltak . . . Ermiláp. Az igazság kedvéért megkell jegyeznünk, hogy közönségünk is igen hálás volt, a tapsokkal nem fuvarkodott hanem minden egyes szereplőt élénken ki tüntetett. Sőt ha figyelemmel kisértük örömmel konstatálhattuk, hogy Németh Béla, Or- lowszky Frigyes profeszoroknak, b. Syntenisz Ilona urleánynak, Borbás Géza profeszornak mint az énekkar vezetőjének, valamint Kondor Sándornak mint a Németh Béla háborús nótái előadójának a meg-meg ujuló tapsviharok folytán többször a lámpák elé kellett lépniük. A kitünően rendezett hangverseny tehát várakozásunkon jóval felül sikerült. Hogy készül a béke. A háború a politikának más eszközökkel való folytatása és a béke az uralkodó jogviszonyok állapota, az egyes államok közt. Ez utóbbi állapotnak a visszaállítása, a diplomácia legnehezebb feladata, a békekötés. Kívülálló barátok segitsége nélkül, ha még oly forró óhaja is mindkét félnek, a hivatásos és érdekelt diplomaták aligha tudják megoldani. Ha már a viszonyok az államok közt meglazultak, a normális állapotot egyszeiü konferenciával nem lehet helyreállítani. Ezt a mcglazulást, elszakadást jelezni lehet, egy határozott hadüzenettel, mint a- hogy Anglia és Németország tette, (egy válasz nélkül hagyott ultumátum lásd központi hatalmak kontra Oroszország, avagy a helyzetet függőben hagyni, mint azt Olaszország tette Németország.) A szükséghez képest ügyes közvetítők, — természetesen semleges területen — az ellenség hangulatát kipuhatolják, nem kötelező ajánlatokat tesznek és a hallottakról megbízóikat értesítik. Ezeket a pro és kontra tett ajánlatokat, valamint nyilatkozatokat közli félhivatalos mártásban a sajtó orgánumokban, Azonban az ilyen cikkek olvasásánál okvetlenül szükséges a hitelesség megállapításához, hogy a lapot és munkatársait ismerjük. Nagyon helytelen lenne, ha az ilyen „próbanyulacska tárgyalásoknak valaki felülne, mert a tényleges tárgyalásaiktól ezek még nagyon messze vannak, még ha ezen eszmecseréket az úgynevezett politikai személyek már rég megkezdték is volna. A történelem szerint a békekötéseket — különösen rokon uralkodó családok közt — a jó és okos fejedmi hitvesek gyakran elősegítették. Ma, sajnos azt hiszem, hogy az ellenfelek érdekei nagyon is eltávolodtak egymástól és a felek egymás iránti gyűlölete oly mély lett, hogy a békét, .igy bizonyos ..értelemben, suba alatt nem lehetne meg kötni. így tehát a történelem szabályai szerint nem marad más hátra, mint hogy az egyik fél, avagy egy semleges hatalom ajánlja a hadviselőknek a béke megkötését. Az első eset csak akkor lehetséges, ha a győztes úgy ajánlhatja fel a békét, hogy egész biztos a dolgában, úgy diktálhat- hatja a béke pontjait, ahogy neki tetszik, avagy a legyőződnek félnie kell á teljes megsemisülés- től és ami még menthető, igyekszik menteni. (Lásd Montenegró, viszont Belgium és Szerbia elmulasztották). Ezelőtt az uralkodók maguk találkoztak, hogy megbeszéljék a jövőt. Emlékezíes a Villa- franca-ban kötött béke az 1859-es esztendőben, hol az osztrák és francia császárok személyesen Írták alá a békeszerződést. Ha azonban a semleges állam lép fel a porondra, mint békeközvetitő, úgy vagy olyan hatalmasnak kell lennie, hogy ráerőszakolhassa a felekre az akaratát, vagy pedig e- lőbb mindkét párt akaratát kell bírnia, hogy a világ előtt a békéltetői szerepet eljátszhassa. Egy ilyen megbeszélésnél illetőleg tárgyalásnál a diplomaták ügyességétől függ, hogy az ellenfelek hadiérdekeiket mindig közelebb hq>; hassák, kellő tapintattal kihagyni és elhallgatni az ellenkező pontokat, melyeknek ragaszkodásához a további tárgyalások lehetetlenné lennének. Lehetőleg minél kevesebb pontot vesznek fel a diplomaták, hogy legalább a fegyverszünetet ne • bolygassák és ilyenkor vannak a diplomatának nem csak az ellenséges diplomáciával való tárgyalásai, hanem a saját állambeli hadvezéreivel is erős küzdelmei. Leghosszabbak a tárgyalások, ha több szövetségesé volt a háború. A hét éves háború után minden egyes állam — minden állammal külön kötött szerződést. A harminc éves háborúk és a napóleoni hadjáratok mind rendkívül hosszas béketárgyalást igényeltek. Mielőtt a végleges szerződést alárinák a felek, sürgönyök, levelek, memorandumok százai-ezrei röpködnek ide-oda, mert minden legkisebb dolgot pontosan és praecizen meg kell állapit ni, nehogy valami utólag félreértésre adhasson okot. Ilyenkor lehet megtudni, hogy ki a jó diplomata, itt is, ott is kicsikarhat valamit, innen is, onnan is lecsíphet egyet-mást. Mikor készen van a diplomatának ezen külön „háborúja“, a b'ékeszőrzödést elküldik a tárgyalók, császáruknak, királyuknak, avagy elnöküknek, azok azt is pecsétjükkel szentesítik és alá Írják az „örök békét“. Ezzel meg van a béke. Az ezt követő munka már csak technikai. A hadiállap.otban lévő országokat újra vissza kell állítani béke állapotba. Természetesen hosszas i- dőt igényel és nagy munkával jár, amiből a politikai és katonai hatóságok ugyancsak kiveszik részüket. Megkezdődik a várva-várt „leszerelés". S mig készen vannak a kártérítési pörökkel, határmegjelöléssel, fogolykicserélésekkel, bizony jó néhány év is elmúlik. A népfölkelőket korosztályok szerint bocsájtják haza. A háborús törvényeket visszavonják. A katonai hatóságok hatalmi jogai kezdenek szűkülni és lassanként felveszik háború előtti alakjukat. Az ipar elkezd rendes mederben működni és a kereskedelem ugyancsak megkezdi világforgalmát. És az internaliolis tőke elkezdi mobilizációját olyan mértékben, mint ahogy a hadseregek demobilizációjukaf. Tessék elképzelni azt a horribilis népvándorlást, mely elkezdődik Arras- tól Mesepotániáig. Azonban nagyszerű organiciónk- kal ki fogjuk bírni ezt is. Legnagyobb érdemeket természetesen az vindikálhatja magának, ki az első célravezető lépéseket megteszi. Látjuk mindezekből, hogy sokkal könnyebb a háborút megüzenni, mint’a békét megkötni. A békének természetesen hosszasan kell virágzania, mert hiszen nem elég, hogy csak a jelenre gondoljunk és a háború •veszedelmét pillanatnyira elodázzuk. S hogy ez mennyire igaz, arra, jobb példa nem kell, mint az 1914—16-os világháború. Gazdaság fokozása. A takarmány állatok bizonyos fogyási viszonyt mutatnak a nagykereslet folytán. így fél annyi, vagy harmad annyi széna se szükséges. A hódított területek is rengeteg takarmányt fognak termelni, tehát a széna ára lemegy. E körülménynyel számolva a rétek felét, természetesen nem a vizenyősöket értve, — len- és kenderrel kellene bevetni, hogy igy n a gy ob b mennyiségű ruházati anyagot kapjunk. Ebből a célból elég len- és kendermag készletről már az aratás idején gondoskodni kell. A belterjes gazdasághoz tartozik az is, ha tekintettel a háborús viszonyokra, a szárnyas állatokat és disznókat óriási mennyiségben szaporítjuk, mert a hadsereg mind jobban fogja a disznókat keresni, hogy vele a marhaállományt
