Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-07 / 10. szám
6. NAGYBÁNYAI" HÍRLAP 1916. február 29. Juhásznak remegett a lába. Dideregve és el- fehéredve nézte a puskacsövet, a mely félméterre volt a homlokától. A homlokától. A szive riadtan vert és lélegzete elakadt. Gondolkozni akart és nem tudott gondolkozni, akárhogy megfeszítette az agyát. Végre nehéz kínnal, fájdalmas erőfeszítéssel kiőrölt az agya egy gondolatot. Ezt: „félek“. Félek, — mondta magában; és ez a gondolat felszabadította. Őszinte volt magához és testének a merevsége és az agyának a tehetetlensége rögtön megszűnt. — Hallgass ide — szolalt meg, — Nem hallgatok! — ordította a katona. — Nem hallgatok. Hazudni akarsz. Ismerlek benneteket. Bitang. Katonatiszt: gazember. — Barom ! mondta erre Juhász nyugodtan. — Én nem is vagyok katonatiszt. Tartalékos vagyok. Anyira meg van őrülve, hogy . . . Mindegy — felelte a katona. — Mind gazemberek vagytok. Ti tartjátok el őket. Vérszopók. Gyilkosok 1 Letérdelni, vagy . . . — Ha agyonlősz, — mondta Juhász — még sokkal inkább becsuknak, mint ha feljelentenélek az elalvásért. — Nem, — kiáltotta a katona gúnyosan, — nem csuknak be, Megdicsérnek. Jó katona voltam. Jött valaki a sötétben, nem válaszolt a kérdésemre, lelőttem . . . Megdicsérnek 1 Kutyák vagytok. Gyilkosok vagytok. Mi lesz ? Térdelsz le, vagy . . . A puskacső megmozdult. Juhász összeszedte minden erejét, hogy nyugodt maradhasson. — Lehetetlenné teszed nekem, — mondta remegő hangon, de halkan és tagoltan, — hogy békében hagyjalak. Én akkör sem jelentettelek volna fel, ha nem csinálsz ilyen komédiát. Ezt Így is megígérem. De ha még úgy fenyegetődzöl, akkor sem alázhatom meg magamat, az emberi méltóságomat . . . — Hazudsz! — ordította a katoaa. — Hazudsz 1 csalni akarsz. Meg akarsz csalni. Gazember ! Véreb! Térdre ! Mindjárt jön a felváltás, azt akarod bevárni. Hármat számolok, ha addig le nem térdelsz és meg nem esküszöl, akkor . . . Egy! . . . Görcsösen kapta feljebb a puskát, be a vállába. Ez a lövés betanult mozdulata. — Kettő! . . . Juhász ekkor lekapta a fejét és az egész testével kinyúlva, egy kétségbeesett, dühödt és villámgyors mozdulattal beugrott a puskacső alá. A katona hátrálni akart, de Juhász ekkor már elérte, rajta volt, rátapadt és az összeszoritolt öklével mint egy csontbuzogánynyal vágott bele az orrába, úgy, hogy a legény egy hangos felnyögéssei megtánto- rodott és kiejtette a kezéből a fegyvert. Még egyszer utána kapott; de Juhász gyorsabb volt: elló- ditotta a fegyvert, hogy ha leesik elsül, kárt ne tegyen egyikükben sem. A fegyver leesett a fűre, de nem sült el. A katona támolyogva akarta rávetni magát Juhászra, de Juhász egy irtózatos rohammal átkarolta, félig gáncsot vetett neki, félig a saját kardjában botlott el ő is, végigterültek a földön és Juhász összeszoritott ököllel, hogy szinte fájt, verte vágta vagdalta a katonát . . . Azután abbahagyta. A katona mozdulatlanul feküdt alatta. Juhász feldérdelt, úgy, hogy az ember azért a hatalmában maradjon. Még lihegett a rohamtól és felindulástól, de Icssanként megnyugodott. A kezét levette a katona torkától. A katona megmozdult; Jnhász újra felemelte a kezét, a katona azonban csak a fejét fordította el: behunyt szemmel elfordult a föld felé, JuJiász lassan felállott. A katona nem mozdult. Juhász még mindig óvatosan hátrálva odament a földön heverő fegyverhez és vigyázva felemelte. A katona mozdulatNvomtatott a lanul feküdt a földön. Juhász állt és várt. A hold ekkor kisütött. Világosabb lett. Juhász a fegyverrel a kezében odament a katonához és meglöditotta a lábával. — Hé ! — mondta neki. A katona fáradtan fordította felfelé a fejét és lassan kinyitotta a szemét. Ránézett Juhászra. — No, — mondta Juhász — kelj fel. A katona kinyitotta a száját; elébb még nem tudott szólni, azután halkan hebegte : — Lőjjö ii . . . agyon . . . Juhász belenézett az arczába; a holdfényben most élesen és világosan látta. Elszorult a szive. A katona orrából lassan csepegett le a vér, az ál- lára és az uniformisra. Az egész sápadt arcza össze volt verve, össze volt dagadva, meg volt tépve, véresre volt rongyolódva, rongyossá volt verve. A Juhász szivét ijedt szánalom és remegő megindulás fogta el. Miért vert igy véres rongyokba egy nemes emberi úri arczot ? Szégyelte magát. — Na . . . kelj fel csak — mondta gyöngéden. — Nem, meg akarok halni — mondta a katona. — No . . . kelj fel . . . semmi bajod ... mi ? — Menjen, jelentsen fel — mondta a katona. Sóhajtott egyet. — Maguk az erősebbek. — Ohó barátom, — mondta Juhász — semmi maguk. Én vagyok az erősebb. Ember állott emberrel szemben. Maga mondta. Ennek semmi köze a miiitárizmushoz. Te meg akartál ölni; én megvertelek téged. A hangja barátságos és jóindulatú volt. A katona az egyik bedagadt szemére rátette a kezét, fölkönyökölt és a másik szemével megzavarodott tekintettel nézett rá. Juhász mosolygott. A katona félreértette ezt a mosolygást. Fáradtan visszadőlt a földre és halkan, nyögve mondta : — Annál rosszabb nekem. Juhász föléje hajolt. — No, — mondta aggódva, — csak nem ájulsz el ? Törüld le a vért az arczodról. Semmi komoly baj, ugy-e ? A katona újra ránézett. — Ide figyelj — modta Juhász. — Én ezt a fegyvert most kilövöm. Az őrség idejön. Én téged bevitetlek a börtönbe. De nem azt jelentem, hogy aludtál, ügy sem jelentettelek volna fel. Hanem beírom a jelentésbe, hogy a mikor ideértem, már dühöngtél; magadat akadad agyonlőni ; alig tudtalak megfékezni; azt hiszem, beszámithatalan vagy ... Ha eszed van, akkor tudod, hogy ez mit jelent. Ha gazember vagy, elárulsz . . . Ámbár az is csak neked lesz baj. A katona dadogva kérdezte : — Mi . . . miért . . . teszi ... ezt ? — Mit akarsz, — felelte Juhász jókedvűen, — he te anarchista vagy, hát én szocziálista vagyok. A katona csodálkozva nézett rá ; Juhász mosolyogva mondta : — Egyébként nem akarok itt veled világnézetekről vitát kezdeni. Ez a hely nem épen alkalmas rá. De annyit mondhatok, hogy az anark- hizmusnak a véleményem szerint egyelőre semmiféle jogosultsága nincs. A munkásosztály egyedül lehetséges politikája a szocziáliztnus. A katona felült és ámulva nézett rá. Juhász hallgatózott. — Jön a felváltás — mondta. Egyenletes lábdobogás zaja hallatszott. Juhász felkapta a fegyvert és elsütötte. A csattanó dördülés után odaszóit még a katonának: — Egészen beszámithatatlannak nézlek. Buskomornak. Öngyilkosjelöltnek. Ekkor futólépésben megjött az őrség. Juhász bevitette a kotonát a börtönben ; azután bement az inspekcziós szobába és nekiült, hogy megírja a jelentést az esetről. Másnap ő volt a nap hőse a kaszárnyában ; az ezredorvos rögtön megerősítette, hogy a katona beszámíthatatlan ; az ezredes pedig tombolva követelte, szállítsák a katonát rögtön a kórházba megfigyelés végett. — Az a gazember még agyonlövi itt nekem magát. A katonát elszállították és az eset lassan elfelejtődött. Juhász kitöltötte a fegyvergyakorlatát, visszatért az irodájába és az egész dolog csak néha-néha jutott még eszébe. Három év múlva bejött egy napon az irodájába egy jól öltözött, zömök ember. Az arcza ismerős volt. — Ügyvéd ur, nem emlékszik rám ? — kérdezte. Ekkor ráismert. A katona volt. Elmondta, hogy a katonaságtól kidobták ; szorgalmasan dolgozik ; műhelyt nyitott; kissé megbékült a világgal. — Azt jöttem ügyvéd urnák jelenteni, — mondta — hogy most már csakugyan nem vagyok anarchista. Beláttam . . . Szocziálista lettem. Sokáig beszélgettek. Az ember okos volt. nyugodt, művelt. Juhásznak öröme telt benne. — És igen, ügyvéd ur, — mondta az ember búcsúzóul — még meg is akarok valamit köszönni, a mi nekem nagy hasznomra volt, a miért nem maradhattam anarchista. Köszönöm, hogy akkor . . . tudja . . . akkor éjjel olyan rettenetesen megvert. Mülióifnol! szükségük van rá! re&edíssg, haíarus elnyálká- sodás görssös és üdült hürnf. Mell=Karamellák a ..3 fenyővel elismerő irat orvosoktól és magánosoktól garantálja a biztos sikert. Kiváló finom és Ízletes bonbonok. Egy kisebb csomag 20 és 40 {. nagyobb csomag 60 fillér árban kapható: Bcjnóczy S. Vass L. és Widder gyógyszertáraiban. 2 *- ® s 9 3 it sS (ti Eladó! Üzlethelyiség házzal együtt Nagybánya legforgalmasabb helyén. Cim: a kiadóhivatalban. „Hermes“ könyvnyomdái műintézet gyorssajtóján, Nagybányán.
