Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-15 / 7. szám
IX. évfolyam. 7. szám NAGYBÁNYAI HÍRLÁP TÁRSADALMI ÉS 82ÍÉ3PmOX)A*jMI HETILAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavldéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Nagybánya, 1916. február 15. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. tSz.rk.sztőadg: Hunyady János-u. M. az., hová a lapközleméoyek küldendők Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házbaa a cinterem felől, hol az olőflzetSzoket ét hirdeti.ck.t felveszik. Főispánunk levele — vármegyénk összes lelkészeihez. — Mielőtt a nemes intencióju, meleg hangú hazafias szózatot megkezdenők, szükséges tartjuk annak fontosságát, annak indító okát a múltból nyert tapasztalataink alapján előre bocsátani és hangsúlyozni, hogy komoly és hazafias dologról lévén szó, tehát azt mindnyájunknak nem csak elolvasni, de mint komoly intelmet meg fogadnunk és követnünk kell, mert hát köztudomású, hiszen már mindenki olvashatta vagy legalább is hallhatta ádáz ellenségeinknek azt a furfangos számítását, amely szerint — ha már fegyverrel nem képesek dicső hadseregünket legyőzni — hát kifognak bennünket és hű szövetségeseinket éheztetni. Ez az ő véleményük szerint sikerrel is kecsegteti őket, mert számításaik alapjául azt vették, hogy nekünk és szövetségeseinknek nem csak közvetlen ami népeinket keli élelmeznünk, hanem élelmeznünk Kell még a már általunk és szövetségeseink által elfoglalt rettentő, szinte több birodalmat is kitevő meghódított területek lakosságait is. Hogy ez a kiéhezte- si hadjárat nekik minél fényesebben és minél hamarább sikerüljön, bizonyos tervet — hadi tervet állapítottak meg, melynek folyFerdinánd cár. — Irta: Dr. Strauss Adolf tanár. Hogy megérthessük Ferdinánd királyt mint diplomatát, szükséges, hogy előbb megismerhessük mint embert, s csak igy, ha mint embert tudjuk értékelni, akkor láthatjuk meg a trónon igaz nagyságában. Ferdinánd cár egy igazi univerzális tudású ember. Különösen sokat foglalkozott a természettudományokkal, jelesen: a növény- és madártannal. Növénygyűjteménye a muzeális botanikai gyűjtemények bármelyikével vetekszik. Ornitholo- giai kutatásaival pedig számtalanszor lepte meg a tudósvilágot. Ezeknek az előrebocsájtásával érthető, hogy uralkodása alatt a bolgár iskolákat oly magas fokra fejlesztette, hogy ezen tanintézetek minőségileg vetekszenek a művelt nyugat iskolával. Nem egyszer fordult elő, hogy a cár előadás alatt látogatta meg a főiskolákat, és kérdezgette a a hallgatókat, különös előszeretettel az általa kedvelt természettudományokból, ő alapította meg a természettudományi múzeumot és az ő kezdeményezésére állították fel a sófiai egyetem egy szépián, mi csak nagyáldozatok árán és alapos körültekintés mellett tudhatunk élelmi szereket semleges területekről behozni. Képesek voltak Romániában is 80.000, mond nyolcvanezer vaggon búzát megvásárolni, csak hogy minket ezzel is megröviditsenek. De ami a legfőbb — amit bizonyára mindenki tud, ellenségünk hadserege minden visszavonulásuk alkalmával — amikor csak tehették, és erre valami kis idejük volt, mindent de mindent, ami élelmi czikket és használható dolgot képezett, elpusztítottak, felperzseltek. A saját lakosságukat teljesen a porig, semmivé tették nyilván abból a számításból kifolyólag, hogy miikor bevonulunk, ne csak hogy semmit ne találjunk ott, hanem mindjárt élelmezzük is a földönfutóvá és teljesen szerencsétlenné tett lakosságot. Ez a számításuk nekik eddig sikerült is, mert pont minden úgy van, mint ahogy ők ezt előre kiszámitották. Hordják katonáink a sok élelmet, a sok ruhaneműt és osztják a szerencsétlenek között, mert hát lehetetlenség tűrni, elnézni, hogy a mindenükből kifosztott lakosság- a tömérdek ártatlan gyermek, éhen pusztuljon, vagy a fagyasztó hideg áldozatává válljon. Ilyen körülmények között fényesen beigazolódik, hogy nekünk és dicső hadseregünknek nem csak az öldöklő fegyverrel művészeti tanszéket. A külföld irodalmát ő ked- veltette meg a bolgár néppel és igyekezett e hajlandóságot minél szélesebb rétegekben terjeszteni. Nem is igen van klasszikus, kinek remekei ne lennének átplántálva a bolgár nyelvre. E téren elsőnek fordította Göthe: Faustját. A drámákat rendkívül szereti és ő építette a sófiai nemzeti színházat, a- zonban az idegen nyelvű drámákat csak mintegy alapul, lépcsőnek fogadta be a színházba, mig elelérkezik majd az idő, hogy a hazai drámatermelés elláthatja saját otthonát. Teljes öntudattal áté- rezte, hogy egy nemzet csak akkor lehet nagy, ha minden tekintetben eltudja látni magát, ezért forszírozza annyira a bolgár művészetet, melynek alkotórészei bizánci és szláv motívumokból állanak. Ferdinánd cár szabad idejében mindig visszatér kedvelt foglalkozásához : a természettudományokhoz és Konstantinápolyban tett látogatása alkalmával, midőn Abdul Hamid szultán kérdezte magas vendégét, van-e valami kívánsága, állítólag azt felelte : Egyetlen kívánságom volna, szabadon és zavartalanul botanizálhassak Kisázsiában. A bolgár cár nyelvtudása is óriási. Majdnem kezünkben, kell küzdenünk és harcolnunk, hanem a hős győzők nagylelkűségével és szerető gondosságával segítenünk, gyámoli- tanunk kell a már vérrel megszerzett területek lakosságait is. Ettől kezdve tovább menő számításait ellenségeinknek azonban már egyszerűen keresztül huztuk. Keresztül huztuk pedig olyan formán, hogy minden aféle dolgot kormányunk, ha nem is rekviráltatott, de nyilvántartás céljából összeiratott, az élelmi cikk fogyasztását pedig hasunkhoz szabta, vagyis meghatározta, hogy ki mennyit ehetik meg naponta. Ez a cselekedet igen helyes, mert e nélkül tényleg nem tudnánk és nem lennénk képesek a kiéheztetési hadjáratot is leküzdeni. Szorossak az intézkedések, de azért még mindeki naponként megeszi a teljes adagját, tehát tulajdonképen megsem érezzük ádáz ellenségeink kiéheztető fegyvereinek hatását. Ebből a célból bocsátotta ki megyénk főispánja is az alábbi levelet vármegyéink lelkészeihez, mely hazafias, lelkes és me- legszavu levelet az alábbiakban, mi is — indíttatva a cél nemes intenciójitól — sző- szerint leközöljük: Abban a nagy küzdelemben, melyet a Nemzet fennállása és szabadságáért már annyi vér és anyagi áldozatokkal másfél éve folytat, minden európai nyelven beszél. Országának elismerten legjobb bolgárnyelvü szónoka. Görög al- latvalóival görögül, spanyoljaival spanyolul beszél. Németül és franciául természetesen folyékonyan beszél. Amit pedig azt hiszem fölösleges megemlite- ni, hogy nagyon jól tud és rendkívül szeret magyarul beszélgetni. Ferdinánd kitűnő emberismerő. Nagyon pontos és lelkiismeretes. Egy államférfiu beszéli, hogy nemrégiben egy hosszú és fárrasztó audiencia után történt, mely az éjszaka késő óráiba húzódott, éppen, midőn távozni készült, a cár észrevett egy nagyobb aktacsomót és addig nem engedte el magától a halálra fáradt refenst, ameddig pontosan nem volt informálva a hatalmas paksamétáról. Ferdinánd cár minden európai uralkodó családdal rokonságban van. Uralkodási pályafutásán ez' nagy előnyére szolgált és midőn battenbergi Sándor után bolgár trónt elfogadta, nem kezelték mint holmi jövevényt, s midőn Bulgária és Kelet- rumélia egyesítése után Bulgáriába bevonult, a Ko- burg herceget mindenütt a legnagyobb bizalommal és tisztelettel fogadták. Igen, mondhatni, hogy a
