Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-03 / 40. szám
2. Nagybányai Hírlap 1916. október 3. " dozat után, csak azt kérjük és várjuk közös hazánk fiai és magyar testvéreinktől, hogy oly őszinte szeretettel legyenek irántunk, mint a milyet mi is tanúsítunk hazánk összes fiai iránt, kikkel egy testvériességben élünk, együtt küzdünk, együtt vérzünk a haza szent földjének védelmében. így aztán bizalommal merünk nézni hazánk egy szebb, boldogabb jövője elé, hogy annyi véres küzdelem és áldozat u- tán, a Mindenható megfogja adni hazánknak és vitéz szövetségeseinek a diadalmas győzelmet, hogy élvezzük majd a dicsőséges, áldásthozó és tartós, várva várt béke gyümölcseit, egymást kölcsönösen megértve és megbecsülve szeretett hazánk felvirágzása és jólétére. Ezek után kérjük Méltóságos Főispán urat, kegyeskedjék a szatmárvármegyei románság tántorithatlan és változhatlan király hűsége, valamint törhetetlen, őszinte hazaszeretete biztosítékának zálogául érzelmeink jelen önkéntes kifejezésének meg- nylivánulását fogadni és azt Őfelsége a- postoli királyunk és legkegyelmesebb Urunk trónjának zsámolya elé jutattni! Éljen a király ! Éljen a haza ! Csaba Adorján vármegyénk főispánja a következőkép válaszol a beszédre : Amidőn ez alkalommal van szerencsém Szatmárvármegye román lakosságának küldöttségét fogadni, köszönetemet fejezem ki az ékes szavakban tolmácsolt király és haza iránti hűségért. Feleslegesnek tartom hangoztatni, — hiszen ösmernek engem, *='■ hogy én mindig bizalommal tekintettem á vármegyei fe,é> viszont a románságnak is mindig bizalma volt hozzám, időben b - oi fogo^olgál.at„i. szemben fölösleges Völf az ^ j nők demonstrációja, mert hiszen logikus dolog, hogy a hazai románság itt akar boldogulni mi közöttünk és nem vágyik idegen — kétségtelenül alacsonyabb — kultúra után. (Zajos helyeslés.,) Nagy súlya van mégis az Önök nyilatkozattételének, mert ezzel demonstrálják azt, hogy nem vágynak külső beavatkozás után, nem akarnak más országban érvényesülni, hanem itt akarnak élni, itt akarnak meghalni ezen a földön, ahol születtek és ahol eddig is éltek. (Óriási éljenzés.) Hadd lássa az az ország, amely fegyverét nekünk szegezte, hogy eljárása hitvány hipokritaság, hiszen a reánk emelt tőr a saját szivének fordult, mert az orosz épp úgy ellensége neki, mint nekünk. Éppen ezért csodálatos az, hogy Románia pillanatnyi előnyökért évtizedes szövetségesei ellen fordult és közös ellenségeink mellé csatlakozott. Az Önök nyilatkozattétele újabb bizonyítéka az Önök hűségének, amelyet fiainknak kiömlő vére már megpecsételt. Ez a vér együtt ömlött a magyar vérrel és szent szövetséget teremtett közöttünk. (Lelkes éljenzés.) Kérem Önöket tartsanak ki nyilatkozatuk mellett és juttassák el annak eszméjét legkissebb hívük szivéhez is, és akkor, ha voltak is eddig félreértések közöttünk, azok eliminálódni fognak és közösen fogunk dolgozni a haza boldogulásáért. Közelebb a döntéshez. Ha Románia komolyan bizolt abban, hogy Bulgária cserben fogja hagyni szövetségeseit, úgy a sors egyenesen ideális módon tartja meg azt az árulást, melyet a románok eddigi szövetségeseikkel szemben elkövettek. A Dobrudsában reájuk mért gyors csapások nem kecsegtethetik őket a győzelem reménységével és nem sok vigaszt lelhetnek abban, hogy állnokságukkal tévedésbe ejtve bennünket, kezdetben némi sikereket érhettek el Erdélyben. Az ántánt újból hamisan számított. A Románia beavatkozása révén megnövekedett katonai létszámát hathatósan ellensúlyozza az a körülmény, hogy a beavatkozással együtt a védtelen és megvédendő harcvonaiak szaporodtak s igy az ántánt- nak uj alkalma nyílt arra, hogy eddigi harctereken kívül másutt is katonai kudarcokat vall hasson. Románia beavatkozásával nem érte ei az án- tánf azt a eéf-ját, hogy az egyenetlenség magvát hintse el közibénk. A {legújabb Balkán akciónak épp ellenkezőleg ;az a hivatása, hogy a központi hatalmak és szövetségeseik ifegyverbarátsága még az eddiginél k :szo.Tosabi» yplf. Nemcsak, mert a harcot szívós et€lye§§'éggej ellenséges területre viszik át és ezáltal * bt'kezáiogok „számát megnövesztik, hanem min&tuek’előit .azért, mert az ántánt legújabb tervének meg hiúsítása — fWfni szépen hangzó frázisokkal is áltassa a francia /jjí- niszterelnök eler.őílenedett nt'Oét és eJbizakodc# szövetségeseit ^ közelebb hoz bennünket a bér '■ kéhez. A Balkánon veteti lobbot a világháború, 3 Balkánon akarja eldönteni az ántánt, miben az a beisn.'^ö lejük, hogy §r!- nfásglt nein képes, A- mit nem lehet elérni Gallipoiinái és Szalonikinél, dacára hogy halálra kínozták Görögországot, azt Bukarest segélyével akarják kicsikarni : szövetségünk területét a legkeskenyebb oldalon akarják ketté vágni. Oroszország céliránya Konstahíiná- poly, szövetségeseié pedig annak az útnak az elvágása, amely bennünket a török birodalommal összeköt. Ha ez az ántánínak sikerül, remélheti, hogy nekünk a békét diktálja. Ha nem sikerül, úgy fel kell tételeznünk, hogy ezzel a kudarcával reménye utolsó és legerősebb oszlopa is megdől és tekintettel a franciák kimerülésére és a központi hatalmaknak azután már egyáltalán meg nem rendíthető balkáni helyzetére Oroszország részére elérkezett az idő, hogy megfontolja, van-e még tovább is értelme, hogy már nem orosz, hanem kizárólag angol érdekekért éviől-évre feláldozza emoereinek millióit? Angliától ugyan hiába vámok a békére való hajlandóságot. Jól ismerve az Angliában tényleg uralkodó hanguiaiot, ez a meggyőződésünk megingathatatlan. De éppen azért keli nagyra értékelnünk a délkeleti harcok jelentőségét és sikereit. Minél kevesebb lesz a küzdelem a harmadik háborús évben, annál hamarabb kell bekövetkeznie a háború befejeztének. Szívósan kell összeszedni erőinket erre a küzdelemre és nem szabad figyelmünket másfelé irányítani. Ä harctereken lesz a döntés, sehol másutt a világon és semmiféle semleges államból kiinduló mozgalomtól nem várhatjuk a békét, csak az ellenségeinken aratott végleges győzelemtől. A szervezett társadalom. A románok orvtámadása Erdély határszéli megyéinek egész lakósságát megmozdította, úgy, hogy ma szinte az ország minden része teli van erdélyi menekültekkel. Emlékezzünk azonban vissza. Mikor az erdélyiek menekülése megkezdődött, alig volt valami féle intézkedés, amely akár a fővárosban, akár az ellenségtől távoleső, az orvtámadás által egyáltalán nem érintett megyékben és váró-- sokban a menekültek fájdalmait, szenvedéseit, enyhítette volna. Már most természetesen mindenütt történt gondoskodás arról, hogy a meneküllek elhelyezést és élelmezést kapjanak és nem hisszük, hogy ma volna menekült, szenvedő embertársunk, aki ne részesülne a társadalom jótékonyságában. Elismerjük azt is, hogy a társadalom és hatóságok, mdeor felismerték a veszélyt, az elképzelhető legnagyobb gyorsasággal megszervezték a szükséges szervezeteket, azonban ebből, a mostani néhány napos zűrzavarból, amely sok embernek mérhetetlen és indokolatlan szenvedést okozott, a jövőre nézve egy rendkívüli fontos következtetést kellene levonni, A háború legfontosabb követelménye — azt az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk — egy minaden irányban, minden vonalra kiterjedő pontos ís alapos szervezettséggel. Ez képezi a hadsereg alapját is, de csak ez hozhatja meg a győzelmet is. Az eutenle állandó kapkodása,, terv- szerütlensége és szervezetlensége a legjobb5 bizonyíték ez állításunk mellett. Az állam és a hadfee— reg szervezete mellett a társadalomnak is szerve?^ ve kell lennie. Tudjuk nagyon jól, hogy sokféle társadalmi szerv működik ma már az országban, amelynek az az együttes célja, hogy a háború okozta sebe.- jkgjt begyógyítsa, sőt ilyen sebek fakadását megakadályozza. Azonban éppen az erdélyi menekültek esete' pfeoiyttia, hogy a szervezetek, tagozottsága, 'őt a szervezetté egész berendezése nem felel meg a háború“1 követelményeknek. A háború úgyis a meglepetések lilék- S"ha s“’ “dl"> l,°8>' “ ' bombán mit hoz a ho>P; Nem lud«ul‘ a lMrc,e~ reken és nem tudjuk itthon, vezete olyan, hogy bármelyik p.. lyozni tudja a veszélyt, a hirtelen m ta bajokat, ugyanilyen szervezeteket keli De a hadsereg szer- hanatban. ellensua^epttés-’ okozhat léteskrteni a társadalomban is. Látjuk nagyon jól, hogy a társadalom mily gyorsan siett anyagilag egyes újságok felhívására az erdélyi menekültek támogatására. A helyzetnek azonban olyannak kellene lenni, hogy a társadalom meglévő szervezetei minden meglepetés, vagy minden váratlan baj esetén a maguk erejéből tudjanak segíteni, intézkedni és a társadalom feiloö-- bánó segítsége vagy anyagi támogatása élőit má- tnaguk részéről előlegezzenek minden támogatást, úgy erkölcsi, mint anyagi téren. Ez volna a legjobb mód arra, hogy az országban olyan esetek, mint az erdélyi mÄkkü'is- szomoru esetei, ne forduljanak elő. Hogy mi módon kellene a társadalmat egy“- ségesen szervezni és szolgálatába állítani a háborúnak, az fontos ugyan, de olyan részletkérdés, amelynek kifejtéséhez és megtárgyalásához egy hírlapi cikk halárai szükek, azonban mi csak fel a- karjuk vetni az eszmét azok számára, akik a társadalom mai háborús szervezetének 6Jän állának.
