Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-19 / 38. szám

2.

Nagybányai Hirlap

1916. szeptember 19.

zetett. Csupán fejedelemválasztáskor, vagy annak első fia születésére járult a kincstár gyarapításához ököradóval, amit székely- székenkint összegyűjtve M.-Vásárhelyre hajtottak s ott a ma is ismert sütővassal megbélyegezték. És volt az u. n. ökörsütés. Ré- gente 40.000 darab is összegyűlt, ami az akkori nagymérvű állattenyésztésről tanúskodik. (Nem volt szükség reqirálni s az á- rát nyerészkedés szempontjából fölverni!)

Szellemi képzettségekkel is bőven meg van áldva a székely. Fölfogása gyors, átható, tanulékony. Az iskolázás iránt nagy vonzalommal viselkedik s belátva, hogy már is végletekig darabolt csekély birtokán nagy számú háznép meg nem élhet, gyermekeivel már régen benépesítette az alsóbb és felsőbb iskolákat, melyek Erdélyt gazdatiszti személyzettel, ma papi, tanári, tanítói s hivatalnoki karral látják el; mindenik e- setben munkás, kitartó, életrevaló elemeket bocsátanak ki a hazarész különböző vidékeire, ahol csak a vagyonosság és értelmiség gyarapítását mozdítják elő. Jelességeik közül irodalmi téren vannak: Apácai - Cseri János, Apor Péter, Bethlen Miklós, a Csereyek: Gaál Mózes, Mikes Kelemen, baróthi Szabó Dávid, Teleki grófok; stb; művészetek körében ; Barabás Miklós, Bar- talus István, Gyárfás László, a két Bolyai Körösi Cs. Sándor stb.

Humora és kedélyvilága kiapadhatatlan kincsesbánya. Sziporkázik a hasonlatban, képekben, elmés fordulatokban, csípős megjegyzésekben, mint nyári nap estélyének tiszta égboltján a villany repesé- se. A székely népdalok és balladákról, a költői népléleknek e becses megnyilatkozásairól, melyeket Kocza János a „Vadrózsákéban megörökített, eleget hallottunk.

Társadalmi erényei az összetartás és kölcsönös segély. Pénzt kevésbé, de bármi egyebet kölcsön ad. A munka segítésnek legszebb, patriarchalis megnyilvánulása a kaláka. Valamely sürgős rendkívüli munkánál t. i. az utca, vagy az egész utca, falubeliek kézi, vagy igás segítségre hivatnak, melynél a háziak csak kenyeret és pálinkát adnak s néha muzsikáról gondoskodnak. A munka neme szerint van : arató, buzahordó, ganézó (trágyázó), erdőlő, fa-, kőhordó kaláka. Az egész dolog a tömeges megjelenés elvénél fogva a verseny és kedélyesség szinezetével bir. Vendégszeretete korlátlan. Éjjel-nappal nyitva áll háza idegenek előtt, kiket minden jóval ellát s utravalóval is ellátja. (Tanulság a szegény menekültek fogadtatására !) „Csak tessék Isten áldásából, mert a miénk is meg- vala. Jöjjön no, faljon, ha nem érik is.“

Erkölcsi egyéniségének és jellemének kiegészítésére még pár vonás szükséges a képhez. A küzdelmes élet, melyben ez a nép annyi nehézséggel és ellenséges áramjattal találkozott, arra szoktatta, hogy minden helyzetben és környezetben óvatos és tartózkodó, szavait latolgatja s gondolatait bizonyos leplekkel burkolja, céljai elérésere a hangulatot s környezetet puhatolja s az előnyök maga felé fordításával a hátrányokat elhárítani iparkodik. A jó tanácsot fontolgatja, de bizalmatlan a tanácsadó i- ránt. Szóval diplomatának és taktikának fegyvereit kevés nép ismeri és használja annyira, mint ő. Ezt nevezi a szállóige szé- kely-furfangnak és ravaszságnak. Pörlekedő természetét s a maga igazát védelmező szokását jellemzi már a régi székely törvényekben foglalt ama biztosíték és korlátozás, hogy a három forintos pert a királyig lehetett vinni, de az elveszett per a családfő életében megújítható nem volt. (Ha Czernin gr. igazi székely ember lett volna, a román háború máskép állna. Nem lehetett volna félrevezetni.)

Életmódját a természet jelöli ki. Állataiban nemcsak gyönyörűségét, de büszkeségét is leli. Házakörnyéke rendezett, tiszta, községei egyöntetűek, csinosak; a székelyek „állam az államban.“ Sokat lehetne és kellene Írni a székelyekről.

Jelen ismeretetésem célja tisztán emberi, a székely embert iparkodtam feltüntetni, plasztikusan kidomborítani, hogy midőn a hontalanok iránt fordul a közrészvét, mely azok fájdalmának csak jóleső enyhítése, de nem orvoslása, tudják értékelni azon testvéreink veszteségét és ha hozzánk is kerülnének lehetőleg meleg fogadtatásra találjanak s az innen elszakadt véreink hozzánk a sors keze által visszavezérelve olyan testvéri bánásmódban részesüljenek, mint, aminőt évszázados kötelességeinek pontos teljesítése jutalmául a hontalanság keserű napjaiban tőlünk megérdemelnek s amiben őket részesíteni felebaráti s erkölcsi kötelességünk.

Horváth Dénes.

Románia.

Ez a kis állam fenn állását Ausztria-Magyar- országnak köszönheti, mert Andrássyak kívántak ott, lent a Dunánál egy nagy-Romániát. — Mindezért a jóságunkért rút hálátlansággal fizetett, épp mint Olaszország Németországnak, azért a miért a Velencei tartományt a 60-as években az olaszoknak adta. Hálátlan ugyan a közmondás szerint a világ jutalma, de Göthe a nagy világ gondolkozó azt is mondja, hogy valóban müveit ember hálátlan soha sem lehet. — Ha mégis hálátlan, az müveit nem volt. — Ha e tétel áll a nemzeti egyedre, áll az a nemzetre is mint egészre. Müveit nemzetnek van politikai morálja, mely visz- sza tartja a meggondolatlan cselekedettől. Politikai morálja, eddig egyáltalán nem volt Romániának. Midőn az orosz és török háború dúlt, a politikai morál úgy hozta volna magával, hogy mint ifjú állam semleges maradjon, hogy jó szomszédjai legyenek. A gyengébb szomszéd a török, dicső csatát nyert az oroszon. Ő akkor beleegyeledett a harcba, csatárt nyert. Szerzetté az első ellenséget, a törököt. Oroszország látta, hogy ez az állam hatalmas kezd lenni, leharapta Beszarábiát országából. Hála helyett hálátlanságot és egy ellenséget kapott. Románia, a nem rég lefolyt balkáni háborúban ismét egy másik szomszédjába kötött. Most már nem dicsőségért, de területért harcolt, midőn ismét semlegesnek kellett volna lennie, vagy szomszédját segíteni kellett volna. Midőn azt három oldalról támadta a török, szerb és görög, akkor is a nagyobb ellenséghez pártolt és bevonult Bulgáriába. Így lett a bolgár is ellensége. Végre most, hogy a központi hatalom végső győzelemhez közeledett. Mint Plevnáná! a lihegő és segítségre hivó orosz szóra és az évtizedeken táplált nemzeti hiúságra hallgatott és nem a józan ész szavára, mely mondta, hogy ne légy hálátlan, ne szerezd meg magadnak a harmadik nagy és hatalmas ellenséget, hiszen kis állam vagy, neked még élni és virulni kellene, légy semleges, ezzel a háborút kurtítod, az emberiségnek is használsz, és még a régi bolgár és török sebeket is gyógyíthatod.

Add vissza a bolgár birtokot, állj a határra teljes haderőddel, ne engedd, hogy Bulgáriába és- Törökországba az ellen belépjen. Erre igen rövid fronton, a Kárpátoktól a Dunáig meg alkotta volna a védő egyenes vonalat, ha bajba lett volna, segítették volna a szomszédok. És mint semlegesnek, határai területét is megszerezték volna, amit esetleg Moldovába való orosz invázióval szerzett volna. Az angolnak is szolgálatot tett volna ezzel, mert az angol soha sem akarta, hogy Konstantinápolyban az orosz legyen az ur, mert ezzel Földközi tengeri uralmát látná veszélyezve. De ő ezzel a világ politikával nem törődött, ő egyéni politikát csinált, még pedig rabló politikát. Az orosztörök háborúban ő tőle raboltak. A török, a görög, a bolgár háborúban ő rabolt. Most mint ktep- tománikus ismét rabolt. De már nem csak rabolt, sőt többet tett, hazudta az utolsó óráig a jóbarátságot, elfogadta a mi kötszereinket, a német 50 lokomativot, a kereskedelmi szerződést fel nem mondotta, ellenfelét mielőtt katonai párviadalra kihívta volna, megtámadta. Védtelen nőkkel, szegény néppel kelt csatára. Könnyű győzelmet akart aratni, hogy hiúságát pillanatra kielégítse, de jönnek majd a kemény napok, a hol majd kitűnik, ki a legény a csárdában. Romániának meg kell szűnnie a világ béke érdekében és a Duna, Ausztria- Magyarország szabad folyója kell hogy legyen a Fekete tengerig, hogy ne jöjjön rajta a Balkánra több orosz muníció és ne korlátozza a mi közvetlen kereskedelmünket Török- és Oroszországnak a Dunán és Fekete tengeren.

A Visztula északon felszabadult és a kereskedelem szolgálatába állt, úgy a Duna lent délen is azzá kell váljon. Konstanc előtt, a hol a Duna 50 kilóméter, a Fekete tengertől ott át vágható és csatornázható. Németországnak nem kell Földközi tenger a keleti kereskedelemhez. A német áru vizen mehet Németországba a Fekete tengerből és viszont. Ha Erdélyben anyagi kárt szenvedtünk, azért kárpótlásul Alduna balparti mellékét kell követelnünk, a jobb part legyen egészen a Bulgáriáé. A románok négy hónapi háborúra számítottak, ez valóban elég lesz arra, hogy Erdély szabad legyen és az Alduna mellékét Románia elveszítse. A stratégia helyzet erre kedvezően alakul. Hogy biztos lesz a győzelmünk az minden kétségen felül áll, dacára annak, hogy a Marosig lehetnek harcászati szempontból kiürítések, de ezek nem hátráltatni, hanem siettetetni fogják az erdélyi front áttöréseket, melyek Románia pünkösdi királyságának végét fogják jelenteni, csak türelem és bizalom. Végzetes hiba volt a közvélemény nyomására a japán háborúban Portarthur forszirozása, mellyel 100.000-nél több embert kötöttek le, mely- lyel Munkdennél tökéletesen megsemmisitethették