Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-12 / 37. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. szeptember 12. 9íC£( 37. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavldéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dp. JUTÁI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Megjelenik minden kedden 8 — iá oldal terjedelemben. He rmes könyvnyomda Nagybányán. 5z*rke»t£s<i: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: »Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házbaa a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Isten büntetése. Leggazabb ellenségünk már érzi, hogy az Isten hatalma nagy s annak ostorát el nem kerülheti. Hozzánk mint a rablók, titkon és éjjel törtek be s honfitársainkat legédesebb álmaikból felriasztva békés otthonokból kiverték és földönfutókká tették. Elrabolták marháikat, megfosztották keserves keresetük és véres verejtékük árán szerzett élelmi szereiktől, feldúlták és tönkre tették otthonukat. Tudtuk, hogy mindezek bosszulatla- lanul nem maradnak, és hogy eljövend a retorzió, mely minden tekintetben méltó lesz a rabló néphez. Megnyugvással olvassuk és vesszük tudomásul napi sürgönnyeinket, habár annak bevezető sorai mindannyiszor sziveinkbe markolnak ahányszor csak előbb léphet a gaz horda. Ámde a következő pillanatban fellelkesülve és áthatva imádott hazánk és drága honfitársaink mérhetetlen szeretettől; egyszivvel, egy lélekkel kiáltjuk a Dobrudzsába: Előre dicső szövetségeseink! És ők mennek is lassan és biztosan előre, mindig csak előre, tiporva, pusztítva és fogdosva a gaz ellenséget. A jóságos Isten büntetése tehát már bekövetkezett még pedig gyorsabban és hatásosabban annál mint mi azt reméltük. Sürgönyeink szerint dicső szövetségeseink hadai már messze bent járnak Dobrudzsában, szintén egyik várost a másik u- tán meghódítva s gaz ellenségeink martal- lóczait is összefogdosva, lefegyverezve teszik lehetetlenné. Sőt hűszövetségeseink szept. 7. iki jelentése már a következő nagy örömet keltő örvendetes eredményt is hirdeti : Tegnap, szeptember 6-án, dél- lután 2 óra 30 perckor a Tutrakan várostól délnyugatra levő másod ikvédel- mivonalonfolythevesharcok utána hidfőszerütutrakanivár végleg kezünkbe jutott. A vár őrsége kapitulált. Elfogtuk: a 34, 35, 36, 40, 74, 79, 80 és84. gya 1 oge z - r e d e t, a csendó. ezred kétzászlóal- j á t, az 5. t a r c k- és a 3. n e h é z t ü- zérezredet. Zsákmányunk lett az egész vártüzérség, sok muníció, puskák, géppuskák és egyéb hadiszer. A foglyok pontos számát és a zsákmány nagyságát még meg kell állapítanunk. Eddig megszámoltunk : 400. tisztet, köztük 3dandárpa- rancsnokotés 21.000 sebesületlen foglyot; zsákmány dolgában 2 zászlót és több mint 100 modern lő veget, amelyek között vannak az 1913. évben Fer- dinánd városnáltőlünkellopott ütegek. A románok vesztesége halottakban és sebesültekben rengeteg. Sok román katona pánikszerű menekülése közben a Dunába fulladt. Ezt nevezem én Isten ujjának amely nem mutat mást mint csak azt, hogy igy bünteti az Isten a gonosz és álnok hitszegőt. A cselédügy. A cselédügy ismét aktuális, Németországban most állítják fel a cselédiskolákat. Minden cselédnek, ki szolgálatba lép, cselédiskolai végzettséggel kell bírnia. Nálunk egy év előtt kezdtek az üggyel komolyan foglalkozni, de oly szerencsétlenül, hogy még születése előtt kivégezték. Az egész cselédügyet erkölcsrendészeti szempontból vizsgálták és a köteles orvosi vizsgálat behozatalával meg is feneklett. Ha a cselédügyet állami vagy városi kezelésbe vesszük, úgy egy csapásra megoldható. Önmagától szűnik meg minden rossz, ha a törzs mérget tápláló gyökerét radikális módon kiirtjuk. A gomba módon elterjedő cselédelhelyező intézetek megszüntetése úgy közerkölcsiség, mint mint társadalmi szempontból üdvös és hasznos. A fővárosba kerülő és szolgálni akaró leányok a cselédelhelyezőintézeteknél romlanak meg. A cselédelhelyezőintézet tulajdonosa 1—2 segéddel dolgozik, kiknek nemcsak a cseléd elhelyezés a feladatuk, de a cselédszerzés is. A segéd a cselédszerzés különleges és bevált módszerével él. A bevásárlásra induló cselédleányt az utón elfogja s kikérdezi, hol szolgál, mi a fizetése, majd szép Pali. Irta: D. Lengyel Laura. — Lássuk csak — mondta és a tükör elé állt. Még egyszer végignézte magát, h fekete szin karcsúvá, magassá tette és fehér arca, nyaka szinte világított a sötét szövetből. Sohasem örült úgy szépségnek mint most, asszonyi ifjúságának alkonyán, negyedik esztendejében. Örült, hogy nem hizott el, hogy óriási gyalogúira képes, a nélkül, hogy lába minden negyedórába kibicsaklana. A múlt héten fölmászott egy magas hegyre és nem kellett pihegve megál- lania tizpercenként ezzel a kiálltással : Óh, milyen gyönyörű vidék, óh milyen isteni kilátás! . . . Örült erejének, ifjúságának, szépségének és nem tudott arra gondolni, meddig tarthat mindez ? Ágnes öt esztendővel ezelőtt szívesen kacéi- kodott a korával. Lehajtotta fejét, hogy jobban lássák a pár ezüstszálat, mely hullámos sötét haját díszítette, ragyogóvá tette, most újonnan kitalált fésülködési módjával majdnem sikerült eltüntetnie a fehér csikókat dús, szikrázó fényességű, hajában. A háziorvosától már néhányszor megkérdezle, igazán nem árt-e a hajfesték a szemnek ? Ezt a bolondságot régen, gyermekkorában valamelyik nagynénje vezete a fejében. Sokat és szörnyüködve beszélt egy asszonyról, ki a haját aranyszőkére festette és egy reggel arra ébredt, hogy nem lát semmit, megvakult teljésen. S bár azóta sok mindenbe megdőlt hite, mivel Máli néni meséi fenyegették, a vaksággal megvert asszony rémes alakja mindig megjelent előtte, ha a fodrászhoz akart menni, hogy a haját befestesse. — Nincs is rá szükségem — mondta, mig a tükörben átható tekinttel vizsgálta magát. — A- lig látszik egy pár fehérszál. S ezt a pár ezüst szálat kár volna eltüntetni. Oly mesés, titokzatosan szép dologról beszél. Elpirult, mert eszébe jutott az a húsz éves fiú, kitől ezt úgy három hónappal ezelőtt hallotta, kitől oly hirtelen megszökött, s kihez most bágyadtan, akaratát teljesen elvesztetten visszatért. Még nem látta azóta, hogy elmenekült, de ha arra gondolt, hogy pár pillanat múlva itt lesz, ajkába kellett harapnia, hogy sírva ne fakadjon. Mostanában különben is gyakran fojtogatta a sirás, csodálatosképpen mindig a legboldogabb óráiba. Mikor Palival sétált, mikor a fiú mellett ült, vagy állt, mikor egészen véletlenül összeütődött a kezük, vagy fiú forró lehelete megcsapta az arcát. Halálos szégyenkezéssel, titkos, remegő, ujjongó boldogsággal borzongot meg egész teste. Olyan volt, mint egy fiatal leány, kire most csapott le a szenvedély mámora. Voltaképpen negyven éve ellenére sem volt más, mint tapasztalatlan fiatal leány, ki teljesen tanácstalanul és tájékozatlanul áll, mikor érzékei először megszólalnak. Korán férjhez ment, korért özvegyen maradt. Házas élete semmit sem ismertetett meg vele a szerelem örömeiből és titkaiból» S igy lett tanácstalanul, tapasztalatlanul kiszolgáltatva érzelmeinek, melyek forgószél módjára ragadták magukkal Ha nem olyan becsületes, naiv és hivő, kétségtelenül hamarabb észre tér. Így sodorta az ár és azt sem tudta, mi történik vele ? Mikor jött egy világosabb óra, halálos szégyenkezéssel és rémülettel szökött el a fiútól, kihez most teljesen meghódolva, remegve visszajön. Egy piros rózsát veit ki a vázából és övébe
