Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-05 / 36. szám

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. BSőfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. SzerkesztosSg: Hunyady Júnoa-U. 14. sz., hová a lapközleinéuyek küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeíd-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Újabb ellenségünk. Hitszegő szomszédunk álnok árulása szivünkbe markolt. Hazafias bánat nyomja aggódó lelkeinket. Szivszorongva várjuk a mindenhatónak mielőbbi felszabadító ke­gyelmét. Az ártatlan gyermekek könnyei, a boldogtalan pillanatban kiontott szent ha­zánkért dobogó szivek pirosra festő vérei megtorlásért kiáltanak. Ez egy rövid hét­nek szomorú és tragikus története. Gyászunk már eddig is számtalan, fáj­dalmunk majd nem elviselhetetlen s most, a- mikor már a két évet is meghaladó idő el­telte után majdnem az egész világ az ál­dást hozó béke megérkezését várja, a go­nosz szellem, amely mint fekete köntösbe öltözött boszorkány a müveit Európa köze­pén lappang, tusakodva azon, hogy melyik felet, hogyan és miként szedje rá, egyszer­re kiugrik íeshelyéről olajat önt az izzó pa- razsra s mikor az lobbot vet, annak láng­jainál rohanja meg a mit sem sejtő szö­vetséges szomszéd békés polgárait. Szégyen és gyalázat, hogy ez megtörténhetett a mű­velt Európa közepén. Szégyen és gyalázat, hogy a hadviselés tempójai és szabályai ma már nem imponálnak hanem mint a tolvaj és mint a rablógyilkos rohanják meg az áldozatokat. Ezt a minden tekintetben alávaló gaz­tettet örökre megkell bélyegezni a történe­Bátorság. (Az ifjúság számára irta: P.) Bátorság az ember nemessége. A mi szépet, •magasztosát értünk e fogalom alatt: ember, való­di talpig ember: abban jó nagy része van a bá­torságnak. Kiben ez nincs, az csak fél ember. Bá­torság nélkül nincs erény, nincs jellem. Arról, ki gyáván meghátrál, nem bírunk feltenni semmi nemesett, semmi jól. A gyáva igy szól : nem bírom, nem tudom véghez vinni ezt, vagy azt. A bátor: akarom, hogy legyőzzem az akadályokat és le fogom győzni. Nagy Napoleon kitöröltette a szótárából a „lehetetlenség“ szót. Ha a közönséges ember nem is teheti azt, mert elvégre a körülmények mégis csak meggátolhatnak kitűzött terveink végrehajtásá­ban : de arra mindnyájan képesek vagyunk, hogy férfiasán küzdjünk az állítólagos „lehetetlen“ ellen, az az ne hajoljunk meg könnyedén az akadályok előtt. Bátorság a szívben, értelem a főben : és meg­lásd, hogy sok óriásnak vélt nehézség eltörpül. Már a szilárd elhatározás is fél sikert hát mégha az elhatározás teljesítéséhez tétovázás nélkül bát­lemnek s mindannyiszor, ahányszor erre csak az alkalom mutatkozik az orrához kell dörzsölni a hősöknek, a nagyhősöknek, akik csak titkon, oirozva, éjnek idején voltak ké­pesek a mit sem sejtő békés polgárokat megrohanni. Hogy ez a nagy szerencsétlenség mu­lasztás következménye-é, és hogy azért ter- hel-é vagy sem valakit a felelősség, nem kutatjuk, valamint nem kutatjuk azt sem, hogy gyönyörű és virágzó legszebb erdélyi városaink és falvaink tervszerűen avagy e nélkül jutnak-é a rablók karmai közé, mert ez hivatásunk keretén kivül esik. Ám de erőssen hisszük és arról szen­tül meg vagyunk győződve, hogy mikor elér­kezik a leszámolás órája, nemzetünk min­den hű fia, minden egyes hős katonája mint egy-egy tigris, mint egy-egy oroszlán fogja kötelességét az aljas és hitszegő el­lenséggel szemben teljesíteni. Magyarok Istene ! Szabadíts meg ben­nünket e keserű pohártól, gyalázatos ellen­ségeinktől, adj erőt e súlyos megpróbálta­tás elviseléséhez, deritsél fényt mielőbb csüggedő lelkeinkbe, adjál okosságot, böl­csességet nagvjainknak, erőt, hatalmat és rettenthetetlen bátorságot vitéz csapataink­nak, mert hiszen te tudod azt legjobban, hogy megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt. Hatósági boltjainkról. Városunk eme intézménye, ha rajta az illetékes körök segiteni nem fognak, egy újabb anomália lesz. Még csak a dolog legelején vagyunk, már is sok a panasz. Egyik-másik vevő kevesebbet kap s megy a rendőrségre panaszkodni, a másik pedig nem kap semmit, mert belé un a várásba, a harmadik órákat veszteget el, mig a ré­szére kijáró adagot megkapja. Ez igy nem lesz jó, a két Ízben kimérés már megmu­tatta, hogy a lisztnek jelenlegi szisztéma szerinti kezelése tarthatatatlan. Tarthatatlan pedig azért, mert nagyon sok időfecserléssel jár. Megtörtént esetek közül az egyik igy fest: Mivel ma a legtöbb helyen cselédet nem tartanak, a házi teendőket maguk a házi asszonyok végzik részint bejáró asz- szonyok, részint a gyermekek segítségével. A liszt bevásárlás, mivel egy teljes heti kompetenciát adnak, ma körülményesebb. Cseléddel nem rendelkező családnak a nagy pakkok haza cipelésére egy idegen munka erőt, mondjuk egy munkásnőt, vagy lega­lább is egy piaci polgárt kell fogadnia. Ezt az alkalmi munka erőt, mivel a liszt kiosz­tásánál órákat kell vesztegetni, megkell fi­zetni az eltöltött időhöz mérten. Az első liszt kompetenciám haza szállítása 1 kerek pengőmbe került. Mert első nap délután­ran neki is fogsz? Ha csak parányi sikert aka­runk is elérni az éetben, bátorságra, szilárd elha­tározásra van szükségünk, ingyen semmit sem ad­nak, és a magyar példabeszédnek nagyon igaza van, midőn azt mondja, hogy: Bátraké a szeren­cse ! Keressük, üziük hát a szerencsét, felfegyver­kezve a bátorság latalmas paizsával is. Ha látják, hogy bátor vagy, nár beesülnek, ha észre veszik, hogy tudsz is tenii: tied a siker. — erélyre van szüksége mindenkinek ; s be kell ismerni, hogy a ki derekasan megállja helyét, bá­tor küzdelmei által sikert, eredményt tud felmu­tatni, tiszteletet, közbecsülést érdemel. De mik az élet apró akadályai ellen folytatott harcok azokhoz képest, kik a megpróbáltatás idejében martyrjai tudnak lenni igaz ügyüknek. Üssük fel csak a történelmet, minden lapon találkozunk a bátorság, férfias tántorithatlanság Az életben a bátorságnak nagy tisztelete van. Ki tántoríthatatlan bátorsággal akar valamit elérni, rendesen el is éri art, az emberek kitérnek előle, engedik, hogy elérhesse, ami ulán oly igen vá­gyódott. Bátorságunk szivóságunk megtöri ellen­ségeinket is. A kishitűségtől az elcsügedéstől óvjon meg a bátorság. Nem sikerült első kísérleted ? Ne csüg­gedj, bátran kezd úja másodszor, harmadszor, és még ha tizedszer kelene is felvillanyoznod erő­det, erélyedet, tedd neg bátran, férfiasán. Tapasz­talni fogod, hogy véjre terved sikerül. Tagadhatatlan, hogy az élet sokféle baja, gondja legyőzéséhez sok bátorságra, nagy akarat vértanúival. Méltó csodálat foghat el, ha a kereszténység első századának vérfogyasztó mészárlásaira gon­dolunk. Megszámlálhatatlan ezer meg ezer keresz­tényt vetettek máglyára Róma elkorcsult fiai. Is­mét a vértanuk ezreit czirkuszi mutatványokra hasz­nálták fel. Mintegy háromszáz évig tartott a keresztény üldözés eme legborzasztóbb neme. És a hősi bá­torság erénye a vértanuk annyi ezrénél meg vala. A vadállati prédára szánt áldozatnak csak meg kellett volna tagadni keresztényhitét és vissza nye­ri szabadságát. Alig volt rá példa, hogy egy is tette volna azt. Égre fordított tekintettel várták a

Next

/
Thumbnails
Contents