Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-20 / 25. szám

IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. junius 20. w ✓ TARSACAXiMI És SÄESPmOÖA^MI HETIliAF Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipariestüieínek Hivatalos Közlönye. előfizetési srak: Egész évre 6 korona, félévre S korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelés szerkesztő-tulajdonos: Br. AJTÄS 8AGY fiáSOtl. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. 9 tisztviseli háborús segélye. Mint ismeretes, kormányunk az álla­mi tisztviselőknek háborús segélyt fog ad­ni. Hogy mennyit, azt feleslegesnek tar­juk itt feljegyezni, hiszen azt ők már úgyis udják, Ezúttal mi csak rámutatni kívánunk arra, hogy a kormány, ezt az igazán leg­nagyobb és legszámottevőbb intelligens ál- a malkotó elemet, egyáltalán nem részesíti abban, az elbánásban, amelyben részesíte­nie kellene. A felett nem kívánunk vitatkozni, hogy az államnak most rémesen nagy kötelezeít- gei és igy tömérdek kiadásai, sok oldalú fedezni valói vannak. Ezt tudjuk és min­den tekintetben koncedáljuk is. A tervbe vett újabb háborús segély quantumot azonban nevetségesnek találjuk úgy annyira, hogy annak teljesen tartha­tatlan voltát kénytelenek vagyunk vita tár­gyává is tenni. Mindenek előtt megállapítani kívánjuk, taaeaHisr hogy aki a szóban forgó háborús segélyt megállapította, nem volt tisztában azzal, hogy az államtiszviselők nem valamennyien a I!. 111. IV. és V-ik fizetési osztályokban szolgálnak, hanem szolgálnak még a XI. X. IX. stb. fizetési osztályokban is, továb­bá nem vette figyelembe azt sem, hogy a XI. X. IX. stb, fizetési osztályú tisztviselők — egy parányi részecske kiszámításával — nem rendelkeznek pár száz, vagy plá­ne pár ezer hold birtokkal, egy csapat mar­ijával és nehány nyáj disznóval, továbbá nem vette figyelembe a megállapító azt sem, hogy a XI. X. IX. fizetési osztályú tiszviselők legnagyobb részének csupán az az egyetlen cipője \an, melyben jár s ha elszakadt, ép annyié:- csinálja meg a susz­ter, mint a nálánál sokkal nagyobb jöve­delmű más halandónak ; és hogy csak az az egyetlen ruhája van, melyben a hiva­talba jár s ha az is' elszakadt, nem állanak rendelkezésére szekrény számra más ruhák, hanem azonnal a szabóhoz kell mennnie és ha nincs 120 koronája, (a XI. fiz oszt­ban ennyit még egy havi fizetés sem tesz ki.) akkor szóba sem állnak vele. Nem vette figyelembe továbbá még azt sem a megállapító, hogy a kisebb államtisztvise­lőnek is ugyanannyiért adják úgy a lisztet mint a tejet, krumplit, tojást, tehát egyetlen fillérrel sem jutányosabban mint másnak. Sőt még azt sem lett figyelembe véve, hogy már a múlt télen is csak annyira tudták a legszükségesebbeket beszerezni, amennyire a kiszabott előleg futotta. Nem lett továbbá figyelembe véve, hogy a folyó évben kiu­talt háborús segélyt a kisebbek közül e- gyik sem vehette föl az előleg levonása miatt, ellenben mivel nyugtát irni kell, ar­ra még a bélyeget is a rendes fizetésből kell fedezni és mindezek tetejébe még adós is maradt a kincstárnak nehány száz koro­nával. Ezeket az elsorolt szomorú és sú­lyos körülményeket pedig nagyon figyelem­be kellett volna venni s a háborús segélyt ezeknek a szomorú állapotoknak a mérlege­lésével kellett volna megállapítani. Megállapítjuk másod sorban pedig A kurír. K. hadnaggyal a vasulon találkoztam. Kék- szemü, magas, szőke ember. Civilben Pécsett él és lia nem csalódom, bankhivatalnok. Úgy emlé­kezem legalább, hogy valami ilyet mondott. De hiszen ma igazán mellékes, hogy mi volt az em­ber, mielőtt belebujt a csukaszürke uniformisba. Ma katona ez a pécsi K. hadnagy és hadosztáiy- kurir. Ez pedig igen fontos hivatal. A kurir viszi ugyanis az olyan Írásokat, amik annyira fontosak, hogy nem lehet őket postára bízni: térképeket, amikbe fontosán bele vannak rajzolva a mi állá­saink, siffrekulcsokat, amelyek segítségével el le­het igazodni a számokból álló táviratokon. A ku­rír viszi a kitüntetéseket, a kinevezéseket, az át­helyezéseket és tisztek szabadságleveleit. A nya­kában hord egy nagy sárga táskát, abba teszi be­le mindazt a sok Írást, amelyet visz. Soha, egyet­len pillanatra le nem teszi, el nem hagyja maga maga mellől ezt a táskát. Magával viszi még az •ebédhez is. Rendesen maga se tudja, hogy mi van az írásokban. A hadseregparancsnokságon komoly, zárkózott, kevésszavu vezérkari tisztek becsoma­golva, lepecsételve átadják neki a sok okmányt. Kommentárt keveset fűznek hozzá: — Ezt elviszi hadnagy ur, Uskopljeig, olt átadja a pályaudvari parancsnokságon, ahol majd jelentkeznek érte. Ezt a másikat elviszi a saját ha­dosztályához, ott átadja a vezérkari főnök urnák, Aztán még megvárják, amig az Írások bele­csúsznak a sárga táskába s a kurir rájuk fordítja a kulcsot. Következik a bucsuzás; — Szerencsés utat! Szervusz ! Ennél több szó nem igen esik. A kurir meg­hajtja magát, kimegy az ajtón, a kapu előtt felül a kocsijára, kihajtat a vasútra, beül a számára fenn­tartott fülkébe s utazik. Néha két-három napig is eltart, amig célhoz ér, olyan messze esik a had­seregparancsnokság a hadosztályparancsnokságtól. Ilyenkor aztán egy kis baj van a szolgálati sza­bályzat parancsainak pontos betartása körül. A Dienstreglement ugyanis szigorúan megmondja, hogy a kurírnak, mikor az Írások nála vannak, elaludnia nem szabad. Ép úgy minta bakának az őrhelyén. De mikor a Dienstreglementet megcsi­nálták, nem gondoltak arra, hogy a kurir esetleg napokig is viheti ez Írásokat s akkor parancs ide, parancs oda, még úgy is csak le kell, hogy fe­küdjék. A Dienslreglementet ugyanis békében csi­nálták meg, amikor az egyik parancsnokság volt az egyik utcában, a másik a következőben s ami­kor nem is kellett hozzá nagyon szigorú parancs, hogy a kurir az utón, az írásokkal a zsebében, el ne aludjék valahogy. Ki gondolt arra, hogy jöhet egyszer egy háború, melyben a mi katonáink oly messzire elkalandoznak, hogy az egyik komman­dó lesz az egyik országban, a másik három egy­két birodalommal odább ? Manapságban ilyenek is megesnek, A kirir utazik, akármilyen zsuvolt a vonat, külön fülkében utazik s ahogy következik egyik éjszaka a másik után, bizony-bizony kénytelen le­feküdni. A lezárt sárga táskát feje alá teszi, be­húzza a fülke ajtaját, ez ajtó elé oda ülteti a le­gényét, hogy senki be ne nyithasson, aztán alszik nyugodtan. A legény meg vigyáz. Nappal azután a legény alszik s ilyenkor a kurir vigyáz az ál­mára. Az is megesik, hogy a kutir a saját kine­vezését hordja igy a zsebében két-három napig és nem tudja, hogy mit visz. Az pedig igen nagy baj, ha a kurírt szeren­csétlenség éri. Ha elfogják vagy valahogy mégis elveszti az Írásokat. Ilyen is megtörtént már. Volt aztán felfordulás. A kurir éppen a siffrekönyvet vitte. Az egész hadsereg területén mindenütt gyor­san ki kellett cserélni a siffrekönyvet. A régieket rögtön eldobták, a kurírt elcsapták. Hát ilyen ne­héz a kurir tisztje. Ilyen állást tölt be K. a pécsi hadnagy. Van egy nagy farkaskutyája. Gyönyörű állat. Kiállításon talán dijat is nyerhetne, ha kicsi korában félre nem nyírták volna a farkát. K.-nél a legénynél jobban vigyáz a sárga táskára ez a kutya. Ha csak közel megy az ember K.-hez, mi­kor a táska ott van a nyakában, a kutya nyomban nekiugrik. így aztán nem is esett baja még soha a K. hadnagy sárga táskájának, keresztül-kasul bejárta már a monarkiát. Ez a hadnagy volt e- gyébként az, aki a déli hadseregparancsnokságra elhozta Nikita király levelét, melyben békét kér a monarkiától.

Next

/
Thumbnails
Contents