Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-20 / 25. szám

2.

NAGYBANYAI HÍRLAP

1916. junius 20

azt, hogy az államnak, a saját alkalmazottjairól kötelessége gondoskodni még abban az esetben is, ha háború van. Elsősorban azért, mert az állami tiszviselő se Pálhoz se Péterhez nem mehet kunyorálni annyival is inkább, mivel nem csak, hogy ajándékot nem szabad elfogadnia, de sok esetben privát fizetéses állást sem szabad betöltenie. (most meg sem tehetnék mert 2—3 hadba vonultért is dolgozniok kell). Másodsorban pedig azért, mert állami intézményeink gerincét, társadalmunk alkotó elemeinek legintelligensebb részét, ők képezik.

A fentieken kívül több indokokat — bár lenne még számtalan — fel sem hozunk mert ezek is teljesen elegendők arra, hogy a futólagosán és minden gondolkodás nélkül kimondott 20% háborús segély a tényleges állapotoknak megfelelő- leg helyesbbittessék.

Több állami tisztviselő helyzetét ismerve valamint figyelembe véve az egyes helyi csoportok gyűlésein elhangzottakat, véleményünk az alábbi kalkuláció szerinti háborús segélyzésben csúcsosodott ki, természetesen csak addig, mig újabb áremelkedések nem fognak felszínre kerülni:

A XI., X., és IX fizetési osztályban levők, kik családosak is, kapjanak 40%-ot fizetésüknek megfelelőleg, valamint 20%-ot a családi pótlékuk után :

a XL, X., és IX. fizetési osztályban levők, kik csak nősök, de nem gyermekesek, kapják fizetésüknek a 40%-át;

a XI., X., és IX. fizetési osztályban levők, kik nőtlenek illetve gyermektelenek, kapják fizetésüknek a 20%-át;

a VIII., VII., VI., és V. fizetési osztályban levők, akik családosok is, kapják fizetésüknek a 20«/° valamint családi pótlékuknak a 20%-át;

a VIII., VII., VI., és V. fizetési osztályban levő nősök kapják, a fizetésüknek 20%-át.

Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a legelemibb szükséglet a liszt, melyre mindenkinek szüksége van, mert ebből kell a mindennapi száraz kenyeret is előállítani, 300%-al van magasabb árban maximálva, — húsról, zsírról, kávéról, rizsről, szalonéról, melyek 700%-al emelkedtek, említést sem lehet tenni, mert ezekre már régen nem jutott s ma már ismeretlen dolgokká kezdenek válni, - megállapítható, hogy a fent kalkulált különböző százalékok közül még a legmagasabb 40% is, alig elenyésző csekélység az állami tisztviselők helyzetének javítására.

Az állami tisztviselők tehát az államtól csak is a mindennapi megélhetésükhöz szükséges segítséget kérik mint olyant, a melyet az állam semmi körülmények között sem tagadhat meg. Állami tisztviselő előtt az nem argumentum, hogy fedezet jelenleg nem lehet reá. Fedezetnek lennie Jcell, mert az általuk kívánt segítség aiig

igényel pár milliót. Az pedig teljes lehetetlen, hogy egy pár milliót a mai nagy forgalom mellett nem lehetne eme célra elszakítani.

De máskülönben ott vannak a tömérdek hadseregszállitók, akik milliókat szereztek a háború révén, megfelelőleg kell őket megadóztatni úgy, hogy a tisztviselők emberséges állapotba legyenek helyezhetők.

Nincs e hazának olyan polgára, ki a fenntartásához való szükségeseket még ne tudná szerezni és ne tudna magán segíteni, mert ha egyik mestersége vagy üzlete nem megy, átváltoztatja azt arra, amelyik a megélhetését biztosítja.

Ellenben a tisztviselő ezt nem teheti, hanem hivatali esküjének megfelelőleg addig kell huzni a nehéz igát, mig össze nem roskad a súlyos megterheltetés és az örökös anyagi gondok terhe alatt.

Kötelessége tehát kormányunknak oda hatni, hogy az állami tisztviselőknek eme valóban életkérdési ügye emberies módon nyerjen megoldást, tehát az a bizonyos 20 % ama százalékokra emeltessék legalább is melyeket előbb jeleztünk.

A háború úgyis milliárdokba kerül, igy is milliárdokba kerül, tehát ha az igazán legérzékenyebben sulytott állami tisztviselőknek juttatnak egy pár milliót, az a háború Költségvetésében, helyesebben számlájában csak is filléres differenciát okozhat de nem számot tevő kiadást.

Ezt maguk az állami tisztviselők tudják legjobban, kik az állam vagyonát, kiadásait s bevételeit kezelik és számon tarják.

Naptáregyesités.

Mint a múlt számunkban is megemlítettük, hazánk görögkatholikus egyházainak fejei közös megállapodás a'apján kimondották azt a rendkívüli fontos határozatukat, melyszerint ezután nem a Julián-, hanem a Gergely-naptár szerint fogják ünnepeiket megtartani.

Eme történelmi nevezetességű eseményt nem csak a közvetlenül érdekeltek, de valamennyien ö- römmel üdvözöljük, mert ez által lehetővé van téve, hogy a keresztyének ezután egy időben ünnepelhetnek és egyidőben munkálkodhatnak.

A naptár egyesítésre vonatkozó püspöki iratot, melyet M i k I ó s s y István nyíregyházi püspök Marchis Roniulus szatmármegyei főespereshez intézett, a maga eredeti szövegében az alábbiakban közöljük,

1990—1916 számhoz.

Krisztusban kedvelt híveim !

A rettenetes világháború nehéz küzdelmeinek elviselésében mi görög katholikusok semmiben sem különbözünk polgártársainktól. Egyek vagyunk a jóságos királyunk iránti odaadó hűségben, egyek szeretett magyar hazánk védelmében, egyek a háború által követelt súlyos áldozatok hozásában.

Együtt örülünk és együtt sirunk, együtt vér- zünk és együtt győzünk. Épen csak szent hitünk titkainak megünneplésében, ünnepeink megtartásában különbözünk polgártársainktól. Amikor ün- nepies istentiszteletre gyűlünk össze, hogy egyesült buzgó könyörgéssel esedezzünk a jó Isten

kegyelméért és áldásáért, épp akkor van közöttünk külömbség, mert anyaszentegyházunk-paran- csai szerint ünnepeinket a Julián-naptár szerint ünnepeljük, tehát más időkben, mint laíin szertar- tásu katholikus testvéreink.

Egész életünkben és annak beosztásában a Gergely-naptárt használjuk, csak ünnepeinket tartjuk a Julián-naptár szerint.

Van-e ennek értelme ? Tán szent hitünk,, vagy görög szertartásunk követeli, hogy hitünk titkainak megünneplésében a Julián-naptárhoz ragaszkodjunk ? Nem !

Hitünk nem követeli a Julián-naptár használatát Az idő beosztására nem a hit tanít meg minket, hanem a tudomány. A Julián-naptár használatára sem Krisztus Urunk, sem az általa alapított a- nyaszentegyház nem tanított meg minket. Nem is keresztény eredetű, mert már jóval Krisztus Urunk születése és az anyaszentegyház alapítása előtt használták a pogány rómaiak. Pogány római uralkodó Julius Caeser rendelte el a használatát, amikor kitűnt, hogy az addig használt naptár helytelen volt, mert a tavaszi ünnepek a nyár idejére, a nyáriak pedig őszre estek. De a naptár megjavításához Julius Caeser se pogány papoktól kért tanácsot, hanem egy Sosigenes nevű egyiptomi pogány tudóstól, akinek számításai alapján 54 évvel Krisztus Urunk születése előtt elrendelte az általa szerkesztett naptár használatát.

Ezt a pogány eredetű naptárt használta az anyaszentegyház is, mert a tudósok szerint akkor ez volt a legjobb. Csak hosszú idő múlva látták be a tudósok, hogy a Julián-naptár nem jó, mer tiz nappal hátramaradt. 1582-ben XIII. Gergely pápa a tudósok számítása, szerint megjavította a Julián-naptárt és elrendelte, hogy az 1582-ik év október 1 je helyett október 10-ikét írja. Elrendelte továbbá, hogy az egész katholikus egyházban az általa szerkesztett naptárt használják, melyet az: ő nevéről Gergely-naptárnak nevezünk.

Ez aránylag a legjobb naptár és ezért lassanként az egész világon elterjedt. 140 évvel ezelőtt a husvér idejének megállapítására nézve is- véglegesen elfogadták a protestánsok, néhány héttel ezelőtt a bolgárok, akik eddig a Julián-naptárt használták és — egyelőre a polgári életre vonatkozólag — a nem-keresztény törökökök is.

A tudomány szerint a Gergely-naptár jelenleg a legtökéletesebb, a Julián-naptár rossz és- mindinkább hátramaradt a helyes időszámítástól,, úgy, hogy most már 13 nap külömbség van a Julián- és a helyes időszámítás között.

Ezért van az, hogy a polgári életben mi görög szertartásu katholikusok is az egyedül helyes: Gergely-naptárt használjuk. A Gergely-naptár szerint kezdjük és végezzük az évet, kötünk szerződéseket, rendezzük iskoláinkban a tanítást és osztjuk be életünket.

Ha tehát a Gergely-naptár a helyes, a Julián pedig rossz, van-e értelme, hogy ünnepeink megünneplésében mégis a Julián naptár szerint számítsunk ? Lehet-e az egyházi életben jó naptár, amelyik a polgári életben helytelen, vagy lehet-e rossz naptár az egyházi életben, amelyik helyes a polgáriban ?

Szent szertartásunk nem is követeli a Julián- naptár használatát, de nem is hasznos szertartásunkra nézve a Julián-naptár szerinti ünneplés,

sőt egyenesen káros.

Más szertartásnak közt nagy számban élő -görögkatholikus testvéreink ünnepeit nagyon zavarja a Julián-naptár szerinti ünneplés. Ünnepeink 13 nappal későbben vannak, amikor más szertar- tásuaknak közönséges hétköznapjok van. Püspöki székhelyeinken is folyik a közönséges hétköznapi munka, amikor mi legnagyobb ünnepeinket tartjuk, ez pedig lehangol minket, mert ünnepeink szépsé-