Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-16 / 20. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. május 16. 20. szám. NABÍBAKYAIHIRLA tArsaxjAIjMi és szlÉpmoríA^Mi hetíIjAp Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetés! árok: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-hátban a cinterem felől, hol ez előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Uj kinövés. Ennek mindjárt melegében nyakára kell hágni, mert veszedelmeket rejt magában. Mindnyájan tudjuk, hogy a háború a különböző iparokat és kereset forrásokat nagyon egyenlőtlen módon érinti. Egyik a a rendesnél jóval több bevételt produkál, a másik azonban még a fenntartási költségeket sem képes behozni. Ezt a körülményt igyekeznek egyesek kihasználni olyan formán, hogy a nehéz anyagi viszonyok közé jutottaknak vagyonára szemüket vetették s azt mindenáron megkaparintani igyekeznek. Metódusuk : az adóst kellemetlen helyzetbe hozni, ingatlanának eladására bírni, sok e- setben azzal érvelni, hogy az ingatlanoknak ára a háború után nagyon le fog szál- lani stb. Ez pedig nem igaz, ez csak hamis és álnok félre-vezetés nyilván abból a szándékból, hogy a szorult adósnak ingatlanához jussanak. A szorult ipar ágazatokat itt most nem sorolom föl, mert hiszen célom nem az, hogy közöttük a vonalat meghúzzam, hanem csak az, hogy az ebből kerekedő anyagi romlásokra reá mutassak. A többek közül azonban egyet megemlítek, ez az épiHa én . . . . — Irta: 1909-ben Szabó Gizella. — Ha én patak volnék. Mennyi halat ennék, Az aranyos napsugárral össze ölelkeznék. Ha én madár volnék Magasan repülnék, Elrepülnék egy szigetre, S mindig csicseregnék. Ha én felhő volnék, A földre leesnék, Egy sivatag közepére És ott tenger lennék. Ha én csillag volnék, Fényesen ragyognék. Az én szülővárosomra Levilágítanék. Ha én fácska volnék Zöld lombot viselnék, A csevegő madárkákkal Mindig enyelegnék. tőipar kategóriája. A háború által keményen sulytott iparosok között sokan vannak nagy családuak is. Ezeknek ma egy általán mi jövedelmük sincs hanem a kényszer helyzet folytán más foglalkozást keresve, sínylődnek és tengődnek. Mint iparosok a háború előtt kellemes helyzetben állottak, megfelelő forgalmuk volt s mint minden téren, úgy ezen a téren is megfelelően uralkodott a hitelezés rendszere. Ennek következményeként mindeniknek voltak és vannak terhei is, melyeket mára háborút megelőző rossz gazdasági viszonyok károsan befolyásoltak. Anyagi helyzetüknek tehát meglehetősen zilált stádiumában érte őket a háború kitörése s munkálkodásuk annyira megszűnt, mintha egyenesen ketté szelték volna. A bevétel nulla, ellenben élniök kell. A háború folytán a társadalom szive, de meg az emberi érzés úgy diktálta, mikép hassunk oda, hogy ez a reánk szakadt világháború úgy az egyeseknek mint többeknek kárt ne okozzon, vagy legalább is — ha már itt-ott ki nem kerülhető — minél kisebb legyen a károsodás. Ebből a nemes számításból, kötelességünk a háborúban megvakult katonákat, a bénává és rokkanttá váltakat segitnünk és gyámolitanunk, hogy nemes és önfeláldozó cselekedetük ellenében, ne a koldusbotot kellessen a kezükbe venni, hanem a háború befejezte után tisztességes és becsületes megélhetéshez juttassuk őket. Ebből a célból kapják a bevonultak családtagjai is a hadi segélyeket, hogy fen- tartójuk elvonása folytán nagyobb nélkülözéseknek, érzékenyebb károsodásnak kitéve ne legyenek. Ezt a célt kivánja szolgálni Székesfehérvár nagynevű püspökének : dr. Prohász- ka Ottokárnak korszakalkotó az az indítványa, melyszerint a nagyobb egyházi, hitbizományi és közalapítványi birtokokat a nép, különösen a hadat viselt nép keze a- lá akarja juttatni. Ezt a célt szolgálják a hadsegélyző hivatal, valamint az ennek különböző ágazatai, és a különböző ilyen célú egyesületek és alapok. Ugyancsak ezt a célt szolgálták kormányunknak a több rendben kiadott moro- toriumos rendeletéi, amelyek szerint a hadba vonulások, kereset források elzáródásai miatt az adósok kötelezettségeiknek teljesítésére haladékot kaptak, és részletfizetési Ha én király volnék Ejnye, be jó lennék ! A szegény nép nyomorán, Mennyit enyhítenék ! Mivel gyermek vagyok Nem bántanak gondok, Egész nap csak játszom, így élem világom. Árva vára. Irta: 1914-ben Szabó Gizella. Ünnepi beszéd. 1916. május 1. Kárpáti napra irta és felolvasta : Nagy Ilona áll. isk. tanítónő. Mindig ünnep volt nekünk ez a nap, május első napja, Lélekben, szívben — ilyenkor mindig ünnepeltünk. Ünnepeltük a kék eget, a napsugarat, a fényt, ünnepeltük a virágok ezrét, a tarka rétet, a lombos erdőt, ünnepeltük a nótásmadarakat — a tavasz örök szépségeit. Ünnepeltük a természetet ! Árva vára fölött lengedez a szellő, Szálldogál fölötte, szálldogál a felhő. Halványan süt rája alkonyi nap pírja, Rózsaszín fátylával lassan betakarja. Nem tudom én, mi az, mi lelkemben támad, Ahogy úgy elnézem ezt a régi várat. Zordon, szomorú vagy öreg Árva vára. Múltadat is lelkem bánatosan járja. Vigság, szomorúság váltakoztak itten, Ezeréves ősök zajos életében. Csak e pusztuló vár maradt meg belőle, Vig, borús időknek szomorú emléke. Ma kétszeresen ünnep ez a nap. Nem csak a természet tette azzá, ünneppé emelte az emberek együttérző, meleg magyar szive is. Ünneppé emelte: az emlékezés, a haladás, a jótékonyság ünnepévé. Megemlékezünk azokról, kik vérükkel védik jogainkat .künn a határokon. Azokról, kik drága életükkel védelmezik hazánkat, amelyen kívül a nagy világon igazán nincsen számunkra hely. A legendás magyar katonák ők, a vitézek, a hősök, amilyenek apáink voltak s amilyenek — hisszük — unokáink is lesznek. — Egy érzésben összedobbanó szivünk minden kis verése feléjük lüktessen és köszönetét dobogjon nékik ... Mi lenne velünk, hogyha ők nem volnának ?! . . „