Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-02 / 44. szám

TÁRSADALMI És SZEPIRODAJL.MI HETILAP’.

Az Országos Magyar Bányászat! cs Eol-ászati Egyesülőt Nagyfcáayn viáél-.i • G.izíályának és & Nagybányai Ipartostületnek Hivatalos Közlönye.

előfizetési árak: F.gtsv évn 6 korona, félévi: 3 korona

negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fülér. Viegjeíenik minden kedden 8~-ia oldal'terjedelemben.

■v twrsrt neon iia&wsioi

FeI tííÖs s7.oi• k t s >:tó - • fi ia i d o?ior; : r. SÍT.,: RUttY fUsOR.

S E íí A, !

7!tíV'V3S:!!3S»í-w>ri"rrUi. •,

re AlíOL Y

1‘ ÄMrkeaztoitc: Hunyudy János-u. 14. sz., hová a lapkö/lemények küldendők . - "

Hiadóiiivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház í —— ko! az eloílzeíősek és hirdetések fölvétele eszközöltetik.

a«jewäaKseßCi«<ft«*isc

faárait üieiíiélpü».

Nem’ térhetünk napi rendre egyik erdélyi vármegye közgyűlésének kimagasló momentuma fölött. Meg keli örökítenünk Hunyad vármegye román vezér férfiainak nevét az utókor számára, hadd lássák utódaink, hogy nem magyar ajkú honfitársaink a közös veszedelemben minő ragaszkodással, hazafias érzéssel viseltettek Magyarország megszentelt földje iránt

Dr. Dublesiu György, dr, Vlád. Aurél dr. Papp János, dr. Pop Jusztin és Chirca Simon vármegyei bizottsági tagok a kövét- kező indítványt nyújtották be tárgyalásra : „Mondja ki a törvényhatósági bizottság közgyűlése, hogy Osvada Vazul és Motia János törvényhatósági bizottsági tagok azon ténykedésükkel, hogy Romániába szöktek és ott a Haza s így a vármegye iránti hűség megtörésével ellenséges és pedig hazánk területi integritásának megcsorbítását szervezgető politikai töredék szolgálatába szegődtek, érdemtelenekké váltak a törvény- hatósági bizottsági tiszt további viselésére, ennél fogva nem tekinti őket többé tör- vényhatósági bizottsági tagoknak s mindkettőjüket elitéli és megbélyegzi.“

Szóról-szóra ugyanaz, amit Dén es Sándor a „Szamos“ szerkesztője nyújtott be Szatmár vármegye közgyűlése elé amikor Dr. Lukáciu László és Lukáciu Konstantin megbélyegzését kérte a vármegyétől. Ugyanaz amit Brebán Sándor főespeies a nagybányai gör. kathiegyzázkeriiiet gyii- i lésén kimondani kért, niikor fölkérte a megyés püspököt, hogy nevezetteken fossza meg papi méltóságuktól.

| A román vezető férfiak hazafiassága itt is — ott is minden kétségen felül áll. És ezt jó lesz f ö 1 je’gy ezn i ! Ha majd : az áldásos béke beköszönt sokat szenvedett szegény hazánkra cs nemzetünkre, a románok ezen hazafias magatartását őszinte szeretettel, testvéries érzéssel keli meghálálni s nem kell mindenkiben — aki nem magyarnak született, ellenséget látni, szem előtt tartván Kálmán királyunk történelmi hiress'égt'i meggyöződés^r „De mtí^iís — que non sunt, — nulla fiat mentes.“

Visszatérve a Hányad vármegyei megnyilatkozásra, hibát. követnénk el, ha Dr. Pop Jusztin és Vlád /Aurél' dr. nagyszaöá- ‘ su indokoló beszédjéből néhány- kiemelkedő részt nem közölnénk. Dr. Pop Jusztin többi közt ezt mondta :

„ Hunyadvárrnegyé románsága hazasze- rététől áthatva és honpolgári hűségétől vezéreltetve, már mindjárt a mosí is dúló világháború kitörésekor hazafias erényeinek kifejezésére és demonstrálására- oly komoly i és ünnepélyes lépést tett, mely alkalmas volt arra, 'hogy a vármegye küiömböző

nemzetiségű közönségében a kölcsönös bizalmat nemcsak felélessze, de erős alapjával mindenben megszilárdítsa és garantálja. Ez a lépés az 1914.-augusztus hó 1-én tett hüségi nyilatkozat volt. Ez a ltűségi nyilatkozat teljes betetőzést nyert, amidőn : szemmel láttuk, hogy Hunyadvármegye mozgósított román hadkötelesei mily pél- I ciásan engedelmeskedtek a behivási pa- | roncsnak s hogy a háború folyamán mindvégig s mind a jelen pillanatokig mily történelmi feljegyzésre méltó és erre igényt tartó vitézséggel, hősiességgel és önfeláldozással s a katonai erények összeségérel kívánták és kiváltják teljesíteni a h za irán- | ti védelmi kötelességet.

E)e e közbenjnéiységes fájdalommal és megdöbbenéssel értesültünk, hogy törvényhatósági bizottságunk román tagjai közül kettő, uévszerint: Osvada C. Vazul vajdahunyadi bankigazgató és Motia János j szászvárosi gör. kel. lelkész, mindketten . hüségi nyilatkozatunk aláírói, hozzájárulni, i időközben Romániába szöktek, ajtói a haza iránti hűség megtörésével ellenséges és pedig hazánk területi integritásának meg csorbítását tervezgető egyének szolgálatába j. állottak.

De rni, meg nem tántorodott és meg nem .íántorodó románok változatlanul ragaszkodunk hazánkhoz és ennek területi

Ä*,NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA

A gyűrű.

Ez a különös kis történet azért tarthat jo./it az érdeklődésre, mert szóról-szóra igaz.

Olyan ember mondta el nekem. aki. maga átélte és akit úgy "ismerek, hogy . nem szokta; agyát fantasztikus események kitalálásával megerőltetni.

És én úgy mondom el, mint ö nekem elbeszélte :

— Fellnerrel akkor találkoztam először, amikor engem a hadseregparancsnoksághoz beosztottak. Főhadnagy volt a második ulánus ezrednél.

Három nap alatt jóbarátok lettünk. A tábor- oan az emberek hamar összemelegsZenek. Nem tudom pontosan, hogymikor történt, de úgy emlékszem, hogy nemsokára megismerkedésünk után

balkezének kis ujjún egy különös gyii.rü. tűnt fel nekem.

Keskeny karikagyűrű volt, halvány, nagy kővel és hosszúkás szőlőszemhez liaspnjiiw.lt.

— Milyen csinos gyűrű, — igy szóltam hozzá.— Miféle kő. ragyog benne ? Lehúzta ujjúról af.gyűrűt, ami bizonyos időt veit igénybe, meri a

j karikája egy kicsit szűk volt és nehezén járt le sz ujj ró I.

— Mekszikói opál, —’ IváiaszoHa .Fellner és megmutatta, hogy a kő milyen pompásan sugárzik a nap fényében.. Az. opál egy aranykapszuiába volt erősilve és a kő.olyan tiszta volt, hogy a tálka reflexek közt, az arany karika fényét is.tisztán lehetett látni. A felszínén sárgazöld. volt, belsejében pedig viola- és narancsszinek váltakoztak.

Fellner elmondta még, hogy e gyűrűt menyasszonyától kapta emlékbe." Ekkor tudtam meg' I először, hogy.menyasszonya is...van. Azelőtt soha- ! sem beszélt róla, noha tudtam, liogy lelke; mélyéiből, szeretheti, meri Fellner minden tekintetben jó| szívű, megbizjiató, . jellemes- és hűséges em- Lbe-r volt.

A gyűrű nagyon megfeíszelt nekem, noha túlságos nagyságával különös feltűnést keltett : de barátom bosszú, fehér kezére tigy illett, mintha egyenesen árrá készítették volna.

Egyszer, beszélgetés közben Fellner úgy vélekedőit, hogy áz opálkö szerencsétlenséget jelent és nagyon bosszankodott, amiért babonaságán gúnyosan mosolyogtam. Mert én egyáltalán nem hiszek á babönaságban, még most sem amikor éppen ezzel az opálkővel olyan különös eseményt éltem át.

Hát hét -múlva visszatértem ütegemhez és részt vettem a laborjai harcokban; Ott jól beástuk magunkat és gerendákból és faágakból pompás lakásokat építettünk, amelyekért bajtársaink.gyakran megirigyeltek bennünket. Száraz, jó és kényelmes menhelyet nyújtottak.

Persze napközben nem igen használhattuk, mert állandóan el voltunk foglalva. De éjszaka