Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-27 / 17. szám

2 NAGYBANYAI N'RLAP 1915. április 27. natra.se szenvedjen hiányt. Jól tudjuk, hogy ellen­ségeinknek az a szándéka, hogy bennünket kiéhez­tessenek, már régen meghiúsult, ha pedig most az lenne a szándékuk, hogy a nyers anyagok beho­zatalának meggátlásával fegyveres erőnk cselekvő képességét csökkentsék, akkor ismét elszámitották magukat. Feleslegesnek tartjuk ezen akció fontos­ságát hangsúlyozni, mert közönségünknek a hábo­rú kitörése óta tanúsított áldozatkész magatartása arra enged következtetni, hogy ezen komoly idők, komoly kérdéseit könnyen magáévá teszi, azokat felfogja, megérti. Ezen niozgalom célját legkönnyebben véljük ismertetni azáltal, hogy alább szószerint közöl­jük .a hadsegélyző bizottságnak országos fel­hívását. Az országos Hadsegélyző bizottság felhívása a következő : “Fémet a hadseregnek.“ Hazánk lakossága páratlan áldozatkészséget tanúsít a háború kitörése óta a jótékonyság térén, méltán sorakozva hős fiaink mellé, akik vérük on- tásával, életük feláldozásával, erős karral tartják vissza az ellenséges veszedelmet mindnyájunktól. A háború ismét áldozatot kíván tőlünk! Köztudomású, hogy miután ellenségeink fegy­vertámadásai dicső szövetségesünk és a mi serege­ink hősiességén mindenütt megtörnek, most arra törekszenek, hogy államainkat minden élelmiszer és nyerstermény behozatalától elvágják. Kormányunk bölcs intézkedései és hazánk fejlett mezőgazdasága meghiusitandja az élelmiszer hiányára fektetett számítást, de meg kell hiúsíta­nunk azt a törekvést ts, amely a hadi célokra szügséges nyers anyagok behozatalának meggátlá­sával hadvezetőségünk cselekvő képességét akarja megbéniteni. Habár hadvezetőségünk eleve gondoskodott is a szügséges fémektől és azok nagy mennyiség­ben állanak is ez idő szerint rendelkezésére, mé­gis előrelátóknak kell lennünk, nehogy azoknak esetleges hiánya meggátolja akcióképességünket. Szerencsére nagy mennyiségű ilyen fém van hazánkban a magánosok birtokában, amelyet haza­fias közönségünk bizonyára készséggel fog a had­vezetőség rendelkezésére bocsátani és ezzel ke­resztül húzzuk ellenségeink ádáz törekvését. Az Országos Hadsegélyző Bizottság e cél ér­dekében lovag Krobatin Sándor közös hadügymi­niszter ur védnökségével és báró Hazai Samu m. kir. honvédelmi miniszter ur diszelnökségével or­szágos mozgalmat indít és azzal a sürgős kére­lemmel fordul a hazafias közönséghez, hogy — a vas és acél kivételével — minden birtokában levő és nélkülözhető házi-,konyha-és egyéb fémtárgya­kat, nevezetesen : sütőket, lábasokat, fazekokat, tar- tányokat, merő- és más kanalakat, szűrőket, kor­sókat, kannákat, katlanokat, mozsarakat, mosó- és mosdóedényeket, poharakat, csészéket, súlyokat, szitákat, vödröket, kádakat, csöveket, jég- és vi­rágtartókat, lakatokat, kulcsokat, kilincseket, ab­lakredőnyöket, hamutartókat, bográcsokat, diszsze- geket, bufordiszeket, szegeket, játékokat, lámpákat, dísztárgyakat, stanió), üveg- és pipakupakokat, ón, cink (horgany) és ólom tartápyokat és mindezek­nek törmelékeit -— vagyis mindazokat a tárgyakat, amelyek kizárólag vörösrézből, sárgarézből, bronz­ból, nikkelből, ón-, cink- és ólomból vagy ezen fémek felhasználásával készülnek — már most gyűjtse össze, hogy azokat a jelzett célra — a ké­sőbben megjelelendő gyűjtő helyekre — a köz­rebocsátandó ily irányú felhívás után — haladék­talanul és díjtalanul beszolgáltathassa. Meg vagyunk győződve, hogy a nagyfontos- ságu cél nem szorul bővebb íiiegokolására és ha­zafias közönségünk ismét készséggel teendi ado­mányait a haza oltárára, — annál is inkább, mert a cél fontosságától eltekintve egyúttal jótékonysá­got is fog gyakorolni, mert a begy ülendő fémeket a hadvezetőség a becsár 50százalékában megfizeti és ezt az. összeget az Országos Hadsegélyző Bi­zottság rendelkezésére fogja bocsátani; e bizottság pedig ezen összegből első sorban a háborúban elesett vagy rokkanttá vált katonáknak azokat a hozzátartozóit fogja segélyezni, a akiknek semmi ellátásra törvényes igényük nincsen, — másod sor­ban pedig a rokkant és megvakult katonákat. Budapest, 191.5. év március havában. Az Országos Hadsegélyző Bizottság nevében : Simontsits s. k. ügyvezető alelnök. Babona a halálról. A háború nap-nap után megismétlődő tragé­diái között egyre olvashatjuk hü bajtársak elbeszélé­seit, melyek elesett társuknak tragikusan bevált ha­lálsejtelmeiről szólnak, vagya mikor mások jöven­dölték meg egyik-másik harcosnak küszöbönálló halálát. A babona tudvalévőén sohasem talál oly ter­mékeny talajra, mint a háborúban, a mikor a tö- meghaiál minbenesetre valószínübbéteszi a vakmerő jóslások beteljesülését, mint a békeáldott csendjében. Ám a halál egyébként is az a gondolat, mellyel a ba­bona legtöbbet és legszívesebben foglalkozik. Az ember ugyanis minden időben szerette volna előre tudni: mikor fog ütni életének utolsó órája, minthogy azonban a naiv kíváncsiságát másképpen nem elégíthette ki, a babonához fordult, mellyel azt, a mit végre eszével megérteni nem tudott, megmagyarázni igyekezett. A halál korábbi, vagy később elkővetkezésére vonatkozó ősrégi babona közül ma is sok él a nép között, és jóllehet mindenki tudja, hogy az ember sorsa kizáróan Isten kezében van, mégis nagyon sokan hisznek e babonákban és bizonyos, jelekből éppúgy kimondják a halálos Ítéletet cse- I csemő, vagy ifjú, mint öreg fölött. E jelek között, vannak olyanok, melyek, je- J lentkezzenek bárkinél, az illetőnek egy év leforgása alatt elkövetkezendő halálát hirdetik. Így, ha a cse­csemő orrán kék ér támad, élete már halál kezé- I ben van. A nagyon okos gyermek nem ét sokáig. | Ha a menyasszony esküvőre menet útközben elve­szít valamit, vagy ha az esküvő alatt az oltáron elalszik egy gyertya, legyen előkészülve arra, hogy egy évig sem lesz főkötő alatt. Ha a meny­asszony az esküvő alatt az oltárnál hátranéz, j nemsokára özvegy lesz. Az asszonynép Szent Iván | napja (junius 24.) előestéjén annyi ökörszem-a- I ranyvirágot szúr a pajta kapujának hasadékjaiba, vagy a szoba ajtaja fölötti külső ajtófélfába, a hány j tagból áll a család, minden virág egy családtag nevét viseli, a melyiké közülök reggelre elhervad, nem éii meg a következő évet. A ki hamisan eskü- I szik, vagy aki idegen területen fiatal, életerős fát boszuből megsért, vagy kivág, azt egy év alatt u- toléri a halál. A ki egy kápolnában eszik, vagy i- szik, nem él egy évig. Ha valaki azt álmodja, hogy valamelyik közeli rokona lakodalmát tartotta, vagy ünnepi ruhában messze földre utazott, ez a ro- ! kon egy év alatt a másvilágra jut. A ki karácsony estéjén a gyümölcsmagot kettévágja, vagy valamit feldönt az asztalon, vagy a kinek feje a gyertyavi­lágtól legnagyobb árnyékot vet, vagy a ki felé haj­lik a gyertya bele vagy a ki felé az eloltott gyer­tyának füstje húzódik, az esztendőre nincs többé az élők között. Ha aggastyán, vagy öreg anyóka I karácsony éjjelén valami neszt hall, azonnal kész ! a mondással : „Nem élek már jövő ilyenkorra !“ Vannak azután olyan Jelek, melyeknek el kö­dőnként gyanakvóing szegezte Masára, aki most j is az asztal körül szorgoskodott. A nő csodálkozva és fürkészve tekintett a kapitányra, aki még tegnap egészen vidám volt, amig ma mélységes hallgatásba merül. Hiába tett kísérletet, hogy szólásra bírja és végre csalódottan, fejcsóválva elhagyta az ebédlőt. A kapitány még ezen az estén fontos uta­sítást várt, amelyet hajnalkor egy tiszt által kellett továbbítani. Sőt az is lehet, hogy az egész sza­kasz elvonul a kastélyból. Végre az utasítás megérkezett. A kapitány felkelt az asztaltól, jóéjt kívánt tisztjeinek és lel­kűkre kötötte, hogy minden pillanatban legyenek készen egy újabb parancsra. Nem lehet tudni, hogy az éjszaka milyen uj meglepetéseket hoz. A kapitány visszavonult hálószobájába, mely sötét tölgyfával volt burkolva. Az ablak mellett nagy Íróasztal állt, az egyik sarokban pedig az ágy hímzett spanyol fallal takarva. Félelmetes csend borult a félsötét szobára. A múlt éjjel az ódon faburkolat mögött olyan sa­játságos, különös zaj hallatszott, mintha macska­léptek közeledtek és távoztak volna. A kapitány kész lett volna esküt tenni, hogy valaki járt a szobában de mikor világot gvujtott, senkit sem lá­tott és minden csendes volt körülötte. A külső be­járást sajátkezüleg elzárta és valószínű, hogy csak felizgatott képzelete űzött vele gonosz játékot. Nyugtalanul az íróasztalhoz ült és elmélyedt a beérkezett parancsokba, amelyeknek elárulása j nagy veszedelmet jelentett volna. Gondosan el- | zárta az hatokat bőrtáicájába, azután az Íróasztal középső fiókjában helyezte el. De miután a fa­burkolat mögül ismét hallatszott a különösség, nagyobb biztonság okáért kivette az asztalfiókból az iratokat és elrejtette zubbonyának felső zsebé­be. A szobát, a két őr által megfigyelt hosszú fo­lyosótól egy kis előszoba választotta el. A kapitány kilépett a folyosóra, fürkészve szétnézett és isnié- i telten kiadta a parancsot, hogy minden gyanús idegent tartóztassanak fel. Azután elzárkózott szo­bájába és kitekintett az ablakon. Odakünn tombolt a vihar, nehéz esőcseppek paskolfák az ablaktáb­lákat, a terjedelmes park pedig átláthatatátlan sö- 1 tétségbe burkolódzott. A kapitány gondolatai a szép Masánál időz- j ! lek. Nem szabadulhatott meg a gyanútól, mely délután óta lelkére neheze Jelt és elhatározta, hogy résen lesz, nehogy valami váratlan meglepetés ér­je. Átfutotta emlékezetében a nap eseményeit. Mi­kor estefelé a közeli faluból hazajött, betért a fel-. ügyelő irodájába, mely a kapubejárat alatt volt. Senkit sem talált ott és már éppen távozni akart, mikor az iróazstalon megpillantott egy kék pecsét­tel lezárt kék levelet; a pecséten ez a fölirat állt: „Mindent a hazáért!“ A levél egy magasrangu pétervári tisztviselőnek volt címezve, női kéz­írással. A kastélyban Masa kiételével más nő nincs... ez a levél pedig valószínűleg összefüggésben áll valami árulással. A kapitány egy pillanatig habo­zott, hogy lefoglaja-e a gyanús levelet, de abban a pillanatban a folyosó felől léptek hallatszottak. Közvetlen utána belépett a felügyelő, mire a ka- pithiy eltávozott a szobából, de gondolatában akaratlanul a gyanús levéllel foglalkozott. Mikor az óra tizenegyet ütött, a kapitány megtapogatta oldalzsebét, hogy a fontos iratok nem hiányzanak-e, ezután a hálószekrényre helyez­te revolverét és ruhástól az ágyra dőlt; hogy minden- eshetőség készenlétben találja. Végre hoszu erőlködés után elaludt, de a faburkolat mögül hallatszó halk zajra csakhamar fölébredt. A félig lecsavart lámpa a nagy közép­asztalon állott és halvány fényt terjesztett a szo­bában. A kúszó macskalépések most már egészen

Next

/
Thumbnails
Contents