Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-27 / 17. szám
1915. április 27. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. vétkezése nem egy meghatározott személynek, ha- j nem a család, vagy rokonság valamely tagjának közeli halálát jelenti. így, ha a ravatalon fekvő halottnak kinyílik a szeme, ha karácsony estéjén elalszik a gyertya, ha kenyérsütés alkalmával egy kenyér közepén hasadás támad, ha egy kutya a fejét a főidre szegezve, a ház előtt nagyon vonit, ha valaki álmában fekete kutyát lát, vagy szénát takarít, vagy behord, vagy hu csizmái szétesnek, vagy fogai kihullanak akkor a családot, vagy rokonságot haláleset fenyegeti. Ha pedig valaki azt álmodja, hogy valamely házból trágyát hordanak abban a házban nemsokára meghal valaki. Ha a leány Ádám és Éva napján szigorúan böjtöl és az éjféli mise után benéz a kulcslyukon keresztül a szobába, megtudja, lesz-e esztendőre temetés a háznál, vagy sem. Ha koporsót lát biztosan meghal valaki, ha kicsi a koporsó, gyermek ha nagy, akkor felnőtt. Ha halálmadár a ház tetején nagyon kiált, tudtára adja a cselédének, hogy temetésre készüljön, vagy pedig azon a tájonhal meg valaki, a merre csőrét tartja. Egyik-másik vidéken meg azt tartják, ha az ; éjféli mise után déli szél fuj, akkor esztendőre embereik között távolban sok betegedés és haláleset lesz, ha pedig északi szél fuj, akkor e csapás az otthoniakat éri. Ha Aprószentek napján (dec.28.) havazik, vagy esik, akkor a következő évben sok, gyermek hal meg, Ha kis pelyhekben hull a hó vagy az eső csak permetez, akkor kis gyermekek halnak, ha pedig nagyon havazik, vagy esik akkor nagyobb gyermekek. De vannak olyan jelek is, melyekből a férj, vagy feleség halálára következtetnek. így, ha a menyasszony az esküvőre magával vitt almát a temp lomból kijövet kettévágja és a magját megsérti előbb hal meg, mint vőlegénye. Ha asz- szonynak, vagy leánynak a második lábujja hosz- szabb, mint az első, abból biztosan özvegy asz- szony lesz. E babonák különösen Magyarország észak- nyugati vidékén oly mélyen gyökereznek az egyszerűbb nép szivében, hogy kiirtásuk majdnem lehetetlen, főképp ha véletlenül beáll egy haláleset, melyre hitük megerősítésére hivatkozhatnak. Pedig éppen a babona e számtalan fajából látszik, hogy alig vmi az életnek olyan apró.megnyilvánulása, a mit a néphit kapcsolatba ne hozott volna a halállal. A halál dús aratásának mai napjaiban meg éppen óhatatlan, hogy a hazaért elesett hősök egyik — másikánál, csattanós bizonyíték ne mutatkozzék az ilyen — visszafelé való jövendölésben. Egyébként a nép ajkán szájról-szájra járó babona sem más, mint a borongó emlékezet, a holtakra való szomorú visszaemlékezés — ha primitive h b formában jelentkezik is, mint a vallás vigasztaló szava, hogy: van élet még a síron túl is, a romokon is uj virág fakad. A Krisztusi szónak a vigasztaló szivárványa a babona minden sötétségén át is beragyog a telkekbe s az ember, ha látja és féli is a halál pusztító hatalmát, a friss sírok között is megenyhül, látva az uj tavasz? az uj élet mindenkori ragyogó kivirágzását. Hangok a fogolyváráskor. Idő : D. u. 3 — 4. Az utcán: — Hallottad ? Mit? — Hogy 5000 orosz foglyot szállítanak hozzánk, — Ne beszélj I Ki mondta ? — Kocsis néni beszélte, hogy neki a suszter mondta, aki a boltba’ hallotta, amikor az inas a gazdájának mondta, hogy aszongya : „Pisla bácsi azt üzeni, tessék kimenni a Szamosvölgyihez muszka foglyot nézni I“ — Igazán 5000-et hoznak?-- Hát ha mondom, hogy Kocsis néni mondta. — Esküdj meg I — Bizony Isten I — Na akkor siessünk! — Gyerünk. A vasútnál. — Juj, milyen sokan vannak I Ni mennyi kisasszony, mennyi ur I Nem is hiszem, hogy csak 5000-et hoznának. Lesz az 10.000 is. — Nem is oroszt hoznak . . . — Há’ mit ? — Oláhokat, kiket arra Bárlfa felé elfogtak . . ... — Gyerünk jányok előre I — Ne tolakodjék kisasszony I ... Ni ^— ni, ott lefényképeznek minket! — Mit mászik előre? — Ne nyújtsa a nyakát I — Jaj a lábam I Mit bujkálsz te kölyök ? — Ni a fényképész ur mosolyog I Nem is fényképez! . . . — Akartam egy pár csalódott arcot látni.. . — Már jön a vonat! Milyen nagyon füstöl. Látszik, hogy nagy terhet hoz . . . Félre, félre I Le a sínekről I — Nesze te csámpás I — (A frász törje ki I) — Jaj be hosszú! Hatalmas vonat! — Ni — ni, huszárok őrzik őket! — Ne másszon a hátamra ! — Szaladjunk előre ! — Püff neki I Há’ nem is muszkák. — Jé milyen sápadt asszonyok I — És milyen truiszkaruhában vannak I — Szegények, hogy el vannak fáradva. — Milyen mérgesen néznek. Ah I milyen kegyetlenek lehetnek a kutyák. — Fogja be a száját I Hát nem látja, hogy árulók. — Honnan jönnek huszár urak ? Kell-e cigaretta ? — Há’ mennek hátra vagy nem ? — Dobrej dzen I Czó nőve ? (Jó napot, mi újság ?) — Hallod, ez az ur szól hozzájuk. — Mit mondanak kérem ? — Nem hallja, hogy semmit . . . — Mégis bolondok az emberek, Érdemes volt ezért kijjönní ? — Miért jött hát maga is ? — Nekem Izé mondta, hogy jöjjek. — Nekem is! — Nekem is ! És megszólal az Igazság: Oh ti bohók ! Egy pár ló és egynéhány galíciai fegyencz szállítása az egész hecc. És semmi más! — (-Zsán.) HÍREK. Április 27. Az idegesség. Alexander Bernát, a jeles iró a következőket mondja az idegességről: Most tanultuk meg, mi az idegesség, a kárpáti csata napjaiban, a mikor nap-nap után azt jelentették, hogy óriás csata dühöng, melynek kimenetele még hetekig elhuzódhatik. Hogy lehet ilyet elvise'ni ? Elviseltük. De nagyon rémséges volt. Nem mintha nem bíztunk volna seregeinkben, közelről, a szoba vastag szőnyegén hallatszottak . . . de ez bizonyosan csak csalódás, mert hiszen az ajtót sajátkezűiig, csukta be. Nesztelenül fölemelkedett az ágyon, a spanyolfaltól elfedve. Hirtelen megragata revolverét és óvatosan egy lépést tett előre. A látvány, mely szemei elé tárult, meg- fagyaszlotta ereiben a vért. A faburkolatban észrevétlenül elhelyezett kis ajtó megnyílt és azon át Masa lábujjhegyen az íróasztalhoz lopódzolt, kihúzta a fiókját és kutatni kezdett az iratok közt. Vakmerő vállalkozás ! Egyszerű fekete ruhájában kötény és főkötő nélkül, büszkén kiegyenesedve állott, mint megközelíthetetlen fejedelmi nő. A kapitány egy ugrással mellette termett és vasmarkával megragadta kezeit, inig lábával hátra- nyúlva, becsapta a titkos ajtót. — Bocsásson el! — sziszegte halálsápadtan Masa, miközben megvető tekintettel sújtotta a kapitányt. — Mit keres itt? Tetten értem . . . kémkedik és el akart árulni ! — Nem kémkedem, áruló seni vagyok, hanem lelkes honleány, aki minden pillanatban kész életét a hazájának föláldozni, ha ezzel szolgálatot tehet neki! Engedje, hogy szobámba távozhassak . . . iratai rendben vannak . . . egy sem hiányzik közülük! Én Rybin Masa hercegné vagyok, a kastély úrnője és azért maradtam itt, hogy ellenségeinknek árihassak, amennyit csak lehet I — Gyanúm tehát nem vo't alaptalan. Már tegnap is itt kémlelődőlt szép hercegné és mai látogatásától már biztos eredményt remélt. Láttam kék levelét a felügyelő irodájában és elég hiba volt tőlem, hogy el nem koboztam. Ámde ezt még most is jóvá tehetem. Mindent a hazáért! — És most bocsásson szabadon, kapitány ur! Ön föl van fegyverkezve, én pedig védtelenül állok. Ne feledkezzen meg a lovagiasságról, mely- lyel a nőnek tartozik. — De azt is tudom, hercegné, hogy mi a kötelességem és mivel tartozom hazámnak, mert én azt mondom, amit ön: „Mindent a hazáért!" Kötelességem embereimet előhívni és önt letartóztatni, hogy a további szerencsétlenséget elháríthassam magunkról ! Azután Masára szegezte fegyverét, folyton szemmel kisérte és az ajtóhoz lépett, hogy az őröket szólítsa. — Nos, tehát, ön megnyerte a játékot, kapitány ur! Hatalmában vagyok, a kastély összes kijáratainál őröket állított úgy, hogy menekülésem lehetetlen légyen. De élve nem kerülök pribékjei kezébe! — válaszolta Masa és mielőtt a kapitány megakadályozhatta volna, zsebéből hirtelen elővett egy kis kristályüvegcsét és kiürítette annak tartalmát. Önmagának bírája lett ... A méreg azonal hatott. A fejedelmi alak szótlanul földre rogyott és szép szemeinek megtört tekintetével lelke mélyéig megrendítette a kapitányt. Rybin Masa * hercegné meghalt a hazájá élt! . . . Arc-szeplékréme. A tél meghozta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Grémre“. melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 150. próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. RÁKÓCZY FERENCZ DROGÉRIÁBÓ t NAGYBÁNYÁN.
