Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-27 / 17. szám

I TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben.

Felelős szer kesztő-tulajdonos : Or. AJTAi NAGY GABOR.

Főmunkatárs

RÉVA' KAROLY.

Szerkesztőség:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők

Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------Há

ború után.

Isteni látvány lesz az, amikor — háború után, — egymás szemébe néznek a harcmezőről hazatérő fiuk és az a soksok lósorozó, bakancs-és ruhaszállító, liszt és zsir — keverő, kik kiszedték a katonák szájából a falatot, lehúzták róluk a ruhát és czipőt, no meg az itthon lebzselők, a gyáva bitangok, a pénzzel és egyéb fúr- i fanggal kiszabadult nyomorultak.

Fényképész urak, mozikép operatőrök, rajzolók, festőművészek ! Elő akkor a művészi tudománnyal ! Örökítsétek meg azokat az* arcokat, szempillantásokat, hogy fönnmaradjon az utókornak az a szépséges arckép gyűjtemény örök tanulságul, melyet majd fölfüggesztenek Magyarország minden iskolájának falaira e- zekkel a fölirásokkal: „A hősök“, és „A gyávák“ ; éppen úgy, mint ma Iá juk az iskolákban „Az iszákosak,, és „A józan é- lettiek“ képsorozatát.

Egyik oldalon állani fognak a mosolygó, rózsásarcu, lángoló szemű hősök: itt-ott egy-egy arcon hosszú, mély sebhely forradással, felkötött karral, mankóval. Kacag„A NAGYBÁNYAI NiRLAP“TÁRCÁJA Carmen Silva.

— Irta : Jörgné Draskóczy Urna. —

nak az örömtől, a viszontlátás örömétől, a diadal tudatától, a Haza megmentésének mámorától. Homlokukon babérkoszorú, mellükön virág és érdemjel, szivükben megnyugvás s diadalittas érzelem. Ajkukon az „Isten áld meg a magyart“ és a. „Wacht am Rhein“ halottfeltámasztó nótája. Egyszóval : a fény, a napsugár, a káprázat, a megdicsőülés.

A másik oldalon : szégyenpirban égő, nem sebhelyekkel, hanem az erkölcsi ar- culütésekkel dúsan barázdált arc, hamvadó tekintet; komor, csűggeteg, rebegő pillantás ; homlokukon a meggyalázás csá- lán koszorúja; szivükben szorongó nyugía- : lanság. Ajkukon halotti ének. Egyszóval: .

| sötétség, kísértetiesség, meggyalázás,

He] ! micsoda találkozó lesz ez ! Ilyet nem látott még a világ. A becsület és a i gazság találkozója.

Ott — a győzelmes fiuk, — hozzák ; a golyótól átlyukasztott nemzeti lobogókat ' zenével, énekszóval.

A zászlók fölött Turul madár kering s a légi szárnyasok oroszlánja, a sas. E- mitt hozzák a posztó csalók ruha foszlányait, papirbakancsokat, lyukas lisztes zsá- | i " r

S mikor lecsapott ti halálos bánat S ráhullt szivettépő, fekete boriiban;

Akkor belül a hárfát

Vad zokogások rázták

S kiütött a gyász töviskoszoruban.

I.

Selyem bölcsőjébe tündérujjak hoztak: Szépséget, hatalmat, pompát, kincseket. Aranykoronája, gyémánt ékkövénél Csak a lelke ditsabb, fénylőbb, kincsesebb.

| Mikor honáért ujongott a szive \ Hangosan büszkén — mint a győzök kürtje: í Akkor izzott a tuirfa J Szikrát verő tiizárba \ S lángnyelvek szálltak suhogva kötötte.

A mosolya áldás, balzsam a beszéde,

Szeretet a szive, ereje a hit.

Szivárványos bottá, csillagos magasban Múzsák szövik lelke csodás álmait.

. . . S száll a hárfapengés, száll a rncsemondás Hegyeken, völgyeken, országokon át .. .

. . . És mi megigézve hallgatjuk szivünkkel Messziről jött édes, bűbájos dalát.

II.

Mikor körödé enyelegve lejtett kicsi gyermek — lábak könnyiineszii tánca : Akkoron a hárfáján Valami bűvölet csodáján,

Kibimbózott az öröm viráglánca.

'■ Ha szenvedőért sajdult meg a lelke \ S vigaszos kézzel hajolt le hozzája : í A hárfára akkor \ Reményszmü galyböl i Ráfonódott a béke olajága.

A hazáért.

Az ódon kastélyra, mely Orosz-Lenygyelor- szágban egy terjedelmes park közepén fekszik, az I utóbbi csaták tomboló zaja után, mélységes csend 1 nehezedett. Mindenfelé pusztulás és feneketlen sártenger. Az elhagyott lövészárkokban kilőtt töltények hüvelyei fekiisznek ezerszámra.

Rybin herceg a háború kitörésekor elhagyta

kokat, a harc alól fölmentő cédulákat s fölöttük varjak, hollók keringenek, melyek károgva énekelik a gyáva ripőkök himnuszát, melyet Szabolcska Mihály a koszorús költő ilyenformán irt meg. „Mindenütt jó, de legjobb itthonn !

Isteni látvány lesz e két tábor találkozása !

Festőművészek ! Elő akkor az ecsettel s öröKitsétek meg a XX-ik század legcso- dásabb képét, amelyhez 2000 esztendő története adta meg az impulzust.

S hogy az a kép méltó legyen e nagy idők történeti eseményeihez, még fessetek reá egy szegény, lerongyolt földmives parasztot, akinek mindkét karját elvitte az ágyúgolyó s aki másként nem tudja megvetését kifejezni a gyáva had iránt, minthogy elejökbe megy s arcul köpi őket!

Fémet a Hadseregnek.

Az országos liadsegélyző bizolts ág lovag Kro hátin Sándor közös hadügyminister védnöksége és Hazai Samu m. kir. honvédelmi minister diszelnüksége alatt egy országos mozgalmat indított azon célból, hogy a hadi célokra szükséges nyers anyagokban hadvezetöségünk egy pillakastélyát és egy orosz gárdaezredbe vonult be. A kastélyban senki sem maradt, csak a felügyelő Masa leányával és néhány öreg szolgával ... a fiatalok mind háborúba mentek.

A kényelmes és elegáns kastélyba két nappal ezelőtt egy század huszárt szállítottak be és az ö- reg, ravaszszemíi felügyelő a kapitánynak és a többi tiszteknek szolgálalkészen rendelkezésükre bocsátotta a megfelelő lakosztályokat.

A nagy, sötét ebédlőben éppen most ért véget a vacsora. A lisztek szeme csodálattal cstig- gött a huszonötéves M isa üde szépségén. Göndör j fekete hajzatán, csinos fehér, csipkés főkötő kacérkodott és egyszerű, fekete ruháját hófehér kötény takarta. Ragyogó, szürke szemei, merészen i- velt szemöldökei, finommetszésü orra bájt kölcsönöztek üdepiros arcának. Ügyesen, fürgén szolgálta ki a vendégekéi, szivarokkal és illatos grog- ; gal kínálta őket.

Masa folyékonyan beszélt németül, könnyű orosz akcentussal. Elmondta, hogy hosszú ideig tartózkodott Drezdában egy ismerős családnál és most tért haza, hogy atyjának a háznál segédkezzen. A tisztek elmulatgaltak vele és gyönyörködtek pajzán pezsgő kedélyében. Csak Meerholy kapitány nem vett részt a vig mulatságban. Sötéten meredt a kandalló elhaló lángjába és szemeit i-