Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-23 / 8. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1915. február 23 Takarékosság. Millió és millió katonát kell élelmezzünk a most folyó világháborúban. S ha még csak a miénket kellene ! De több mint egy fél millió hadifogoly is van fogolytáborainkban, kiket szintén em- beriesen el kell látnunk, mert ami foglyaink is csak úgy számíthatnak jó bánásmódra az ellenséges területeken. Ez a körülmény arra indít mindnyájunkat, hogy az élelmi szerekben a legszigorúbb takarékosságot tartsuk szem előtt. Külünösen a legfontosabb élelmi cikkeknél, mint hús, liszt, zsir, főzelék, a takarékosságot a végletekig kell vinni. Nem mondom, hogy megvonjunk minden falatot szájunktól, de a bőséges kosztolást, a pazar főzést, amit béke idején netalán megszoktunk, — most szögre kell akasztanunk. S e téren ismét Németországot kell mintaképül oda állítanunk a mi népünknek. A német kormány kiadta a jelszót: Takarékosság minden téren ! Ez a jelszó szóljon nekünk is, ha azt akarjuk, hogy katonáink győzelmesen megállják helyüket s háború után egy katasztrofális éhínség meg ne támadja sokat szenvedet hazánkat Az egyre növekedő drágaság arra ösztönzi már Németországban is a kormányt, hogy a táplálkozás céljaira olyan anyagokat állíttasson elő, amelyek pótolják a felfokozott szükséglet következtében beállott hiányokat. Legújabban azt a rendeletet adta ki a porosz belügyminiszter, hogy a kohyhahul- Iadékoknak állati táplálék gyanánt való feldolgozását kell megkezdeni. Ennek a rendeletnek nyilván az a célja, hogy Németország állatállománya lehetőleg olyan terményekből táplálkozzék, amely termények nem használhatók az emberi táplálkozás céljaira, vagyis, hogy a tengerit, árpát, burgonyát ne az állatok fogyasszák, hanem az emberek. Érdemes lenne, nálunk is foglalkozni a konyhahulladékok értékesítésének kérdésével, mert igy talán az állati tápláléknak olyan anyagát lehetne e- lőállitani, amelynek segítségével más, az emberi táplálkozás céljaira alkalmas anyagot pótolhatnánk. Németországban figyelmeztették a lakosságot például arra is, hogy a burgonyát is godosabban hámozza, mert a hámozás következtében a burgonya Ve része kárba vész, ami 14 millió tonna évi fogyasztásnál két millió tonnát t e s z k i. Ha a kenyér-és gyümölcsmaradékkal takarékoskodunk, ebből legalább Vio-ét — na nem Vs-ét — a táplálkozási anyagoknak, mint uj anyagokat tudjuk megszerezni magunknak. De nemcsak az emberi táplálkozásnál kell takarékoskodni, takarékoskodni kell az állatállománynak takarmánnyal való ellátásánál is ; a háború szinte rákényszeríti a gazdákat, hogy csökkentsék az állatállományt s az olyan állatokat, amelyek az emberek elől megeszik a táplálékot, le kell vágni, mint ahogy Németországban leváglak egymillió darab marhát s még több sertést. A gyáripar gondoskodjék a gyümölcs és főzelék konzerválásáról; az emberi táplálkozás inkább több növéuyí anyagot fogyasszon s ne állati anyagokat. A zsírral is takarékoskodni kell. Rub- ner berlini tanái megvizsgálta a berlini csatornavizet, hogy annak zsírtartalmát kimutassa s arra az eredményre jutott, hogy abban annyi zsir van, hogy minden lakosra naponkint 20 gramm ételzsir jut. A háborút nemcsak a harctéren vívják; a gazdasági téren is, a gazdasági győzelemnek pedig leg- hathatósabb fegyveie a takarékosság. HÍREK. Február 22. Személyi hírek: Gáspár Albert gimnáziumi tanár a harctérről szabadságoltatott s előadásait a gimnáziumban megkezdte. Molnár Gyu- I a bártfai főgimnáziumi tanár Nagybányára helyeztetett át. Kinevezés a debreczeni kir. Ítélőtáblái elnök Pap Traján nagybányai lakos jogszigorlót, a helybeli kir. járásbírósághoz joggyakornokká nevezte ki. Áthelyezés. Richter György m. kir. erdőmérnök gyakornok, Kohóvölgyre helyeztetett át. Katonai kitüntetés. Dr. B o h a t i e I Kornél ügyvéd, tartalékos m, kir. honvédhadnagy az é- szaki harctéren, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a II od oszt. ezüst vitézségi érmet kapta a hadiékitménnyel. Hősi halál. Miszovits István kohóaltiszt, Miszovits Mihály bányaigazgatósági irodasegéd fia, az északi harctéren kapott súlyos sebeibe a csehországi Pilsenben, a Vöröskereszt kórházban elhunyt. A derék fiatal altiszt az őszkor már egyszer megsebesültén itthon volt s fölgyógyulása u- tán ismét a harctérre ment, mely alkalommal haslövést kapott, melybe bele is halt. A család a következő gyászjelentést adta ki : Alantirottak szivünk mélységes fájdalmával, de lelkünk magasztos büszkeségével tudatjuk, hogy forrón szeretett gyermekünk, testvérünk és rokonunk: Miszovits István a zalatnai m. kir. kohóhivatal altisztje, a cs. kir. 66-ik gyalogezred vitéz tizedese az északi harctéren másodízben kapott súlyos sebeibe a pil- seni Vörös-Kereszt kórházban, folyó hó 16-án, hősi halált halt. Szeretett halottunkat folyó hó 18- án, délután temetik bajtársai idegen földbe, a pil- seni temetőbe. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozatot folyó hó 18-án, reggel 8 órakor fogjuk beniutattatni a nagybányai róm. kath. templomban. A mi szeretett gyermekünk megtette kötelességét! Nagybánya, 1915. február hó 17-én. Nyugodjék békében ! Erzsébet, Mihály, Jolán, József, Olivér, Ernő és Olga testvérei. Miszovits Mihály és neje Weith Mária bánatos szülei. Ge- rinczy Egyed és neje nagybátyja és nagynénje. Halálozás. Vasi Lsek Károly felsőcsertési nyug. m. kir. bányakerületi főorvos e hó 10-én elhunyt. El kell fogadni a német pénzt is. Telesz- ky János pénzügyminiszter rendeletet adott ki, melyben utasítja az adóhivatalokat, hogy a fizetéseknél ezután fogadják el a német pénzt is. A miniszter megállapítása szerint a márka értéke normális viszonyok között 1 korona 17 fillér, most azonban 1 korona 24 fillérre emelkedett az árfolyama. — A rendelet másik pontja szerint 80 pfenniget egy korona értékben kell elfogadni. Főhadnagyi kinevezés. Király ő Felsége Fülöp Andor erdőszámellenőrt, tartalékos honvéd hadnagyot, főhadnaggyá nevezte ki. A vadászati tilalmi idő. Mivel előfordult, hogy némely helyen a vadászó közönség különféle ürügyek alatt mint például élelmiszerhiány, kórházak részére szánt szeretetadomány az általános vadászati tilalmi időt nem tartja meg, a földművelésügyi miniszter fölhívta az illetékes hatóságokat, hogy az általános tilalmi idő pontos megtartását a legszigorúbban ellenőrizzék és a visszaéléseket a legenergikusabban torolják meg. A rendőrség a heti vásárokon. Kassán, a heti vásárokon váratlanul megjelenik a rendőrkapitány az ő embereivel s azokat, kik a méltányos árnál többet kérnek árujokért, mind egy szálig leKi mást, törzsorvos ur ? Ha a hatosok hadnagya közben nem lép, ma éjszaka el sem engedett volna őrjáratra. Az ember csak nem maradhat el a fia mögött, ha mindjárt rég ott fityeg is már a mellén a vaskereszt ... És aztán engem annyira lepiszkolni a többi bajtárs előtt! . . . Az ördögbe, tisztelt Kastner ur, ne olyan hevesen a baloldalon azzal a kezével! Ott ért éppen a lövés ! ... Az vadította meg annyira Károlyt! . . . — Ember, az őrmesterét, akkor sem nevezheti csak úgy a keresztnevén, ha talán még olyan jó barátok is! Arról beszél ugy-e ? — Persze, törzsorvos ur. — És olyan jó barátja is ? , — Jobb nincs is, törzsorvos ur. Utolsó dohányát is beletömte a pipámba és három napja, amikor az eső jött, hasnielegitőt kellett felkötnöm. Mit szól hozzá? — Miért ? — Hát én és hasmelegitő! ... De hát Károly másképp nem engedett! — Csend, legyen ott azokon a szalmazsákokon ! Ne nevessenek! Ember, maga fölkelti az egész kórházamat ! Várjon, Kastner, fel kell vágnom a csizmát! — Helyes törzsorvos ur, Károly is igy akarta. Nesze, most itt van, ez a tied ! — mondotta amikor visszajöttem. — Kár ezért a szép marhabőrért ! — És a csontról nem szólt semmit a derék ember? . , . Pedig úgy látom, ugyancsak megkapta a golyót, ember! Az egész csizma tele van vérrel ! Hogy hívják különben magát ? — Ohlemeyernek, törzsorvos ur. Ohlemeyer Gottfried, önkéntes az ötösöknél. — Oh, hisz akkor valószínűleg - rokona az őrmesterének ? — Hát persze törzsorvos ur! — Talán a fia, vagy az unokaöccse? — Az nem. De különben is . . . nem szólnék semmit ellene . . . csak nem akart odaereszteni a vörösnadrágosok elé. És amellett, ha nem tartom előre a fejemet, a mi őrjáratunk is úgy járt volna, mint a hornbergi lövészek. Hárman indultunk útnak . . . Nem tudom mennyit mentünk egyszerre sszsz . , . peng ... és Wolfram Fritz már feküdt! Hebestreit Ágoston is megbotlott és fel se állt többé,, csak jajgatott! Jaj a térdem ! Erre mindkettőt behúztam egy kőrakás mögé és magam mentem nekik. Az ellenséges árok elé, a- hol éppen ástak. Egy darabon erdőben mentem végül . . . végül persze a szabad mezőn át, ahol még tegnap a burgonya zöldéit. Igen — és most nekünk van munkánk! Erős ebben Kastner! Most az arcot is! — Ne vegye rossz néven, törzsorvos ur, de a fényszóró sem megvetendő. Háfomszor kutatták : vele végig a mezőt, hogy rám akadjanak. Ilyenkor persze le a földre ! . . . Hé, az orrom, Kastner- kém ! Maga máskülönben jó ember lehet, de itt azt mondom, hogy vigyázat! Jó pár esztendeje szolgád becsülettel, nem szeretném, ha letépné. De mondja csak, ember . . . csak most látni az arcán, hogy micsoda . . . hiszen maga fölött elviharzott már egynéhány tavasz ! — Sajnos törzsorvos ur. Ha hazajutok, jövőre aranylakodalmamat ülöm meg az öregemmel. Ezért akartam megmutatni Károlynak, aki mindig azt hajtogatta, hogy ide fiatal erők kellenek! Te öreg a hetvenhét éveddel ! ... De most megvan! A lábikrámban meg van az emlék, annyi bizonyos és a vaskeresztet most is meg kell kapnom. Oda akasztom majd a másik kettő, a hetvenes és hetvenegyes mellé. — No, Ohlemeyer ur, most pedig nyújtsa i- de a kezét! . . . így . . . maga derék fickó ! E- gész ember ! ... De hát az őrmesterével szemben ilyen kifejezéseket még sem szabad használni, Ohlemeyer ur! Hiába, a szubordináció, Ohlemeyer ur! . . . — Hm . . . lehet, törszorvos ur . . . de hát mikor az a kölyök az unokám !
