Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-21 / 51. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. december 21. részint parancsszóra, azok a sebesülések, amelyeket a ippdefn fegyverek és eszközük idéznek elő nemcsak az orvosok, hanem mindenki számára nagy érdekkel bírnak. — Dr. Leopold Freund, a bécsi garnison-kórház főorvosa Bécsben igen érdekes előadást tartott ezekről a modern sebesülésekről. 1870 óta minden háborúban az a gyanú támadt, hogy — különösen nehéz sebesülések — mind a Nemzetközi joggal ellenkező robbanó lö- vegelt, vagy dum-dum golyók használatára vezethetők vissza. — Már Daviz angol haditudósító, aki az indiai felkelés alkalmával jelentette, hogy az angolok ilyen golyókat használnak, megállapította. hogy e golyók az európai háburuban nem alkalmazhatók. — Különös energiával beszélt erről a kegyetlen hadieszközről Brun német sebész a hágai békekonferencián és erélyes beszéde sokban hozzájárult ahhoz, hogy a hágai békekonferencia a tiltott eszközök közé sorolta a dum-dum lövege- ket és a robbanó golyókat. Ez a tilalom azonban az orosz, angol és francia hadvezetőséget legkevésbé sem akadályozta abban, hogy azokat ellenünk és szövetségeseink ellen használja. A jelenlegi háborúban tapasztalt sebesülésekre vonatkozólag általában azt lehet megállapítani, hogy a könnyű sebesültek száma, akik rövid szabadság után csapataikhoz visszatérhetnek, az előző háborúkhoz viszonyítva nagyon megnőtt. — Ez elsősorban feltétlenül a modern sebkezelésuek köszönhető, amely csak a legvégső esetben alkalmaz műtéti beavatkozást és igyekszik lehetőleg kikerülni azt, hogy a sebesült testrészeket el kelljen távolítani Minőségileg azonban a modern hadieszközök mit sem változtattak a sebesüléseken. Ami a gránáttól származó sebeket illeti, azok a távolság, a gránát nagysága stb. alapján a leg- külümbözőbbek lehetnek. Ezen lövegek robbauá sállá! mérges gázok képződnek, amelyek épp úgy mint a heves légnyomás a katonák idegrendszerét tudják megzavarni. Hipnózis utján azonban ezek a zavarok rendszerint gyógyíthatók. A puskagolyó-okozta sebek nagyon ritkán halálosak. — Freund megállapította, hogy még a szivsebesülések sem feltétlenül halálosak. — Fresebesülteket, küldi hátra a súlyos eseteket. Az őrült zajba, a fülsiketítő zsivajban nem veszi észre, mint sodródik folyton előbbre és előbbre . . . Egvszer csak azon veszi észre magát, hogy német sebesülteket kötöz . . . — Hova jutottunk mi, kérdi az egyik sebesültvivőt? — Magam se tudom hadapród ur, de a mieinket sehol se látom . . . Az ütközet forgataga egy faluba sodorja őket. Az egyik házból német tiszt rohan feléje : — Tudsz-e németül? . . . — Tudok . . . — Magyar vagy . . ? — Az . . . — No hála Isten ! Tán a Sturmregimentből ? — Abból . . . — Akkor visszaverjük őket. Van-e még kötöző szered ? — Van . . . — Akkor gyere velem. Most jelentik, hogy egy közeli házban német tisztek feküsznek, kiket a finnek tegnap elfogtak és most megsebesítve visszahagytak . . . — Gyerünk gyorsan I Rohammal mennek a Hémet tiszttel a jelzett helyre. Egy német őrmester sáppadtan. iszonyatos eltorzult arccal rohant feléjük: — Vissza tiszt urak! Az oroszok újból kezundnak volt egy esete, amidőn a golyó jobb vállon hehatolf a szív kamrájába ahol egyik szívizomban qegakadt és most azzaj együtt végez minden mozdulatot anélkjjj, jiogy a sebesültnek bármiféle fájdalmat okozna. A haslöyések mindig nagyon veszedelmesek. Igen érdekes az a megfigyelés, hogy a haslöyések kevésbé veszedelmesek, ha a katonát éhes állapotban érik, amikor tehát belei üresek. Egy fiatal orvos éppen ezért azt a nevetségesnek látszó, de komoly alappal biró javaslatot tetle, hogy a hadsereget ütközet előtt éhezlefni kell. Az összes sebesüléseknek körülbelül egyötöde talál a jclelcnlegi háború tapasztalatai szerint csontot. A Röntgenezés segítségével mindennemű csontsérülést meg lehet állapítani és gyógykezelni. Igen sokszor van alkalma az orvosoknak, hogy a Röntgenezés segélyével'megállapítsák, hogy a seb — a csont látszólagos borzalmas szélron- csoltsága mellett is — konzervatív kezeléssel is begyógyul, úgy hogy sikerül a műtéti beavatkozások és amputációk számát a legszükségesebbre csökkenteni. A Röntgen-eljárás arra is megtanította az orvosi világot, hogy igen nagyszámú rendes vagy deformált golyó megmaradhat a testben vagy a csontok között, anélkül, hogy az embert bármiben akadályozná. Freund szerint a háborúban kialakult orvosi gyakorlatot a következő három szempont jellemzi : 1. Minden nem feltétlenül szükséges műtéti beavatkozás mellőzése ; 2. a sebek elzárása ; 3. a sebesült testrészek mozdulatlanná tétele. Ezt pedig — bár ellenfeleink barbárnak neveznek — ők is, mi is, a német Röntgennek és a magyar Semmelweisnak köszönhetjük. HÍREK. December J3. Karácsonyfa. A „Budapesti Hírlap“—ból vesszük át az alábbiakat, hogy városunkban is eldik a falut lőni . . . Menteni való úgy sincs, a bestiák mind . . . — Mit mond, kételkedett a német tiszt ? — Meghaltak mind a harminckilencen . . . — Hisz ez rettenetes! — Rettenetes, rettenetes, de nem lehet segíteni ... És most lövi a tüzérség a falut . . . — Én mégis odamegyek, szólt a kicsi doktor, hátha van még közöttük, akin segíteni lehet.. . — Ne kisértsék az Istent, kiált a német őrmester és már rohant tovább. Emezek oda mennek a házhoz . . . Borzalmas látvány tárult eléjük. Ott fekszik 39 német tiszt fegyvertelenül, a legrettenetesebben megcson- kitva. Bizony azokat felkoncolták a bestiák. Még a harc borzalmait végigjárt katonák lába is meggyökerezett ennyi hitványság láttára. De csakhamar felocsúdtak, mert schrapnel robbant el a ház felett. — Gyerünk! kiáltott a német tiszt, mert lőnek reánk . . . Hogy hívnak kérlek, hogy felírjam a nevedet és felterjesszelek kitüntetésre, mert a nagy tűzben az én embereimet is — kötözted . . . — Buda Béla a nevem . . . — Regiment? — 23 honvéd . . . Ebben a pillanatban egy gránát vágódik le előttük ötven lépésnyire. — Rohanjunk előre, mert most ez a vonal következik, kiált a német. méjükbe véssék azok, akiket illet: A kis Jézusnak is baja támadt a spekulációval. Mint valaha régen a szent tpmplohiból, mosta piaci ól kell elkorbácsolnia a kufárqkat, mert a piacot js a szentség illata lengi be, a mikor tü|dje megnépesedik a sok zöldlevelü' karácsonyfával. A rosszaság már elvette a gyermek fehér csészéjéből a tejet, kis tányérjából a falásnyí húst, iskolai táskájából előbb a kiflit s legutóbb a zsemlyét, a garasért, a melyet a szülői jóság juttat neki, a szűkén telő háborús garasokból, cukor képében talán mérget vásárol . . . s most a karácsonyi álomnak illatos valóságát, a karácsonyfát is veszedelem környezi minden fényével ékességével, gyönyöiüségével együtt. Megint a spekuláció. A fenyőerdő ugyan ma sem kér többet egy-egy kicsi bokráért, apró fájáért, mint annak- előtte, de az üzleti mohóság most már nem ismer gátat, nem ismer szentséget s emberek egészségén gyermekek örömén egyaránt keresztülgázol. Lehet, sőt valószínű, hogy a karácsonyfa vágása» szállítása most csakugyan többe kerül. Ez a több költség jogossá tesz valamelyes drágítást, de nem okolja meg az — uzsorát. Az uzsora ugyan soha és semmiben sem tűrhető, de ezen a téren felháborító, utálatos és embertelen és nem szabad megengedni. Adjon inkább kedvezést a vasút, a fák metszéséhez katonát a hadsereg, az árusításhoz helyet a városi hatóság, de a karácsonyfa ne maradjon el, vagy más szóval : ne legyen drága, hogy akár a legszegényebb asszony is meg ne vásárolhassa. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az idén nem a férfiak, nem az apák, hanem fáradt szomorú és főként szegény anyák járják majd a piacokat a jóságos kis Jézus nevében és vesznek, akarnak venni karácsonyfát. Az idén a szeretet, a béke ünnepe többet, ezerszer többet jelent mint máskor. A karácsonyfa is. Zöld levele a reményt jelenti a gyermekeknek, hogy vissza jön az apja. A csillogó gyertya, az édes cukor a jóságos jövőnek a szimbóluma. S a melyik gyereknek már odafenn az apja, annak a szeme előtt a karácsonyfa ragyogásában megjelenik egy arc, egy mélabus mosoly és benne a legédesebb vigasztalás ... A karácsonyfának nem szabad megdrágulnia. Egyszerre egy földből feltörő tűz . . . A kicsi doktort láthatatlan karok a levegőbe emelik, majd a földre esik . . . Újabb robbanás, azután mintha hirtelen csend támadna .. . Mintha valami puha feküdt volna reá és úgy nyomja ... A bal karja nagyon fáj, a feje szédül ... A karjából melegen csorog a vér. De miért nem tud megmozdulni, hisz érzi, hogy megvannak a lábai . . . Úgy húzza valaki a lábait lefelé . . . Hiszen nem is fekszik, hanem repül . . . Igen, hazafele megy. Mindjárt beér az állomásra . . . Édes anya, meg édes apa ott várják már a perronon . . . Milyen különös, nem tud beszélni hozzájuk, pedig, hogy akarna . . . * * * A sebesültvivők a kicsi doktor keresésére indultak. Órák tellek belé, inig végre megtalálták. Csak a feje volt künt a földből, a többit eltemette a gránát. Mellette feküdt a német tiszt — halva. És a kicsi doktor is csak a szemét mozgatta, — elfelejtett beszélni. Napok múlva, mikor az idegshokk hatása gyöngült, nagy dadogással tudott már néhány szót mondani. A tisztek meglátogatták a kötöző helyen és örvendve látták, hogy megszólalt a „kicsi doktor“ . . . — U . . . u . . gy-e mme . . . megmo . ... mo . . mondtam, ho-hogy nne . . . nem fé-féí— hét . . hét a . . . a ... a ki-ki-esi do . . „ do . . . doktor.
